Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-04 / 31. szám

getvén, nevezett kormányszék 10,931 sz. alatti válaszában azt jelentette ki: hogy miután a nyiregyházi algymnasium létezéséről és szervezéséről sem a kormányszéknek, sem a kassai r.kath. gymnasium igazgatóságának tudomása nem volt, ez utóbbinak eljárása észrevétel alá nem esik. Erre a superintendens úr, a helytarrótanácshoz újból intézett felterjesztésében világosan kimutatta, hogy a helytartótanácsnak részint az e.kerületi jegyzőkönyvek, részint az évenkint felterjesztett iskolai jelentések— melyekre közbevetőleg legyen mondva ugyanazon kormányszék s épen a nyíregyházi gymnasiumra vonatkozólag, többször tett észrevételt — folytán, algymnasiumunk létezése- és szervezéséről tudomása volt, s hivatkozva az 179°/!. évi 26. t. c. 5-ik §-ára a nyiregyházi algymnasium nyilvánossági jogán esett eme sérelem orvoslását sürgette; az e.kerületi gyűlés superintendens úr ezen eljárását helyben hagyván s magáévá tevén, a sérelem orvoslása céljából a helytartótanácshoz újólag feliratot intézni elhatározta, a mi tettleg meg is történt. Ezen stadiumban találta az Ügyet a magyar kir. minisztérium megalakulása, melyre az ügy a meghalálozott kormányszék után maradt örökségképen ment át, s a minisztérium sietett orvoslást eszközölni azon intézmény által, melyen a dunántúli e.kerület gyűlése megütközött. Az előadottakból látható, hogy a nyíregyházi ev. egyházhatóság gymnasiuma részére nyilvánossági jogért nem folyamodott, s igy önkormányzati jogáról tudomása lévén az 179%-iki 26. t,cikkely tartalmáról le nem mondott, következőleg megrovás alá sem eshetik, — de látható egyszersmind az is, hogy a testvér e.kerületek által egymással kölcsönösen közlött jegyzőkönyvek tudomásul sem vétetnek, de egyszerűen ad acta reponáltatnak, a mint azt a dunántúli e.kerület példáján látjuk. Eddig a védelem, — álljon itt a néhány szó algymnasiumunkról is. Algymnasiumünk, melyet 1861-ben N.-Nyíregyháza városa 100,000 frtnyi tökével nagylelküleg alapitott, szabályszerüleg szervezett négy osztálylyal bir, s négy rendes tanár, Palánszky Sámuel, Veisz Vilmos, Kovács János és dr. Emericzy Géza buzgó vezetése mellett, évrőlévre gyarapodik. Tanulóink száma ez évben 106-ra rúgott. Taníttatik a rajz, van testgyakordánk, vannak meglehetős nagy értékű taneszközeink és gyűjteményeink, melyek legközelebb egy planetarium és telegrafgép által megszaporodtak. Elemi iskoláinkban, melyek közül 8 a városban, 8 pedig kint a tányakon van, tanult ez évben 1462 gyermek, 16 tanitó és 10 segéd vezetése mellett. Elemi tanítóink nem csekély buzgalmat fejtenek ki, midőn ugy a gyermekek nagy számával, mely két iskolában a 200-at üti meg, mint a két, tót és magyar nyelveni tanitással küszködve, mégis szép eredményt mutatnak ki. Bartholomaeidesz Károly. Néhány szó gyámintézetünk ügyében válaszul II. urnák. „Contraria juxta se invicem posita. magis elucescunt" Barla István ur elmondta e Lap f. évi 22-dik sz. alatt, mit tart ő a b. somogyi ev. ref. lelkészek s tanitók özvegyei s árvái gyámolitására alakult intézetről. Szavai alól kirítt a roszul rejtett szándék, melylyel az őt megrovó főjegyzőt akárá rosz hírbe hozni, Ám feleljen maga helyett a főjegyző, mi nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül B. ur azon okoskodását, melylyel a főjegyző oldala mellett gyámoldánknak is halálos döfést vélt adni. Az ügy védelmére elég volna csak ennyit mondani: ki egy jótékony célt ugy támad meg, mint azt B. ur tevé, az olyan önmaga Ítélte el magát. Kivonhatja bármely jótékonysági kötelesség alól magát az erkölcsi érzés sugallata ellenére az, ki hinni tudja, hogy hasonló jótétemény élvezésére sem maga, sem még maradéka se soha szorulni nem fog; de magát a jótékonysági közös célt közönséges gyanúba hozni, annak Iétesülése útjába akadályokat gördíteni akarni, hogy minő jellemű tett: ennek megítélését a közvélemény részrehajlatlan törvényszékére bízzuk. Majd elég volna csak arra hivatkoznunk, mikép e. megyénk összes papjai közöl egyedül a n.-dobszai egymaga az, ki gyámoldánk szent céljának makacsul ellenszegül, s e hivatkozással konstatálva s földerítve lenne egy, a társulat elten elkövetett nyilvános vétség közkárhoztatásra méltó ténye ; de mivel a szent célt könnyelműen már előre is a pénztár körüli eljárás hűtlenségével gyanúsítja, majd vádolgat több oldalról alap nélkül, ítélget ok nélkül, következtet előzmény nélkül, a kákán is csomót keres, a szálkát is a más szemében gerendának nézi, a szakácsné vétkeért a gazda (az e.megye) nyakába orgazdaság bűnének terhét vetni erőlködik, s lopással határosnak bélyegzi azt is, a mi nem az, a mi mint p. a Stotz-féle alapítvány sorsa, a consistorium és igy az e.megye tudtával s beleegyezésével történik: az igazság követeli, hogy gyámoldánk ügye mellett, mielőtt e lap terén annak tüzetes ismeretését adhatnók, hallassuk a megtámadás ellen az igaz szót. A pénztár körüli eljárás gyanúsítására nézve figyelmébe ajánltatik B. urnák mindenekelőtt meggondolni, mirevalók az évenkintí szigorú megszámoltatások a különféle pénztárakról; mirevaló a nyilvánosság, mely előtt B. is még a „kemény felszólalhatás"-nak is jogával szabadon élhet ? Az ily forma okoskodás tehát: mivel egynémely pénztár kezelése körül egynémelykor hiba tapasztaltatott, tagadjuk meg minden pénztár iránti tartozásunkat, főleg gyámoldánk iránt, mely még most kezdi életét élni, meg nem állhat. A csurgói tanoda pénze körül is fedeztetett fel csak nem régiben hiba, de azért a csurgói tanoda virágzik; az apostolok közt is volt egy Júdás, de azért az apostoli intézmény áll és állni fog világ végezeteig. Hasonló hibában szenved B. egyéb okoskodása is, mit gyámoldánk hitelének megbuktatására nagy szorga-