Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-15 / 37. szám

siet mogszerezni a tartalomdús könyvet az ínség meghagyta forintokon, a mikor is mind a kimaradottakat megolvashatja, mind arról meggyőzödhetik, hogy mennyivel szebb az eredeti az én gyarló forditás-töredékemnél. Baráth Ferencz. , BELJMHD. A Sáros-zempléni ag, h. ev. esperesség közgyűlése. Eperjes, aug. 13 án 1866. A főesperes ur által elmondott rövid buzgó ima után a gyűlést tek. B a n ó Miklós ur, esperességünk erélyes felügyelője, nyitotta meg, utalván, honi prostans egyházunknak jelen álláspontjára^ a helyreállított alkotmányos szabadság átellenében, úgymint mely elvileg az újra érvényre jutott 1848-iki XX. t. c. alapján teljesen kielégítő ugyan, de az kivitelben és a gyakorlatban még sok kivánni valót hagy hátra, mely kívánalmaink s igényeinknek teljesültéhez azonban a legbiztosabb kilátásaink és reményeink vannak, melyeknek valósulta nagyrészt tőlünk magunktól is függ. Majd a főesperes ur tőn tartalmas rövidséggel az esperességnek az elmúlt év nevezetesebb mozzanatairól jelentést, s ennek kapcsában az ó-falvai egyház uj lelkészét tiszt. B e n y ó János urat, volt superintendensi segédlelkészt, a gyűlésnek bemutatta. Később a felügyelő ur elhalaszthatlan ügyekben távozni kényszerülvén, a világi elnöki szék ideiglenes elfoglalására tek. Tahy István margonyai egyházfelügyelő és sárosmegyei törvényszéki ülnök ur kéretett fel, ki is a tanácskozásokat mindvégig buzgó kitartással és tapintatos higgadtsággal vezette. A gyűlés nevezetesebb tárgyai: Olvastatott a mernyiki egyház kebelében még évek előtt tapasztalt kórjelenetek ismételt megvizsgálása végett kiküldött, s a helyszínén f. hó 11-én eljárt esp. választmánynak jelentése, mely is a viszonyoknak sok tekintetbeni javultárói örvendetesen győződött meg. Az ugyanoda affiliált Tóth-Izsép helységében a tanitó s a hívek között felmerült s immár elmérgesedett viszálynak békés útoni kiegyenlítésére azáltal nyilt kilátás, hogy a tanitónak más állomás elnyerésére van biztos reménye.— Ugyan ezen ügygyei kapcsolatban olvastatott a mogyoróskai leányegyháznak folyamodványa, melyben magát a mernyiki anyaegyház kebeléből ki, s a hanusfalvai egyházhoz bekebeleztetni kéri, támogatván kérését azzal, miszerint egykor régibb időkben tettleg már a hanusfalvi egyházhoz tartozott, s attól, bizonyosan a közbefolyó Tapoly vize miatt, az akkori egyházi felsőségnek minden tudta és beleegyezése nélkül vált el és csatlakozott Mernyikhez, hogy az oda vezető az évnek legnagyobb részében járhatlan s életveszélyes hegyi útak sokkal nagyobb akadály, mint a rendszerint átgázolható Tapoly vize, melynek legközelebbi áthidaltatásához ugy is remény van, s hogy tettleg most is sokkal gyakrabban járnak el a hanusfalvai, semmint a mernyiki templomba s hogy a mostani mernyiki lelkésznek és tanitónak készek ezutánra is rendesen kiszolgáltatni évi járulékaikat a migezek jelen hivatalaikban megmaradnak. A gyűlés a felhozott okokat méltatta ugyan, másrészt azonban az ugy is gyenge mernyiki egyházra nézve ily tetemes alkatrész elvesztését életveszélyesnek találván, oda utasitá a mogyoróskaiakat, hogy a mernyiki egyház számára eddig kiszolgáltatott évi járulékaiknak tőkéjét egyszer mindenkorra tegyék le, s ez esetben kívánalmuknak mi sem áll útjában. Az egyes egyházak szellemi és anyagi állapotjáról szóló jelentések átvizsgálásával megbízott választmány működésének eredményéről beadá jelentését, mely is tanúskodik arról, hogy a bizottmány kellő szigorral, részletességgel és lelkiismeretességgel vette az annyira lényeges ügyet bonckése alá. A tárgyalás folyamában felmerült azon indítvány, hogy miután sokszor megesett, miszerint egyes egyházak egy vagy más tőkéjüket leendő visszaszerzés reményében elköltötték ( s ez az évi számadásokban rendesen azon cim alatt fordul elő: „az egyház maga-magának adós"), utasíttassanak az egyházak, hogy tőkéikhez az esperesség előleges beleegyezése nélkül ne nyúlhassanak. Ennek ellenében felhozatott, miszerint sem célirányos sem az autonómiával megegyeztethetö nem volna, ha az egyes egyházak kiskorú gyermekekként túlságos gyámság alá helyeztetnének és kezök illetőleg szabad rendelkezési joguk túl a rendén megszorittatnék, miután minden egyház ugy is legjobban ismeri bajait és szükségleteit. A határozat oda ment ki, hogy különbség teendő : — 1. Alapítványi tőkék között, melyekhez soha semmi szin alatt nyúlni nem szabad, — 2. állandó nem alapítványi tőkék között, melyeket maga az egyház állandósitási szándékkal alapitott, s melyeknek különös szükség esetébeni forgóvá tételéhez az esperesség beleegyezése szükséges, és végül — 3. forgó tőkék között, melyek csak a folyó kiadások melletti meggazdálkodásból származván, ha ideiglenesen mig t. i. szükség reájok nem leend, tökésittettek is, adandó alkalommal az egyház szabad tetszése szerinti célra fordíthatók. Az egyes egyházak belállapotjának elenőrzéséröl lévén szó, e sorok igénytelen Írójának indítványára, újra érvényre emeltetett illetőleg felfrissittetett azon régi, de évek hosszú során át eltemetve volt esp. határozat, melynél fogva az esp. elnökség által 3 évenkint minden egyházban canoni visitátio tartandó. Azon aggodalom ellenében, hogy az ebből származó költségek felette nagy sulylyal nehezülendnek az egyes egyházak vállaira, győzött az érv, miszerint a felesleges és költséges ünnepélyességnek könyen lehetend elejet venni, s a csekély fuvar és ellátási költségeket gazdagon kárpótolnák az ilyetén visitatiókból folyó erkölcsi vívmányok, a nemes ösztön, a felköltött becsérzet, a felelősségnek érzete, mely az elöljáróságra és hívekre egyaránt gyakorolná jótékony befolyását. Az esp. papi és tanitói özvegy árva intézet növelésének céljából a minden lelkész által eddig befizetni kötelezett évi díj 1 frt. 57% krról 2 forintra emeltetett.