Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-01 / 35. szám

Az első, a mi ellen kifogásunk van mindjárt a könyv cime „Konfirmandenbüchlein", a mi sokkal kevesebbet enged várni, mint a mennyit a könyvecske bő tartalma valósággal nyújt. Szerintünk helyesebb lett volna a következő cim: Dr. Martin Luthers kleiner Katechismus, erláutert für Schulen evang. Gremeinden augsburg. Confession in Ungarn, auch zum Behufe des Konfirmandenunterichtes eingerichtet'' stb. Természetes, hogy akkor a Konfirmatióra vonatkozó ének nem a munka elejére, hanem az illető kérdés után lenne illesztendő. Továbbá, a hol a 10 parancsolat II. táblájában, a felebarátaink iránti szeretetről szól, ha már külön kérdésben nem akarta tárgyalni az ellenségeink iránti szeretetet; mégis miután ez a keresztyén vallásnak egyik lényeges sajátsága, legalább üdvözítőnk erre vonatkozó intését a szentírásból Máté 5. részének 43 — 45. versét kellett volna oda igtatni. Továbbá az 5-ik parancsolatnál helyesnek láttuk volna, az élet azon eseteire is kiterjeszkedni, a hol a keresztyén ember kötelességévé lehet életét is áldozatul hozni • — szóval a növendékeket azon öntudatra vezetni, miszerint vannak javak, amelyek az életnél is felebb valók, amit maga az idvezitő is saját példájával bizonyít. 1 Ján. 3, 16 — „Ezen ismerjük meg a szeretetet, hogy a Krisztus az ő életét adta mi érettünk ; nékünk is azért adnunk kell a mi életünket a mi atyánkfiaiért." Végre hogy a magyarhoni evang. egyház történetének vázlata nincs kérdésekbe és feleletekbe foglalva. Tudjuk ugyan, hogy e részben is az olcsóság szempontja vezérelhette a szerzőt, miután ugyanezen tárgy folytonosan elbeszélve 7 lapot igényelt, kérdésekbe és feleletekbe foglalva pedig, majd két annyi tért vett volna igénybe. Egyébiránt érintés nélkül nem hagyhatjuk, hogy igen érdekesen van tárgyalva a tízparancsolat, ugy hogy kivévén — a 7-ket és 8-kat, melyek csak ugy tárgyaltatnak, mint akármelyik más ilynemű vezérfonalban — majdnem mindegyikben találtunk némely érdekesebb szempontot, mely az illető parancsolatot a gyermeki felfogás előtt tisztább és kimerítőbb világosságba helyhezteti. Igy például a harmadikban tanitás adatik a vasárnapról az egyházi évről és annak ünnepeiről; — a hatodikban minden botrányosságot elkerülvén, felelet van adva azon kérdésre: mi a házasságtörés'? mi a szemérmetlenség ? Végtére ki van mutatva, hogy mikép viszony lanak a 7 ik 9-ik és 10-ik parancsolat egymáshoz. A könyv kiállítása, papirt és betűt tekintve, oly csinos, hogy semmi kivánni valót sem hágy és a kiadónak méltó dicséretére válik. Azonban sajnos az a tömérdek sajtóhiba különösen iskolai könyvben, a mi újra is azon meggyőződést erősiti bennünk, hogy ha a szerző a nyomdától távol lakik, sohase bízzék a nyomdához közel lakó javitnokba, — a kiadó pedig ne sajnáljon sem időt sem költséget, és akármi távolságba is küldje meg a szerzőnek a próbanyomatot. Különben ismerve azon külföldi Lutherféle kis katekizmusokat, a melyek országszerte német ajkú elemi iskoláinkban használtatnak, méltán ajánlhatjuk e jelen könyvecskét mint olyant, mely minden tanítót jobban fog kielégíteni, akármelyik külföldön megjelent legkitűnőbb ilynemű vezérfonalnál is; a mennyiben azokban rendszerint magasabb értelmi fokozat tételeztetik fel, mint a milyen földmivelő népünknél találtatik ; hazai egyházi viszonyainkra nézve pedig azokban semmi tekintet nem is lehet. Zur Geschichte der neuesten Theologie. Von D. Carl Schwarz, Oberhofprediger zu Golha, Britté sehr vermehrte und umgearbeitete Auflage Leipzig. 1864. (Folytatás.) Ertjük e két ember alatt Hegelt ésSchleierm a c h e r t. Hegel kettős ellentétben áll korával, ő mind a régi felvilágosodási iránytól, mind a romanticai forron- i gástól, a melynek gyermeke vala , egyiránt elfordult. Azonban tagadhatatlan, hogy ellenszenve és eltaszittatása legerősebben nyilatkozik a rationalismus és felvilágosodás ellen, ezen korlátolt, gyakorlati-eszü rationalisticus alanyiság ellen, a mely az absoluttól elfordulva önmagára épite mindent, s a maga nyomorult hasznossági moraljával megelégszik, azt vélvén, hogy ezzel az emberi szellemnek összes magasságát és mélységét megmérte légyen. Hegel egy erős, magvas, mondhatnók szellemileg - tömör természet. 0 az önmagára épitő, a tárgyilagosságon kivül álló és a fölött okoskodó alanyiságnak egész ürességét tapasztalta. Szomjúhozik a tárgyilagosság után, elmélyedni vágy az absolut állományban, egy bölcsészetet óhajt teremteni, amely nem nyugszik meg ugy gondolt beismerésénél annak, hogy az istenről semmit sem tudhatunk. O érezte egész korával együtt a forró vágyat, a dolgok absolut lényegébe való ujabb és bensőbb elmélyedés után, s ez érzelmet csodás erővel nyilatkoztatá. Hegelnek törekvése oda irányul — s ez képezi épen bölcsészetének magvát-, hogy az absolut állományt az alanynyal, Spinoza bölcsészetét Fichteével kiengesztelje. 0 az öntudat jogát es annak végetlen jelentőségét, amelyet Fichte juttatott érvényre, a maga mélyében tapasztalá; át van hatva a gondolattól, hogy csak annak van értéke az emberre nézve, amit az öntudatával keresztül járt s ami az előtt magát igazolta. Azonban átlátta annak teljes ürességét is, mihelyt nem az absolut tétetik alapjává, tulajdon lényére. Innen bölcsészetének alapgondolata, hogy az absolut folytonos, az állománynak alanyi való önkifejlődése. Ez által igazság és tudás, tárgy és alany, eszme és valóság, egy szóval isteni és emberi a magok mélyében kiengesztelődnek, s mint egy folyamatnak összetartozó mozzanatai fogatnak fel. Szóljak-e róla, hogy ez eszme a theologia terén miként nyilatkozott? A dogmaticára nézve az a jelentősége volt, hogy a supranaturalisták külsőleges és összefüggés nélküli darabokból álló kijelentéstana újra alakíttatott és mélyebben fogatott föl. A kijelentés olyanul