Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-11 / 32. szám

magunkat, s küzdöttünk; és mig egy részről, küzdelmeinket a haza osztatlan részvéte kisérte, — más részről küzdelmünk, ezernyi hazafi szivet fölbátorított — megedzett. — Nekünk jutott, a diadalnak azon öröme: hogy felséges Urunk, Királyunk 1860-ban május 15-én kiadott, — mégannyi ellenünk forralt ármányt egy tollvonással megsemmisített kézirata által is támogattatva, elsők mondhatók ki az egyház terén, a jogfolytonosságotsarestitutio in integ rumot. — A minthogy ezek azon fő szempontok — főtiszt, egyházkerületi közgyűlés! — melyekből véleményem szerint, az uj korszak kezdetét üdvözölnünk kell. — Ez azon irány, melyet egyelőre, mig hazai uj intézményeink fejlődni, s szilárdulni fognak — követni célosnak látnék. Részemről e percben nincsen egyéb teendőm, — mint az igen tisztelt közgyűlés becses figyelmét, s béketürését kikérve magamat kegyeibe ajánlom. Gyűlésünk némely közérdekű tárgyait s határozatait, a jegyzőkönyv nyomán, s annak szövegéhez lehetőleg ragaszkodva, szárazon, minden azokra vonatkozható bővebb egyéni vélemény vagy nézet kisérete nélkül következőkben közlöm : Az elnökség, — a gyűlési közönségnek, — a néhai pálóci Horváth Mária végrendelete által, már eleve keltett élénk érdekeltsége iránti tapintatos figyelemből e végrendeletet terjesztvén föl elsőben is: az, — egész terjedelmében fölolvastatott, s azon lelki magasztaltsággal hallgattatott végig, melyet, azon ritka percek szoknak előidézni, — midőn egy felekezet, vagy testület nemzedékekre kiható s annak szebb jövőjét biztosító valamely jótékony intézkedésről értesülhet. Sárospataki főiskolánk háromszázados múltja, — a felette elvonult nehéz idők annyi terhes viszályai, — a sors által reá mért annyi súlyos csapások között is a legfényesebb jeleit mutathatja föl, évkönyveinek lapjain, a buzgó áldozatkészségnek, mely életére, s fölvirágzására, — mint tényező, sőt — mondhatni, mint annak további életföltétele — sokszor oly határozólag folyt be. — De mégis mint végzetszerüség tűnnek föl előttünk: hogy a gondviselés, épen gyöngéd női keblekben nyitotta föl időnkint a minden áldozatra kész jótékonyság áldásos forrását, — oly nők keblében — kiknek mintegy küldetésök volt: hogy, nemtőkként lebegjenek fő tanintézetünk felett, s épen akkor jelenjenek meg jótevöségük bőségszarujával —mikor az előhaladott kor kívánalmai, annak szellemi s ez által igényelt anyagi emelkedését is hangosan követelik. — Főiskolánk élete negyedik századának L orandfy Zsuzsannáját üdvözli ezen egyházkerület néhai palóci Horváth Mária dicsőült szellemében, kinek nagyszerű végintézkedéseiről oly lelki magasztaltsággal értesült. Mert mit őstanintézetünk fejedelmi édes anyja, ennek, mint a protestantismus ezen egyik erős végbástyájának, nagyszerű jövője biztosítására fejedelmi bőkezűséggel megalapított, azt a nemeskeblü honleány hason bőkezű jótékonyságával, dús hagyatékával gazdagította. — Hálás kegyelettel jegyzi be azért e.kerületünk, saját, és főiskolánk évkönyveinek fény lapjaira a pálóci Horváth Mária nevet, ugy kívánván azt átadni az utókornak is: hogy e név főiskolánk legnagyobb jótevőinek nevei közt, mint első rangú nagyság örök tiszteletben s a kiérdemlett leghálásabb emlékezetben tartassék meg. A végrendelet végrehajtásával megbízott e.kerületi fögondnok, superintendens és társaik mellé, a további végrehajtási munkálatok lehető gyorsabb sikeresitése tekintetéből, az e.kerület részéről még ujabb tagok is neveztettek, — kik eljárásukróli jelentősöket őszi közgyűlésünkre terjesztendik be. Különben az érintett végrendelet, — hogy az, — minél tágasabb körben juthasson a főiskolánk, s általában protestáns tanintézeteink ügye iránt, élénk részvéttel viseltető hazai nagy közönség tudomására; minden egyházi és iskolai közlönyeinkben közzététetni határoztatott; — melynek e szerint, tetszés szerinti időben és alkalommal becses lapjába fölvételére ön is nagytiszt, szerkesztő ur ezennel tisztelettel fölkéretik. *) Jogakadémiai ifjaink panaszosan jajdulván föl az eddigi modorban gyakorlott államvizsgák ellen — melyek a főiskola körén kivül s annak szaktanárai mellőzésével, s igy bizonyos tekintetben nem ritkán ellenkező érdekek által vezetett bizottság előtt történtek; s épen ezért rájuk nyomást gyakorolva , az államhivatalokrai előléptetésüket nagyban akadályozák: a magyar kir. vallás, és közoktatási minisztérium oly célból határoztatott e.kerületünk által fölkéretni: hogy, ha az eddig gyakorlatban volt államvizsgák a hazai alkotmány visszaállittatása után is fönhagyandók lennének, azoknak bizottságai iskolai rendszerünk tekintetben tartása mellett, akként rendeztetnének s állíttatnának be: hogy ifjainknak a polgári életpályára s államhivatalokra léphetésöket, — mint az eddig gyakorta történt — ne nehezítsék, sőt azt lehetőleg könnyítsék meg. — Jelesen: hogy egy ily államvizsgái bizottság az államkormány által kinevezett szakegyénekből s a főiskola szaktanári és felügyelői személyzetéből itt Patakon alakíttatnék meg, — mely intézkedés által jogakadémiát itt végzett s közhivatalokra kilépendő ifjainknak az ily államvizsgák letehetésére, sok tekintetben, előnyösebb alkalom nyújtathatnék. A néhai dr. Szeremley Gábor halála áítal megürült dogmaticai tanszék és az e.kerületi főjegyzői hivatal betöltésére még tavaszi közgyűlésünkből megrendelt, s bejött szavazatok választmányilag fölbontatván; eredménye lőn: hogy dr. Heiszler József az uj szövetségmagyarázat és egyháztörténelem eddigi rendes tanára, általános nagy szótöbbséggel dogmatica tanárává, Bálint József eddigi e.kerületi aljegyző pedig szintén szavazattöbbséggel főjegyzővé választattak meg. — Ez utóbbi az alakszerű esküt letévén, s az e.kerület benne helyzett bi*) Föt. Kun Bertalan superintendens ur közlése nyomán e végrendelet lapunkban már régen megjelent, Szerk,