Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-04 / 31. szám

alójában ennyi szekismeretet feltételez, s mivel ennyi ismeret elsajátításához idő kívántatik; hiányosnak talá­lom az ág. hitv. egyetemes gyűlésnek azon mult évi ha­tározatát, mely szerint a szakra készülő tanári jeleittői két egyetemi év elégeltetik. Ha theologusainktól négy évre terjedő készületet kívánunk; ugy a tanári pályára készülőtől a három évre menő egyetemi folyamat legyen a minimum. Ezen pontot ajánlom az egyetemes gyűlés becses figyelmébe. Mi a tanári vizsgát illeti, miután az általános képességi célhoz nem vezet, ezt elhagyva álla­pítsuk meg szabályok által a szakvizsga határait és körét. Domanorszki Endre. A pesti ref. leányföiskola vizsgája (-t-) Ezen s a mult év folytán több izben volt szó egy ref. leányfőiskola alapításáról fővárosunkban. A terv addig vajúdott, mignem különösen lelkes nőink áldozat­készsége és buzgósága folytán tetté lőn. A megalapított intézet vezetését az egyház s az alapítók által kiküldött választmány sok tapintattal fővárosi leánynevelő intéze­teink egyik legjobbikának tulajdonosára, sz. K a 1 o c s a Róza asszonyra bizták. Már e választás előre szép jövőt látszott ígérni a zsenge intézetnek. Ez intézet adta jul 28-án, vasárnap délelőtt 9, és folytatólagosan délután 3 órakor első vizsgáját, mely mindnyájunkat, kik jelenvoltunk, nemcsak teljesen kie­légített, hanem belső örömmel töltött el. Es ez öröm tel­jesen igazolható, mert e vizsgán bárki is meggyőződhe­tett róla, hogy az intézet vezetőnője, s a többi tanárok és nevelőnők növendékeiket a leghelyesebb irányban ve­zetik s hogy ez intézet falai között a nőnevelés azon az úton van, melyen azt a növelés minden igazi barátja min­denütt látni szeretné. A tantárgyak közül különösen kiemelendőnek tart­juk a legmagasabb osztálylyal taníttatott magyar iroda­lomtörténetet. E tárgyból Magyarországon talán ezek voltak a legelső feleletek leányiskolában. Pedig alig kell említenem, hogy minden müveit nőnek kötelessége nem­zete irodalmának ismerete, mely nélkül a művelt neve­zetre alig tarthat igényt. Megfoghatatlan, hogy e nagy fontosságú tárgyat, a mely a női műveltségnek egyik feltétele, eddigelé mégis ugy magán, mint nyilvános leányiskoláinkban teljesen ignorálták. Üdvö­zöljük a kezdeményezést! Meglepők voltak a világtörténetből adott feleleteik is a szépszámú növendékeknek. E tárgyat német nyel­ven tanulták s mégis a legfolyóbb, legtisztább, legszaba­tosabb feleleteket hallottuk belőle, melyekből kitűnt, hogy az emlékezetben a főbb vonásokat is megőrző rész­letekre ügyes gond volt fordítva. E tárgy ilynemű taní­tásának is kettős célja eléretett. Szép feleleteket adtak még a nyelvekből: magyar, német és francia nyelvből, világosokat a természettan­ból, földiratból, de általában mindenből s a kis szavalók közül is egynehányat, alig tudjuk megállani, hogy név­szerint meg ne nevezzünk. Dicséretet érdemelnek végül a gyönyörű kézimun­kák és rajzok, melyek két szobát foglaltak el. Láttunk itt mindenféle gyöngyös, hímzett, horgolt, díszmunkát azután az életben sokkal szükségesebb egyszerű de ügye­sen készített kézimunkát, egynehány szép reményekre jogosító nagy olajfestményt és számos gondosan készült néha meglepő szép rajzot. Mindezekután teljes örömök lehet különösen az intézet alapitónőinek, kiknek buzgóságán "alapul úgy­szólván ez az első siker és diadal is, a szülőknek, kik meggyőződhettek róla ez alkalommal, hogy gyermekeik szellemi képezését gondos és ügyes kezek vezetik, és mindnyájainknak, kiket a sokáig annyira félszeg uton járt magyar nőnövelés ügye érdekel s kiknek nem marad egyéb teendőnk, mint e sorokat köszönettel rekeszteni be az intézet alapitói, tanitói, de különösen buzgó vezetője, sz. Kalocsa Róza asszony iránt. KÖNYVISMERTETÉS. Egyháztörténelem. Hase K. nyomán irta Farkas József a pesti ev. reform, theol. tanintézet r, tanára. Második kötet: A Re­formatiótól a jelen időkig. II. Füzet; a vestfáliai békétől a jelen időkig. Pesten 1867. Szerző tulajdona, Osterlamm Károly bizomá­nya. Ára 1 frt 2 5 kr. (Vége.) 139. §. A kathol. kormányok ellenébeni jogállapot. Miután a bécsi congressus nem tudott azon kifejezésekre nézve megegyezni, melyekben a né­metországi protestáns és kathol. egyház alkotmánya a szövetség biztositéka alá lett volna helyezendő, a szövet­ségi okmány illető cikkében csak ennyi mondatott ki, hogy a valláspártok külömbözősége a polgári és politikai jogok élvezetére nézve külömbséget nem okoz. Ennél­fogva a két egyház jogegyenlősége a legtöbb szövetségi államban inkább vagy kevésbé nyíltan elismertetett. Da­cára ennek Bajorországban, mely Lajos király alatt az ultramontanismus egyik főbástyájává leve, a pro­testánsok vallásszabadsága sokszorosan megsértetett. Igy p. o. bár mily nagyok voltak is a déli bajor protes­tánsok egyházi szükségei, a kormány mégis szigorúan megtiltá nekik a Gusztáv Adolf egylettől segélyt elfogad­niok. De különösen nagy elégületlenséget támasztott a protestánsoknál az 1838-ban kibocsátott katonai tér dé­lé si rendelet, melynél fogva a protestáns katonák is tartoztak az ostya, vagyis a sanctissimum előtt letér­delni, s mely az ultramontán katholicismusnak a kor­mányra való befolyásáról eléggé tanúskodott. Hosszas küzdelem, kérés, sérelmi panasz után végre 1845-ben, midőn a protestáns követek sérelmét az egész országgyű­lés magáévá akarta tenni, egy királyi nyilatkozat e ren­deletet visszavonta, és a korábban szokásban volt katonai tisztelgésmódot visszaállította. Az osztrák örököstar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom