Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-04 / 31. szám

giai, philosophiai) tanintézetekben előadatnak. Részemről összeegyeztethetőnek nem találom egy részről a tanításban a szakrendszer ideájához ragaszkodni, másrészről a tanári jeleittői a jártasságot minden tudományban kívánni. Volt idő midőn nálunk protestánsoknál csak a theologiai folyamot bevégzett egyének soraiból lehetett tanárokat választani, s mi ezeket minden tudomány előadására képeseknek tartottuk. De a viszonyok megváltoztak. Néhány evtized óta azt tapasztaljuk, hogy a külföldi egyetemeken tanuló iQaink között olyanok is vannak, kik tüzetesen a tanári pályára készülnek. Kik ezt teszik, teszik azt belső hivatásból, lelki erejök tudatának szavára hallgatva. Az ily, hivatását és tehetségét felismerő fiatal emberről mást feltenni, tőle mást kivánni nem lehet, mint azt, hogy tehetségének és hajlamának megfelelő tudománykőrben képezze ki magát. De nem csak a készülőnek vele született tehetsége parancsolja a szoritkozást a tudománynak egy bizonyos körére, hanem ezt okvetlenül kivánja azon fejlettség is, melyhez a tudományok jelenleg mélység és terjedelem tekintetében eljutottak. Mi pedig jövendő tanárainktól, a míveltség egykori képviselőitől és terjesztőitől,méltán megkívánhatjuk, hogy a mai tudományosság színvonalára felemelkedjenek. De ezen igényeknek és feltételeknek megfelelni, szép s egyszersmind nehéz hivatását betölteni nem lesz képes, ha határozataink folytán öt erejének és idejének elforgácsolására rákényszeritvén, azt eszközöljük, hogy egyetlen egy tudományban sem tehet szert az alapos kiképzettségre. Ex omnibus aliquid. Pedig ezt tesszük, ha a szakvizsga mellett az általános képességit is követeljük tőle. Azonban az általános képességi vizsgától megválni nem tudók azt szokták felhozni, hogy a nemszaktanokból az illetőnek csak egy-két általános kérdés adassék megfejtés végett. Jól fontoljuk meg mit akarunk. Az oly általános kérdés lehet vagy olyan, mely az egész tannak lényegébe beható, vagy olyan közhely, melyre kár időt vesztegetni. Első esetben a szakjában különben legjobb készültségü megakadhat, másik esetben a vizsga üres forma és szemfényvesztés lesz. Mindkettőt el kell kerülni. Legyen a tanári vizsga céljához képest komoly, azaz olyan, mely a vizsgálandó értelmiségének fokát egészen feltünteti, a vizsgálandó adja tanúságát hivatásának és készültségének. Ezt másból, mint szaktanából, adnia lehetetlen. A szakvizsga elégtelensége ellen azon érv sem szól, hogy a vizsgált sokszor tán szakján kivül eső tan előadására is meghivatik. Ebből csak annyi következik hogy tehát e tanból is megvizsgálandó, de nem valamennyiből. Azonban célszerűbb ezt is elhagyni. Különbséget kell tenni a tanári jeleltre nézve a vizsga és a tanitás közt. A vizsgánál szaktudományából késznek kell lennie, ellenben ha történetesen választott szakján kivül más tudomány előadása is fog rá bizatni, a vizsga alkalmával ebből kész nem lesz ugyan, de a tanítási idő beálltáig a szakába beavatott, ilyenből is könnyen elsajátíthat magának annyit hogy a tanítást e tekintetben is sikerrel megkezdheti. A vizsgáltnak hivatásból és szaktudománya iránti szeretetből eredő lelkesedése nyújt csak biztosítékot arra nézve is, hogy azokban is. melyek nem épen szaktudományai, nagyobb sikerrel működő tanitó válik, mint oly egyénből, ki soha egy tudományba se mélyedt el kellőleg. Ne szabjunk tehát a tanárságra készülni akaró ifjú elé oly kötelességet, melyet legjobb akarata mellett sem lévén majd képes teljesíteni, a vonzalmat benne ezen pálya iránt már előre elfojtjuk. Szóval az általános képességi vagy míveltségi tanári vizsga sem cél-, sem korszerű. A szakvizsga ellen még azon ellenvetés se szól, hogy a szakrendszer az algymnasium osztályaiban a minimumra van reducálva. Tegyük fel, hogy valaki érzi azon hivatást csak a kisebbeket nevelni és oktatni s ezen osztályokban, hol egy kézben több tudomány van öszpontositva, óhajt mindig maradni. De az ily egyénnek is, ha a gymnasiurni osztályokon kivül magasabb intézetekben is megfordult — pedig csak ilyenek alkalmazhatók tanárokul — lehetetlen volt mindent tanulmányoznia, ilyen is a többiek fölött egy vagy két szakra képezte ki magát kiválóan, tehát csak ebből vizsgálandó meg. Azonban a szakvizsga fogalmát senki sem fogja ugy érteni hogy az valami rideg, egyoldalú legyen. Sőt inkább szükséges a szakvizsga fogalmát jól szabatositani s határait az egyoldalúság elkerülése végett pontosan kitűzni. Mikép gondolnám ezt elérhetőnek, álljon itt egy pár példa. Ki p. o. a mennyiségtant választotta magának, attól kivánni kell, hogy ezzel egy rokon tárgyra, tehát a természettanra, melynek ismét kiegészítője a természetrajz, készüljön. Vagy vegyük a régi nyelvészetet. Ki a hellen nyelvet választotta, az készüljön a latinra is, ismerje Herodot, Thucydides, Xenophon, Polybius, Aeschylus, Sophocles, Euripides, Plató, Demosthenes, Cornelius Nepos, Livius, Tacitus, Salustius, Caesar, Virgil, Horácz, Ovidius, Juvenál, Cicero, Seneca, Terentius munkáit ; ismerje továbbá azt is, mi nélkül ezen irók helyes értelméhez el nem juthat, tehát a görög és római nép történetét, mythologiáját és régiségtanát. Ennyi készültség kell egy jól értelmezett szakhoz s ki mondaná, hogy az ilyen szak egyoldalú ? De azután ennyi készültség mellett még azt is kivánni, hogy a többi tudományokból is feleljen, illetőleg készüljön, tehát a philosophiára, történetre, mathesisre, természetrajzra és természettanra, ez képtelen dolog. Higyülc el, hogy a mai tudományvilágban kevesen lehetnek polyhistorok. Vagy nem fogjuk e a fiatal tanári jeleittői elegendőnek tartani, ha a történet és philosophia terjedelmes országával s azok mély szellemével megismerkedik ? Ha igy vesszük a szakkészültséget akkor, de csak akkor lesznek szak-, tárgyaikat ismerő, tudományban alapos tanférfiaink s ennek alapján oly oktatóink, kik az ifjúság értelmiségének kifejlesztésére nézve teljes biztosítékot nyújtanak, akkor az ily készültség mellett a tanári vizsga komoly,céljának megfelelő lesz •, ellenben az általános képességi vizsga üres formaisággá törpül, célhoz vezetni nem fog, mert a tanári jelelt értelmiségének és készültségének fokát velünk teljesen felismertetni nem fogja. Es mivel a tanári vizsga