Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-04 / 31. szám

c a r d i igazságügyi minister által előterjesztett, és a kamarák által elfogadott törvények kimondották, hogy az egyházi törvényszékeknek a papok polgári és bűnvádi ügyeiben való, valamint a kegyes alapítványok feletti bíráskodási joga a menedékjoggal együtt elöröltetik, és a polgári házasság jogérvényesnek tekintetik. A turini érsek Fransoni, ki pásztori levelében ezen törvények ellen s az egyházon elkövetett gonoszságok miatt panaszkodik, a polgári törvényszék elé idéztetett, miután pedig itt megjelenni vonakodék, elfogatott, és birói Ítéletnél fogva, mint lázadó és lázitó, az országból mindenkorra száműzetett (1850 Sept). Pius magasztalá ennek vértanuságát és protestált az oly törvényhozás ellen, mely a jogilag fennálló concordátummal ellentétben, az egyház legszentebb jogait felforgatja. De a piemonti kormány kijelenté, hogy ő a concordatumokat nem nemzetközi szerződéseknek tekinti, hanem engedményeknek, melyeket az állam a területén levő egyháznak tesz, a melyek törvényhozás utján vissza is vehetők. A kamrák szenvedélyes tárgyalásai között érvényre emelkedett zárdatörvény (1854) által minden, predikálással, tanítással, és betegápolással nem foglalkozó szerzetrend eltöröltetett, a felesleges egyházi hivatalok, sinecurák javai elfoglaltattak, és az egyházi jószágok adó alá vettettek. Egy ujabb törvény (1856) minden iskolát a minisztérium felügyelete alá rendelt. A pápa átkot kiáltott ugyan ezen rablótörvényre, de a piemonti kormány mitsem hajtott a római udvar ezen eljárására; ugyancsak a papi párt is, tüzeltetve a száműzött Fransonitól, nem szűnt meg a piemonti kormány, a Cavour szabadszellemü minisztériuma ellen izgatni, nem szűnt meg ostromolni a Siccardiféle törvényt, a polgári házasságot, melyből szerinte csak bastardok születnek, a papok felett Ítéletet mondó törvényszékeket, az egyetemek kevéssé egyházias érzelmű tanárait, sőt egyes papokat is, kik a kormánynak engedelmeskedni merészkedtek. Az 1859, 1860 és 1866-iki hadjáratok következtében Róma és az u. n. Péter öröksége kivételével egész olasz ország Viktor Emánuel kormánya alájővén, a piemonti szabadszellemü törvények Velencétől Siciliáig érvényre emelkedtek, s „szabad államban" lett a jelszó. A hatvanas évek elején a zárdák egyik része. 1865 — 1866-ban általában eltöröltettek, valamint az egyházi jószágok is közelebb nemzeti vagyonúi nyilváníttattak. A pápa, birtokai védelmére és a szabad szellem gátolására, elővette egyházi fegyvereit is; nevezetesen 1860 márc. 26-án a szokásos ünnepélyes módon kimondá a nagy kiközösítést (excommunicatio major) Napoleonra, Victor Emmánuelre s társaira, habár név szérint nincsenek is az okmányban említve ; majd 1864 karácsonján egy ujabb encyclicával lepte meg Pius a világot, melyben áz ujabb kor szabad alkotmányos törekvései s a tudomány terén tett haladása, mint istentelen törekvések s mozgalmak, kárhoztatnak. A francia őrség 1866 végén odahagyván valahára az örök várost, magára hagyatva küzd Péter hajója a mindenfelől tornyosuló viharokkal. Szerk. B E L F Ö L D. Néhány szó az „Egy kis toldalék és helyre igazitás"-ra. A „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" 28. számában közlött cikkében, Tatár János úr engemet akart ferdén jellemezni, s magát jellemezte a leghívebben és legigazabban. Hogy azoknak Ítélete, — a kik a cikkben felhozott ügyeknek állását ismerik, ismerik őtet, ismernek engem, — nem Tatár János ur részére üt ki kedvezőleg, tudom ; — hogy az, ki fontolgatva olvasta meg cikkét, szinte észrevette annak gyenge oldalait, hiszem. Hogy azonban azt ne gondolja T. J. ur, miszerint ellenem intézett rohamával, engem az egyházi ügyekben részvételtől visszariasztott : meg kell neki modanom, hogy célját el nem érte; s az olvasóközönség tekintetéből is kell néhány sorral felelnem. Maga bevallja T. J. ur, hogy esperes ur azt emiitette föl, mikép a h.-m.-vásárhelyi iskola ügyét, — mely mind T. J. ur cikkében le van irva, mind L... ur cikkében, melyet T. J. ur told és helyreigazit, emlitve van, — a kerületi gyűlésen egyedül csak ő pártolta; mert ebből — úgymond -- csak további zavar és kellemetlenség származik. Álljon igy esperes urnák kimondása, noha egy kissé bővebben volt az előadva, — a dolog megértésére igy is elég. Erre mondtam én azt, a mit L... ur, — nagyon hiszem, hogy épen nem rosz akarattal, s nem is elferdítve, de nem egészen szórói-szóra, — közölt, hogy t. i.: „nem köszöni meg a vásárhelyi egyház n. t. ur pártfogását, tudja az milyen ajánlás lehetett a nt. uré; inkább ne tessék egy szót sem tenni mellette, ezt jobban fogják s z e r e t n i." Hic Rhodus, hic salta! Ezen szavakban határoztatik a szokott nyers vagy kedélyes modor, s hogy ezen szavaknak, — ha mondám is, hogy nem szószerinti hűséggel vannak idézve L.. . ur által, — nincs nyerseségük s kedélyességük elsimítva : senkisem fogja kétleni; mert nem lehet hinni, hogy T. J. ur, az emiitett esetben, a helyreigazítást meg ne tette volna. Midőn az emiitett ügyben az egyház-megyei gyűlés a vásárhelyi egyháznak adott igazat, s midőn ezen egyházmegyei határozatot esperes ur felebbezte; nem fogható fel, hogy az lett volna szándéka, miszerint azt eszközölje, hogy még az egyházkerület is ő ellene döntse el ezen ügyet; mert a felebbezés mindenkor csak azért történhetik józanul, hogy a felebbezőre nézve, a részére kedvezőtlen itélet vagy határozat megváltoztassék. Ha tehát az, a ki valamely ügyet felebbez, — ott ülvén azon zöld asztalnál, melynél a felebbezett ügyben határozat hozatik, — arra kéri a határozó testületet, hogy ellenfele javára határozzon; mert különben zavar és kellemetlenség származik: nehéz megfogni, hogy 62