Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-18 / 33. szám

hatnók vég-elsülyedését, meggátolni, és a jövő nemzedéknek a változott körülményekhez mért mivelödési tért biztositni akarjuk. E válság érzetében már jó idő óta számosan foglalkoznak e kérdéssel; cifrábbnál cifrább tervjavaslatok tétettek iskoláink átalakítása s tanrendszerünk módosítása ügyében. Valamint politikai téren mindent a papiroson levő alkotmánytól várunk, ugy a tanügy terén is azt hisszük, hogy a jó tanrendszerrel már meg lesz téve minden. Azonban valamint a legüdvösebb alkotmányt áldásossá csak a polgárok erénye teszi, ugy a legcélszerűbb tanrendszer üdvössé csak ugy és akkor válhatík, ha a tanítást vezetők képzettsége, akaratereje és lelkes hozzálátás a a sikert biztosítják. Huszonöt évi tanárkodásom tapasztalataiból tanultam, hogy kedvvel működő, képzett, ügyes tanár akármily tanrendszer mellett sikerrel működhetik, mig hiányos képzettségű, immel-ámmal dolgozó, kedveszegett tanitó keze alatt a legjobb tanrendszer mellett is veszélyeztetve van az ifjúság jövendője. Hogy nagy a baj tanügyünk terén, azt minden ember tudja, ki e fontos nemzeti ügyet figyelemmel kisérte; hogy ugy amint vagyunk, iskoláink vezetését tovább nem folytathatjuk, mindenki előtt világos, de hogy miért? hol fekszik a baj leglényegesebb gyökere? megmondjuk. A lefolyt keserves tizennyolc év elején, midőn a Bach-Thun féle rendszer nyomán iskoláinkat átalakítani kellett, a hazafiak nagy többsége abban a helyzetben volt, hogy nem talált működési kört, melyben szerzett ismereteit maga és a köz javára becsülettel érvényesíthesse. Akkor történt, hogy kiváló tehetségű férfiak, mint Csengeri Antal, Arany Ján os, Szász K á r o 1 y; Lévay József stb. siettek tehetségüket és munkásságukat azon ügynek felajánlani, melynek terén a nemzet jövendőjének használhatni, s maguknak a mindennapi kenyeret megszerezhetni hitték. Igy történt, hogy midőn tanerőnket oly aránytalanul kellett megszaporítanunk, még sem éreztük hiányát az arravaló embereknek. Amint azonban a viszonyok tágulni kezdettek, és a tehetségnek uj tere nyilt, melyen mind magának jobblétet biztosithatott, mind a hazának tágabb mérvben használhatott, nemcsak a nevezett férfiak, hanem a jóravaló tehetségek legnagyobb része mindinkább elhagyni kezdé tanügyünk rozzant hajóját, s más téren keresett munkakört; mert senkinek sincs kedve oly életmódhoz, mely a jelen Ínségét csak a jövő nyomorának kilátásával sulyosbitja. Ha már most felelelos nemzeti kormányrendszerünk megszilárdul, ha nemzetünk mindinkább belehelyezkedik alkotmányos jogaink épületébe, és ha ehezképes társadalmi életünk is uj lendületet vesz, s azon az alapon, melyre kedvezőbb politikai fordulat a nemzetet állította, természetszerű tova fejlődést nyer, akkor a jóravaló tehetségnek módjában lesz válogatni a polgári becsülést szintúgy, mint gazdag jövedelmet biztosító pályák között, s háromszor is meggondolja majd a fiatal ember, hogy oly életmódot válasszon, mely sem dicsvágyának tért nem nyit, sem jövendőjét csak az inség ellen is biztositni nem képes. Napjainkban a non scholae sed vitae abban az értelemben is érvényesült, hogy az ember, ha valamit tanult, ami a társaságnak javára szolgál, nem csak szellemi képzettségéhez mért állást kíván magának a társadalomban biztositni, hanem jogg-al követeli, hogy a polgárzat, melynek ő tehetségét szenteli, életszükségeiről tisztességesen gondoskodjék. Meg is nyeri ezt a képzett ember akármily életmódot választ magának, csak az emberképző tanitópálya az, melyről legmostohábban van gondoskodva. A sok közöl csak egyetlen példát hozunk fel. Bármily lendületet is vett ujabb időben gyáriparunk, de azért a legkonokabb önhittség sem mondhatja azt, hogy csak távolról is megközelítette ama fokot, melyre helyzetünknél fogva emelkednie kell és emelkedni fog. Ha tehát már most is sokan adják magokat ez életpályára, mennyivel többen lesznek majd a jövőben, kik hazánk anyagi jólétét eszökkel és kezeikkel épen e téren fogják előmozdítani, annál inkább, mert ez számokra kényelmes, mondhatni uri életet biztosit. Ismerünk Buda-Pesten gőzmalmi főmolnárokat, akik az elemi iskoláknál többet nem végeztek, akiknek minden elméleti tudományok abban áll, hogy írni, olvasni s némileg számolni tudnak, s jövedelmök mégis oly nagy, hogy bizony akármelyik főiskolai tanárunk öremest cserélhetne velök. Van nekik legkevesebb 1500 forint fizetésök, 65 *