Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-15 / 37. szám

ii8a 1184 Az e. e. e. gyámintézet esperességi ügynöke, tts. Dessewffy Lajos ur, a fáradhatatlan, a pótolhatatlan, ostromló kéréseink dacára, határozottan leköszönt, miután helyhez kötött megyei hivatala által teljes erélyének e téreni kifejtésében, mint mondá, gátolva van. Jellemzi a lelkiismeretes buzgóságu férfiút már ezen nyilatkozata s elhatározása is, melyszerint egy igazán kedvenc szenvedélyévé vált munkatérről inkább visszalép, semininthogy annak, véleménye szerint, teljes erejét nem szentelhetné azon mérvben, melyben azt tenni óhajtaná. Csak azok, akik tudják, a kezdet minő nehézségeivel kelle néki küzdenie, s mint használt fel minden utat és alkalmat egy kedvenc szenvedély leleményességével és kitartásával a szent cél elérésére, csak azok tudhatják, mit vesztettünk benne. Utódjául világi ügynökké tts Both Gyula ur, atapolyi tankerület erélyes világi dékánja, egyházi ügynökké pedig Farbaky József pardicsi lelkész választattak meg. Felhozatott a sókúti egyházban felmerült kellemet, len ügy. Ez egyházban, mely eddig egy talpalatnyi földdel sem birt a belsőségen kivül, a felügyelő és lelkésbuzditása következtében a telkesek szóbelileg bekötelezték magukat, hogy a lelkész számára illetőségeikből birtokarány szerint a bekövetkezett tagosításnál egy egész telket hasittatnak ki. A megyei küldöttség a meghatározott napon megjelent az ügy elintézése végett, minden rendben, minden készen volt, csak az aláírás hiányzott. De az első telkes, kinek az okmányt alá kell vala irnia, az aláírást megtagadta, s példáját követé valamennyi. A felügyelő a nem várt s nem érdemlett kudarcot hivatala méltóságával összeegyeztethetőnek nem találhatá, s a hely szinén leköszönt. Valóban szomorú egy signatura temporis, ha két oly egyén, kiknek összetalálkozása a legszerencsésebb ritkaság, ha oly példányképe és gyöngye a felügyelőknek, mint tts Benczúr József ur, kinek vezetése alatt 2 egyház, a sókuti és hamisfalvai, csodálatosképen virult fel, ki emléket nevezetesen a sókuti egyházban a virágzó magtár, a diszes torony, az általa előlegezett pénzek vett tanitói féltelek stb. által feledhetlenné tevé a késő utókor számára is, ha oly lelkész mint a töröl vágott, vasakaratu és ernyedetlen buzgóságu Balogh Endre alesperes ur minden törekvése azok rövidlátó sziikkeblüségén törik meg, kiknek érdekében fáradtak. A lelkész ur nem egy ember előtt nyilatkozott oda, miszerint fájdalmasabb veszteség reá nézve a felügyelő, mint a telek, mert ezt talán még lehetend valaha pótolni, de azt nem pótolhatja senki sem, s folyamodványt is nyújtott be az esp. gyűlésnek, melyben kéri, hogy ez erkölcsi befolyását használja fel arra, miszerint tts Benczúr ur Sókut számára újra megnyeressék; — az eredményt nem tudjuk, miután a nevezett ur gyengélkedő egészsége miatt jelen nem lehetett. Az esperesség nt. Páll Endre érdemült főesperes urat küldte ki Sókutra, hogy a hiveknek az esperesség komoly roszalását megvigye s orvosolja, a mit még orvosolhat. Tárgyaltattak Bánhegyi Istvánnak, a nyiregyházi kerületi néptanitóképezde igazgatójának a képezde ismertetéséhez csatolt javaslatai, nevezetesen pedig azon pontok, melyek az egyes egyházak általi segélyezést veszik igénybe. A 3. számú inditvány, hogy t. i. a képezde régi adósságainak törlesztésére egyházankint egyszermindenkorra egy-egy offertorium tartassék egyhangúlag fogadtatott. A 4-ik indítványt illetőleg, mely egy képezdei alaptőke létrehozását célozza, a célt ugyan a gyűlés is üdvösnek találja, a módot azonban, hogy t. i. az egyes egyházak felszólittassanak, miszerint egy bizonyos összegről, illetőleg annak pontosan fizetendő kamatjairól kötvényt állítsanak ki, célirányosnak nem tartja. E helyett a kerületi gyűlésre menendő követeit oda utasitá, működnének oda, hogy ezen szükséglet évi offertoriumok által fedeztessék, úgymint a melyek minden kényszerítő színezettől mentek lévén, az egyesek legkevesebb megterheltetésével s a legkevesebb kellemetlenséggel felelnek meg a célnak. Ha pedig az esperességnek ezen nézete a kerületen kisebbségben maradna, akkor ezen szükségletek oly módoni fedeztetése javasoltassék, hogy az a kerületi segély kulcsa szerint vettessék ki az egyes egyházakra, illetőleg a kerületi segély annyival emeltessék. Az 5-ik indítványt melyszerint a kerületi képezdebeli tápintézet számára az egyházi elöljáróság utján élelmiszerek gyűjtendők, minthogy ugy is kevés sikerre nyújt kilátást és számos kellemetlenséggel jár, a gyűlés magáévá nem teheti, annyival inkább, miután a 4 ik inditvány kapcsában érintett kivetésnek a kellő magasságra emelése által az fölöslegessé is válhatik s népünk tapasztalás szerint sokkal inkább fizet egy cimen habár magasabb is, de meghatározott összeget, mintsem hogy különböző címek alatt különféle módon zaklattassék. Végül megválasztattak a követek a sept. 11-én ugyancsak Eperjesen tartandó kerületi gyűlésre. Ez, kapcsolatban a sept. 10-én tartandó collegiumi kétszázados örömünneppel, nem mindennapi látvány leend, mely ünnepélyességek leírása bizonyosan avatottabb kézből jelenend meg e becses lapok hasábjain. F-y ,/-/. (iorpona, sept. 2. Az 1848. XX. t. c. a törvényesen bevett minden vallásfelekezetre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonyosságot állapit még. Ugy tudjuk, hogy ezen törvénycikk a közös ügyi törvény tömkelegében nincsen a revideálandók sorába helyezve, Mégis az úgynevezett felelős kormány egidje alatt megtörtént, minek mását a Bach - Schmerling basáskodás alatt is nehezen fedeznők fel, hogy ezen felelős kormány egyenes rendeletére (?) az ágostai hitvallású hívek hatósági bemondás szerint, 4 frtnyi büntetés terhe mellet, a. r. kath. templomba menni parancsoltattak. Már magában, bármely vallásfelekezetü honpolgárt, még saját templomába is hatóságilag berendelni, ostromállapotban sem illenék, annálinkább megróvandó az egy alkotmányosnak nevezett államban, melynek a delegátiók elé nem tartozó