Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-07-28 / 30. szám
tésü és ágostai hitvallású; b) a magyarnyelvet tudományosan értve, helyesen irja és beszélje; mely körülmény hiteles külön bizonyítvány által igazolandó be; c) legyen feddhetetlen erkölcsi jellemű és jeles szorgalmú. Fölhivatnak ehez képest mindazon, külegyetemeken tanuló, vagy oda még csak ezután kimenni szándékozó ifjak, kik ezen minőségi feltételeknek meg birván felelni, egy ilyen ösztöndíjat a jövő 186%. tanévben külegyetemen élvezni óhajtanak, hogy a fönt az 1. és 3. vagy pedig a 2. és 3. pontokban megirt kellékeknek kétségtelen beigazolására akár eredetiben, akár hitelesített másolatban melléklendő t an o d ai, — ha van candidaticumi — és egyéb bizonyítványokkal ellátott, saját kezűn irt és aláirt kérvényeiket f. 1867. évi augusztus 15. napjáig való záridő előtt (melynél később beérkező folyamodványok figyelembe vétetni nem fognak) bérmentve és lepecsételve alólirott bizottmány jegyzőjéhez küldjék be. Világosan ki legyen téve a kérvényben, hogy hová, és melyik utolsó posta utján, vagy mily külön cim alatt kíván a folyamodó a kérvényre hozandó határozatról f. é. augusztus utolsó napja előtt értesíttetni ? Azon kérvények, melyek már eddig, időn kivül érkeztek be alulirt elnökséghez, együtt fognak tárgyaltatni az e pályázat folytán beérkezendőkkel; a mennyiben pedig minden fönt megirt kelléknek meg nem felelnének, annyiban a hiányokat a pályázati záridőn belül kipótolhatják az illetők. A megszavazott ösztöndíjat a díjnyertes ifjak nem a tanév elején, hanem csak annak második fele kezdetén, miután bizonyítványaikat az illető egyetemen sikerrel töltött első félévről és egyszersmind a második félévre lett beiratásuk felől is (Frequentations-Zeugniss und Anmeldungs-Bogen) a 70 darab ezüst egyyesül. tallérról szóló sajátkezű nyugtájukkal együtt előlegesen beküldötték, fogják posta utján bérmentesen megkapni; mivégre szükséges, hogy egyetemi lakásukat, nyugta beküldésekor, pontosan megírják. A ki ezen ösztöndíjat már egy évig húzta, az a rákövetkező második évre is annak élvezetében csak ugy maradhat meg, ha reá ujabban is érdemesnek tapasztaltatik ; ha továbbá már az első évben a philosophiát beleértve a philologiát és kivált az erkölcstani philosophiát is — szorgalommal tanulta s a második évben is tanulja; végre, ha magát előre arra kötelezte, hogy a külegyetemen töltött ösztöndíjas két esztendő után a hazába térve, a pesti ág. ev. magyar-német egyházgyülekezet tanodájában, ha kívántatni fog, — mérsékelt díj mellett egy évig segédtanári hivatalt viselend. Felszólittatnak ez alkalommal mind azon ifjak is, kik a tavali pályázat következtében a most f. 1866 /7. tanév alatt ezen Grlosius Sám. és Dániel-féle ösztöndíját már esztendeig élvezték, hogy a mennyiben annak a jövő 1867 /8 . tanévre is (mind másodévre) élvezetében megmaradni óhajtanak, ebbeli óhajtásukat a föntirt föltételek teljesítése mellett szinten f. 1867. évi augusztus 15-éig alulirt bizottmányi jegyzőnél kérvényileg jelentsék be. Különben minden ösztöndíjas ifjúnak kötelessége azonnal, a mint az ösztöndíjas tanévet az illető külegyetemen megkezdi, tehát mindenesetre még october vége előtt, a maga ottlétéről az alulirt bizottmánynak levélben jelentést tenni. Kelt: Pesten, julius 17. 1867. A Glosius Sám. és Dánielféle ösztöndíjosztó bizottmány elnöke Fabiny Teofil9 s. k. Görgei István, s. k. jegyző. NEKROLOTi Az ungi helv. "hitv. egyházmegyében — több életerős lelkésztársaink — egymást hirtelen követve szálltak örök nyugalomra, — s ezek közül csak is azokrol emlékezem ezúttal, — kikkel, — mint más egyházmegye s egyházkerületbelit — éltök folyamán át szorosabb viszony fűzött egybe. Elsőben is, mint korábban elhunytakat, említem Vályi Antal s Fejes Soma iskolai pálya társaimat s szeretett barátaimat — kik egymást felváltva választattak Szalókai lelkészekké — s kiket éltök délpontján egymásután ugyanazon temető hantjai fedeztek el. E folyó hó 2-án pedig — a szinte még csak 56 éves életerősnek látszó nagy - dobronyi lelkész f. t. (iöiiczy János egyházmegyei tanácsbiró ur élni megszűnt testromja kiséretett a rideg sir üregébe — s minthogy ez utóbbinak temetési szertartásán jelen lehettem, nem tehetem, hogy köztudomásra juttatását — hideg közönyösséggel mellőzzem. A nevezett nap reggeli óráiban a n.-dobronyi egyház diszes templomában az oly nagy számmal — minden hitfelekezeti külömbség nélkül egybejött gyásztisztesség tevő gyülekezet előtt csomonyai ref. lelkész f. t. M akay Endre szolgatárs lépett fel a szószékre elsőben is, 1. Timót. 3: 13. alap igék nyomán — a hit s erkölcsiség mezején lelkesen sáfárkodó hü lelkipásztori szolgálat jutalmát — mint mely 1-ör Tekintélyt méltóságot szerez 2-or pedig nagy bátorságot a Jézus Krisztusban való hit által — szemlélteié magasztos áthatottsággal; — tapintatos belátással tüntetve fel az egyházi szolgálat tővieses pályafutásának kiérdemlett nagybecsű bérét: a méltóságot, mely az anyagvilág legragyogóbb s legdicsöbb hivatali méltóságnál felebb való !... S ihletett lelkesültséggel mondá : „Legyen bár iga és szolgálat; de ez gyönyörűséges és könnyű! kelljen bár hordoznia az egyházi szolgának a krisztus keresztjét: neki azért mind életében mint halálában nyeressége
