Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-18 / 33. szám

Tizedik évfolyam. 33. Pest, ang. 18 1867. PROTESTÁNS GTHAZI ES SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓHIVATAL : A lipőt és szerb-utea szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : * 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Teljes számú példányok még mindég kaphatók. Tájékozzuk magunkat. Vízbe esett az orosz, b szent Miklóst hítta segélyül; Megmentlek, mond a szent, de mozogj magad is. Székács. Oly társadalmi viszonyok között, aminőkben csak nem rég éltünk, só't némi tekintetben még ma is élünk, az ember hozzá szokik, az ok-és észszerűt, mint valami elérhetlen, messze távolban hullámzó délibábfélét nézni, mely a való felfordult viszonyai között legbuzgóbb óhajaink tárgya lehet anélkül, hogy valakinek eszébe jutna, annak maradandó létesítését csak megkísérteni is. A legokosabb, legcélszerűbb, legszükségesebb dolgok, ha létesitésök némi áldozattal, erőmegfeszitéssel, az érdekek központosításával jár, „jámbor kivánatoku

nak tekintetnek, melyeket az úgynevezett practicus emberek előkelő rnosolylyal utasitnak el, s még csak komoly meggondolásra sem méltatják a szerintök jámbor idealisták ábrándjait. E sajnálatos állapot nálunk századok óta tart; és ha negyvennyolc előtt azt kérdezted: miért nem követjük mi is az előttünk óriási léptekkel előhaladó nemzetek jólétet biztosító irányát ? akkor a kormánypártbelitől azt a feleletet nyerted: a kormány minden jót akar, de hiába, a szegről huzó oppositio minden reális törekvésnek útját állja, és politikai formák miatt a kormány legüdvösebb intézkedéseit meghiusítja. Ha viszont az ellenzék emberétől kérdezted: miért nem történik semmi az ország reális jóléte előmozdítására ? ez a kormány elnyomási politikájára utalt, minden elmaradásunk okát arra rótta, s világosabban, mint kétszer kettő négy, bebizonyította, hogy Magyarország felvirágzását egyedül a kormány rosz akarata gátolja, s azonnal jól lenne minden, mihelyt a kormányrendszer jobbra változnék. Szóval mindenki beismerte, hogy hiba van az egészben, de senkinek sem jutott s mai nap sem jut eszébe, hogy magán kezdje a javitást. Pedig avval keveset érünk, hogy kimutatjuk, miszerint a szerencsétlen viszonyok alakulásának nem mi vagyunk okai. Annyi bizonyos, hogy e szerencsétlen viszonyok léteztek, s léteznek még ma is, midőn a kormányforma legalább annyiban javunkra változott, hogy, ha mi jót akarunk, annak felülről gát nem vettetik. S valljuk be, tán s^hol a világon a közbelátás követelte állapot és a létező körülmények között oly kirivó ellentét nem létezik, mint minálunk. Minden ember meg tudja mondani, hogy, ugy amint vagyunk, nem jól vagyunk, s hogy máskép kellene lennünk; de vajmi kevés ember találkozik, ki valamit lenditene is, hogy máskép és jobban legyünk ! Száz ember közöl, kik egyházunk ügyeivel foglalkoznak, kilencvenkilenc megmondja, hogy anyagi viszonyaink oly stadiumra jutottak, mely mellett egyházkormányzatunk és iskolaéletünk tovább csak ugy — ahogy is fenn nem állhat; de próbáld meg, add a legüdvösebb tanácsot ügyeink jobb karba-állitására és azt nyered, hogy, mint idétlen ideálistát, kinevetnek, s hogy szobatudós-65