Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-01 / 35. szám

Az évi tanitás és tanulás, képzés és képeztetés si­kerét bemutatták az intézet, annak tanárai s növendékei, az évet berekesztő nyilvános vizsgákon, melyek julius 28-án délelőtt s után tartattak. Jelen voltak ezeken a z egyház részéről a lelkész, a gondnok, Tolcsvai Nagy Ge -deon s Polgár Mihály e.tanácsnok urak, a női egyesület részéről özv. gróf Bethlen Pálné elnöklete mellett, Szabó Menyhértné, Hajdú Józsefné, özv. Zseni Jánosné, Vári Szabó Jánosné asszonyok, mint a felügyelő választmány tagjai, számos úrnők, szülék, s diszes, nagy közönség. Az intézetnek benlakó s bejáró növendékei az alsó osz -tályban 19-en, a középsőben 18-an, a felsőben 17-en va­lának, számszerint, összesen = 54-en. Öröm és gyönyör vala látni a derült arcú, csinos, tiszta leánykasereget, szép rendben, de fesz nélkül, ko­molyan s mégis vidáman s nyájasan. Elvezet vala hallani az értelmes feleleteket s tapasztalni az ismeretek alapos voltát. A tantárgyakból sorra kikérdeztettek ; női mun­káik, hímzések, kötések, varrományok, dús kirakatban vonták magukra a szemlélők s vizsgálók figyelmét. A mű­vészet és izlés, viseletben, szép Írásban, rajzban és festé­szetben, éneklésben, zongorázás és szavalásban, tünteték ki a gondos képeztetést. Kiválólag jeles előmenetelt tettek a növendékek a magyar nyelvben, kezdve a nyelvtani alapos ismerete­ken, folytatva az irályon át, föl a magyar irodalom törté­nelméig, — a német és francia nyelvben, •— nem külön­ben a történelemben, végig Magyarország történetein fel a világtörténélemig; szintén a számtanban, fold- és ter­mészetrajzban, természettanban. Mind ezeket magasz­tosan tetőzte a vallásbani oktatás s a vallásos szellem, mely az egész intézetet átihleté. Az oktatók közül azon­ban, ugylátszik magát az intézet tulajdonosát, Kalocsa Róza asszonyt, illeti főképen a dicséret, mint a ki lel­kiismeretesen, buzgón, híven, ügyesen munkált, s legki­tűnőbb sikert mutatott fel. A közönség nagy megelégedéssel oszlott szét estve, az intézetből, a vizsga helyéről; a női egylet választmá­nya azon tudattal, miszerint az úrnők érdemes dolgot műveltek, midőn ezen felső leány-tanintézetet, s növeldét áldozataikkal létesiték; az egyház tanácsi bizottság az érdem méltánylásával; a szülék örömmel és hálával; az idegenek, szem- és fültanuk teljes reménynyel az intézet­nek szellemi gyarapodása s a növendékeknek számsze­rinti szaporodása iránt. Valóban az úrnők egyletének ezen vállalata min­den dicséretre méltó s már is sikert eredményezett. Biz­tos a kilátás, hogy e leány-növelde s tanintézet, az egy­ház és haza javára, évről-évre gyarapuland,- hová a vidé­ken lakó szülék is bizalommal küldjék oktatás és neve­lés végett leánykáikat; bizonyosak a felől, hogy azok, a pesti reform, egyház tanácsának felügyelete s a szakértő, buzgó úrnők egyleti választmányának gondjai s vezetése alatt, örömük és raegelégedésökre fognak képeztetni s neveltetni. Alapos a remény, hogy el fog éretni a női egyletnek kitűzött ama magas célja, miszerint az üdvös vállalat odáig terjedjen és emelkedjék, hogy a felső leány-iskoia nönevelőket képzőintézetté is alakuljon; — mihez a kezdeményezés meg is történt, mert immár négy magyar nevelőnő, érvényes oklevéllel kellőleg igazoltan lépett ki e tanintézetből. A közelebbi iskolai év, e nyilvános felső leány-isko­lánál, egyszersmind magán nőnöveldénél, september hó tizedik napján nyittatik meg; mely határnapra a helyi és vidéki szüléket az alólirott teljes tisztelettel s bizalom­mal figyelmeztetni kedves kötelességének ismeri. Török Pál, pesti reform, lelkést. Külföldi utazásomból. XXI. C. Berlin. A Neue Kirche. Istenitisztelet és Úrvacsoraosztás ugyanott. Lydow ur. A Domkirche, Minemű renddel folyik itt a vasárnap délelőtti istenitisztelet ? Berlin templomai száma. Hogyen ülik itt meg a vasárnapot ? Nov. 25-ike, azaz vasárnap, volt az első nap, melyet Berlinben tölték. A Fridrichsstrasseban Schmidt Hotel garni-jéről a város központja felé menve az első tem­plomba, melyet az uton találék, beléptem. A pompás Gensd'armenmarkten a Neue Kirche volt ez, mely II. Fridrik alatt épült. A templom teteje kúpba megy fel, melynek legmagasabb pontján valami aranyozott férfi­alak (apostol) áll. A monumentális nagy épület külseje a szemlélőre hatalmas benyomást gyakorol, s nem kevés várakozásokra jogosit, de a melyekben némikép csaló­dottnak érzi magát az ember, ha a kevés Ízléssel és szegényesen berendezett templomba belép. Én a bejá­ráshoz közel foglaltam helyet, de ezt az erős lég­vonat miatt, melynek kitéve valék, csakhamar mással cseréltem föl. A falak zöldesfehérre vannak meszelve s minden ékítmény nélküliek. A boltozat közepéről luszter csüng alá- A karzatok köröskörül gázvilágitásra vannak csövekkel ellátva. Az oltáron két gyertya égett. Ugyan­itt középen egy kis aranyozott feszület van felállítva, maga az oltár pedig fekete posztóval bevonva, melynek elől lecsüngő részére egy nagy fehér kereszt van kivarrva. Több jelvényt nem láttam a templomban. Az ülőhelyek elül az oltár környezetében név félirással látvák el, egye­bütt jegyzetlenek. A templom nem volt egészen tele, fér­fiak, kik a nőkkel tarkázva ültek, különösen kevesen voltak, ugy hogy a gyülekezetnek csak mintegy t /i részét képezhették. Midőn a templomba érkezém, egy magas, 35—40 éves borotvált képű lelkész az oltár előtt már imádkozék. Rajta a Lutherköpeny, nyakában Mózestáblácskák. Imád- • kozás alatt a gyülekezet ülve maradt. Ellenben az evan­gyéliomot mindenki állva hallgatá. Ezután egy verset énekelt a gyülekezet, majd ennek végeztével a lelkész a Hiszekegyet mondá el. Ezt ismét ének követé. Az éneklés

Next

/
Oldalképek
Tartalom