Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-22 / 38. szám

akarná is valaki, ártani, jogot sértegetni épen­séggel nem bírna. Akár csak azt követelte volna tőlem t. ellentelem, hogy bizonyitsam be, misze­rint a bárány nem ártalmas, nem ragadozó állat. Ugyan mikép sérthetné autonómiánkat,mikép vághatna jogainkba oly egylet, melynek semmi hivatalos működési köre, semmiféle joghatása nincsen. Ime kérdést tesz t. ellenfelem az espere­sekhez intézett hivatalos levelében, hogy anya­szentegyházunk önkormányzati jogaival mennyi­ben összeférhető, hogy a vrgyes nemzetiségű és vallású társulatok vizsgálják iskoláinkat, közölje­nek róluk statisztikai adatokat, kutassák vagyoni állását stb. ? Hát ki parancsolta vagy ki parancsol­hatná, hogy ilyen vegyes nemzetiségű és vallású egyleteket alakitsunk? Nem áll-e szabadságunk­ban olyan egyleteket alakitani, amilyeneket mi látunk jóknak? akinek tehát a hitfelekezeti elzár­kózottság a tanügy terén is tetszik, ám alakitson confessionális egyleteket! avagy talán t. ellen­felem a prot. hívek vizsgáló szemeitől is félti az egyház által vezetett iskolaügy állapotát ? — Sze­retném ismerni a zsarnok törvényt, amely a kö­zönség előtt elzárhatná az iskolákat, hogy azok­nak működéséről, statisztikai viszonyairól, va­gyoni állásáról stb. magának közvetlen ne sze­rezhessen tudomást, — azon iskolákéról különö­sen, melyek véres veritékével szerzettt saját fillé­reiből tartatnak fen. Es ha tény az, — pedig ki merné állítani, hogy nem az, — miszerint az egyházi működés a tan­ügy terén, jobbára üres formalismussá vált, hogy az 11. n. körlátogatások sokhelyt oly puszta külső­ségekké fajultak, melyeknek a dolog lényegére nézve valami jót eredményező látatjuk alig van; ha meggondoljuk, hogy, mint minden sok ideig íenállott institutionál, utoljára a megszokás egy­kedvű hidegséget, mindent elzsibasztó közönyös­séget szül: akkor csak áldást mondhatunk arra, a ki amaz elernyedt intézményben uj tényezők ál­tal uj életet törekszik felkölteni. Azt mondhatja itt t. ellenfelem, hogy hisz épen ez az, a mitől tartunk és a mitől tartanunk kell, hogy majd uj tényezők hivatlanul avatkoz­nak iskoláink beldolgaiba, s az ügy rendes folya­matát megzavarják. Értsük meg egymást. Vegyünk fel egy két concret példát és nézzük meg közelebbről, mi te­endője lesz ezen egyleteknek s mi uton fogják e teendőiket teljesíteni. Az egylet tagjai, mint egyszerű látogatók, megtekintik a tanodát, kitudakolják a tanitók működését s azt tapasztalják, pl. hogy az illető helyen, vagy épen nincs vasárnapi iskola, vagy ha van is, kellő pártfogolás hiányában, csak ugy tengődik. Erre az egylet tagjai, a helyi viszo­nyok kellő felhasználásával módokról gondos­kodnak, hogy a vasárnapi iskola létre jöjjön, vagy ha már ugy a hogy fenállott, kellő virág­zásnak induljon. Mikor ez megvan, az egylet megbizottjai elmennek az iskolai elöljárósághoz s itt elmondják: mi a vasárnapi iskolákra nézve, ezt meg ezt a hiányt vettük észre, mi e bajon se­gíteni akarunk, az eszközök ime itt vannak, in­tézkedjék az iskolai hatóság, hogy ez eszközök kellőleg felhasználtassanak. Azt kérdjük, hol van itt a prot. autonomia megsértése? Vagy vegyünk fel egy másik példát. Az egy­let tapasztalja, hogy valamelyik községben sok szegény gyermek ruházat- és könyvhiány miatt iskolába nem jár. Az egylet módot talált e bajon segiteni s az iskolai hatósághoz fordul azon kére­lemmel, hogy jelölje ki a szükségben szenvedő gyermekeket, akik az egylet jótékonyságában része­sitendők, s eszközölje ama tanitás nélkül maradt gyermekek pontos iskolába járását. Föl kell az iskolai hatóságban annyi eszélyességet tennünk, hogy az egyletnek ilyetén eljárását semmiesetre sem fogja törvénytelen belenyúlásnak tekinteni, és a kivánatnak egész készséggel megfelelend. Ezekhez hasonló teendői, kétségkivül, nagy­számmal lesznek amaz egyleteknek; s magától értetik, hogy az eljárás, ha célt akarnak érni, más nem lehet, mint amelyet fenebb leirtam. Mihelyt az egyletek más utat köpetve a törvényes kö­zegek kikerülésével önkényesen akarnának intéz­kedni, önmagukat semmisitenék meg, és nem ta­lálnának közeget célzataik kivitelére, miután a tanitó előreláthatólag a törvényes hatóság által biztosított állását nem fogná egy ephemér társu­lat bármi fényes biztatása kedvéért kockáztatni . akarni; másfelől a törvénytelen eljárás az egyház ellenhatását is előidézné, és részemről magam is azon esetben, tőlem kitelhetőleg, az olyan egyle­tek eltörlését sürgetném, ha ugyan érdemes volna egy nonens ellen harcot inditani, mert jós lélek

Next

/
Oldalképek
Tartalom