Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-22 / 38. szám

akarná is valaki, ártani, jogot sértegetni épenséggel nem bírna. Akár csak azt követelte volna tőlem t. ellentelem, hogy bizonyitsam be, miszerint a bárány nem ártalmas, nem ragadozó állat. Ugyan mikép sérthetné autonómiánkat,mikép vághatna jogainkba oly egylet, melynek semmi hivatalos működési köre, semmiféle joghatása nincsen. Ime kérdést tesz t. ellenfelem az esperesekhez intézett hivatalos levelében, hogy anyaszentegyházunk önkormányzati jogaival mennyiben összeférhető, hogy a vrgyes nemzetiségű és vallású társulatok vizsgálják iskoláinkat, közöljenek róluk statisztikai adatokat, kutassák vagyoni állását stb. ? Hát ki parancsolta vagy ki parancsolhatná, hogy ilyen vegyes nemzetiségű és vallású egyleteket alakitsunk? Nem áll-e szabadságunkban olyan egyleteket alakitani, amilyeneket mi látunk jóknak? akinek tehát a hitfelekezeti elzárkózottság a tanügy terén is tetszik, ám alakitson confessionális egyleteket! avagy talán t. ellenfelem a prot. hívek vizsgáló szemeitől is félti az egyház által vezetett iskolaügy állapotát ? — Szeretném ismerni a zsarnok törvényt, amely a közönség előtt elzárhatná az iskolákat, hogy azoknak működéséről, statisztikai viszonyairól, vagyoni állásáról stb. magának közvetlen ne szerezhessen tudomást, — azon iskolákéról különösen, melyek véres veritékével szerzettt saját filléreiből tartatnak fen. Es ha tény az, — pedig ki merné állítani, hogy nem az, — miszerint az egyházi működés a tanügy terén, jobbára üres formalismussá vált, hogy az 11. n. körlátogatások sokhelyt oly puszta külsőségekké fajultak, melyeknek a dolog lényegére nézve valami jót eredményező látatjuk alig van; ha meggondoljuk, hogy, mint minden sok ideig íenállott institutionál, utoljára a megszokás egykedvű hidegséget, mindent elzsibasztó közönyösséget szül: akkor csak áldást mondhatunk arra, a ki amaz elernyedt intézményben uj tényezők által uj életet törekszik felkölteni. Azt mondhatja itt t. ellenfelem, hogy hisz épen ez az, a mitől tartunk és a mitől tartanunk kell, hogy majd uj tényezők hivatlanul avatkoznak iskoláink beldolgaiba, s az ügy rendes folyamatát megzavarják. Értsük meg egymást. Vegyünk fel egy két concret példát és nézzük meg közelebbről, mi teendője lesz ezen egyleteknek s mi uton fogják e teendőiket teljesíteni. Az egylet tagjai, mint egyszerű látogatók, megtekintik a tanodát, kitudakolják a tanitók működését s azt tapasztalják, pl. hogy az illető helyen, vagy épen nincs vasárnapi iskola, vagy ha van is, kellő pártfogolás hiányában, csak ugy tengődik. Erre az egylet tagjai, a helyi viszonyok kellő felhasználásával módokról gondoskodnak, hogy a vasárnapi iskola létre jöjjön, vagy ha már ugy a hogy fenállott, kellő virágzásnak induljon. Mikor ez megvan, az egylet megbizottjai elmennek az iskolai elöljárósághoz s itt elmondják: mi a vasárnapi iskolákra nézve, ezt meg ezt a hiányt vettük észre, mi e bajon segíteni akarunk, az eszközök ime itt vannak, intézkedjék az iskolai hatóság, hogy ez eszközök kellőleg felhasználtassanak. Azt kérdjük, hol van itt a prot. autonomia megsértése? Vagy vegyünk fel egy másik példát. Az egylet tapasztalja, hogy valamelyik községben sok szegény gyermek ruházat- és könyvhiány miatt iskolába nem jár. Az egylet módot talált e bajon segiteni s az iskolai hatósághoz fordul azon kérelemmel, hogy jelölje ki a szükségben szenvedő gyermekeket, akik az egylet jótékonyságában részesitendők, s eszközölje ama tanitás nélkül maradt gyermekek pontos iskolába járását. Föl kell az iskolai hatóságban annyi eszélyességet tennünk, hogy az egyletnek ilyetén eljárását semmiesetre sem fogja törvénytelen belenyúlásnak tekinteni, és a kivánatnak egész készséggel megfelelend. Ezekhez hasonló teendői, kétségkivül, nagyszámmal lesznek amaz egyleteknek; s magától értetik, hogy az eljárás, ha célt akarnak érni, más nem lehet, mint amelyet fenebb leirtam. Mihelyt az egyletek más utat köpetve a törvényes közegek kikerülésével önkényesen akarnának intézkedni, önmagukat semmisitenék meg, és nem találnának közeget célzataik kivitelére, miután a tanitó előreláthatólag a törvényes hatóság által biztosított állását nem fogná egy ephemér társulat bármi fényes biztatása kedvéért kockáztatni . akarni; másfelől a törvénytelen eljárás az egyház ellenhatását is előidézné, és részemről magam is azon esetben, tőlem kitelhetőleg, az olyan egyletek eltörlését sürgetném, ha ugyan érdemes volna egy nonens ellen harcot inditani, mert jós lélek