Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-04 / 31. szám

ö ezt ugy értelmezné, miszerint majd ő fog zavarogni és kellemetlenségeket okozni; hanem ellenfelét tiszteli meg ezen feltevéssel. Kérdem most már, ki ne óhajtaná inkább azt, hogy az ellenfél egy árva szót se szóljon mellette, mint hogy ilyen módon pártfogolja és ajánlja ügyét ? A mi a XXII-ik Canont illeti: ha ahoz a nt. esperes ur biztosan támaszkodhatnék, s ha az a főtiszteletü superintendentia határozatának helyes alapjául szolgálhatna: nagyon hiszem, hogy T. J. ur bizva a sajátjává tett ügynek igazságában, nem látta volna szükségesnek annak napfényre hozását, minő fogalmai vannak neki a lovagiasságról és illemről. Hogy a tért, melyre engem a megyénkbeli összes választók akarata állított, Isten kegyelme nélkül csak ugy nem nyerhettem volna, mint Tatár János ur a szeghalmi lelkipásztorságot: nagyon tudom; — de az én aestheticám, mely semmi metamorphosison keresztül menni nem szokott, és nem fog, még sem helyesli, ha, különösen lelkipásztor, ilyen hangon beszél az Isten kegyelméről. Hogy szoktam-e a lelkészi kar ellen támadásokat intézni ? azt az egyházmegyei gyűléseken résztvenni szokott tagok tudják; — hogy milyen célúak azon észrevételeim, melyeket — magam is ugy emlékszem, — tettem néha ? a világosan látók és látni akarók előtt, a milyeneknek ismerem némi igen gyér kivétellel egyházmegyénknek egész közönségét, — nem titok; — hogy szeretném, ha a reverenda egyetlenegy keblet sem takarna, melyben a sziv érzései nem tiszták, nyíltan kimondom a világ előtt, s megtoldom ezen kimondásomat, — nehogy valaki félreértsen, — azzal, hogy a sziv érzéseinek tisztaságát, mindenkor feltételezem előlegesen, s e tekintetben is, mint másban, egyedül a tettek után ítélek. Igy tanultam én ezt az ároni háznál idvezült atyámtól, ki ha sok nemes tulajdonnal ttint is ki fölöttem, méltónak tartott magához ; s akkor szorított velem egész életemben, legnagyobb melegséggel kezet, midőn egyik Békésen tartott egyházmegyei gyűlésen, épen egyik lelkipásztor vezérlete alatt támadó párt ellenében kellett más nálam jelesbekkel együtt, meglehetős erősen küzdenem. Sokszor láttam én a boldogultat búslakodni és szégyenkedni, ha valamelyik lelkipásztortársa állásához nem illőleg viselte magát, vagy azzal össze nem férő tettet követett el; — s nem tagadhatom, hogy rám nézve is leverő minden ilyen; de azt hiszem, hogy az embereket az eféléktől, — mert emberek a lelkipásztorok is, — sokkal jobban visszatartja a nyilvánosság, mintha a titok palástját használhatják asilumul; s azt hiszem, hogy az összes papság tekintélyét is, — melyre szerintem is van szükség, s melyet kierőszakolni nem lehet, de kiérdemlésére törekedni minden egyesnek kötelessége, — legjobban aláásná azon eljárás, ha az egyesek hibáit, néha bűneit, az egész testület takargatni, magához méltatlannak nem tartja. Kedvező ugyan a mit idvezült atyámról mond T. J. úr, s hogy igaz is, tudják mind azok, kik őt ismerték: s mégsem tagadhatom, hogy igen kedvezőtlen érzést okozott nekem, hogy épen ő emlékezett róla ; — mintha sziszegő kigyót láttam volna, a nekem kedves sir gyepén elsuhanni. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy T. J. ur szemüvegén át comicumnak tűnik fel az, hogy a h.-m.-vásárhelyi egyház, mely az esperes ellen gymnasiuma jogát védi, — hangsúlyozom, hogy az esperes ellen; mert az egyh. megye ellen, melylyel egy értelemben van, nem kell védenie, — és olyan jogot véd az ellen, melyet az, nem az egyházmegye megbízásából akar gyakolatba venni; mert az egyházmegye, mint T. J. ur is idézi, kimondotta: miszerint, „a gymnasiurni tanár -választásra nézve az esperesi consensus mellőzhető;" hogy — mondom — ezen egyház, gymnasiuma érdekében az egyházmegye, — tehát nem az esperes-pártfogását, s a kebelbeni egyházaknak segélyezés végetti ajánltatását kéri. — Az én szemüvegemen át pedig igen nagyon tragicum az, hogy ezen eljárása a vásárhelyi egyháznak comicum T. J. ur előtt, kit azon egyház, jobb napjaiban, midőn népét még ennyi csapás nem érte, nem csak ingyen taníttatott gymnasiumában, hanem ingyen táplált, s némi csekély pénzösszeggel is, mint úgynevezett stipendistát, segélyezett. Cikkezhet ellenem T. J. ur,ha a népes szeghalmi egyházban, — melynek jövőjére az ő lelkipásztorsága is fog hatást gyakorolni, — az oly tágterü lelkipásztori körben ideje engedi, — cikkezhet a mennyit akar. Az én teendőim nem igen hagynak időt a válaszra, de ugyhiszem elég is ennyi egy oly emberért, a ki a legközelebbi egyházmegyei gyűlésen is, kénytelen volt Írásosan nyilatkoztatni, hogy azon igen sértő szavakat, melyeket az egyházmegyei gyűlés zöld asztala mellett a szentesi egyház egész közönségére alkalmazott, meggondolatlanul ejtette ki. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Mozgalmak Romániában az Egyház terén. Egy idő óta nem csak a politika, hanem a vallás terén is mozog Románia. Cuza fejedelemmel elégületlen s detronizálta, most menekülni akar Nifon főpaptól, b. Sagúna ő méltóságát éltetvén, ami, semmi kétséget sem szenved, hogy egy akarna lenni dáco-románia létesítése eszméjével. E szempontból van szerencsém a „Natiunea Romana" julius hó negyedike számának egyházi (bizurica) rovatában megjelent cikkét e lapot olvasó t. közönség elé áttenni, mely is e következő: r „Értesülve vagyunk, hogy az aldunai püspök ő szentsége, nem áldoz semmit sem anyagilag, sem erkölcsileg, pásztori hivatalának megfelelésére, mint egy pásztorhoz illő püspökségében levő népei irányában. Ha