Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-07-28 / 30. szám
a Krisztus!" s a mennyivel dicsőbb s nemesebb a lelek a testnél; annyival magasztosbb az ő széke, melyben szelídséggel s alázatossággal áradoztatja az evangéliumot — mint a földi uraságok székei! mert mig a romolhatlan kedélyű nép, a világhatalom előtt melynek hatósági köre félelmes nagyságban terjeszkedik előtte — a külső tisztelet adójával szolgál: addig lelke ápolóját — szive érzeményei nemesitőjét — megszentelőjét, — szeretet szülte belső tisztelettel fogja körül — se tisztelet nagyobb — mint a fejedelmek tiszteletére adatni szokott látványos hódolat, ez nem külső — de a lélek és a sziv szentélyében nyilatkozó!" stb. Továbbá a 2-ik részben a most lefolyt kor viszonyához alkalmazottan az egyházi jó szolgálat jutalmaul tünteté fel a nagy bátorságot is melyet a Jézus Krisztusban való hit szerez. — ,,Harc s küzdelemre van hivatva — ugy mond — Jézus szolgája — nem csak a biinök ezrei ellen — melyek az ő országának örökös fegyverben álló ellenségei: hanem más részről a földhatalmasainak Isten országát olrontani akaró törekvései ellen is, s hogy az ezek elleni résenállás, nem puszta agyrém, — nem kell a messze korból idézni adatokat. Mindnyájan élő tanúi vagyunk, mindnyájunk szemeláttára történt — mindnyájunkat a küzdelem terére állittott — a közelébb (hála a gondviselésnek) dicstelen halállal kimúlt zsarnok kormánynak szent vallásunk s ennek sz. igazságain nyugvó alkotmányunk ellen intézett erőszakos támadásai! Hol kialudt a fáklya az egyházi szolgáknál — kikhez beférkezett ama jó uraktól kisértöleg elbocsátott Mámon, kik kicsinyhitüségök miatt megfélemlettek s elestek — miattok vérzésig megszaggatott az egy egyház teste." sat — üdvezült hallottunk nagy bátorságáról tanúskodik a szolgaság hosszú kinos esztendeinek jármában megnem tört lelkülete, tanúskodik evengeliumi szent vallásunk megtámadásokat — az erőszakos eljárása ellen kifejlett tiltakozása — s nyilt erélyes fellépése ! sat. Másod szónokul fellépett eszenyi lelkész t- Szabó József ur — ki is a szokott szónoklat után a gyermektelenül elhalt szolgatársat — kesergő özvegyétől — számos szerető testvérrokonaitól — hivataltársai s az általa 21 % évig hiven dajkált s forrón szeretett népes gyülekezétöl vigaszteljes szavakban bucsusztetá el! Mig a temetőben helybeli közkedvességü segédlelkész Szűcs József ur tartott siri beszédet. Nem hagyhatom magasztaló emlités nélkül a szomszédos kis Dobronyi ref egyház kebelében földmives hitsorsaikból alakult éneklő karnak azon hálás elismerésre s utánzásra méltó tényét, — mely szerint e szorgos dologidőben szives készséggel hagyván félbe mezei munkáját — siettek az előttök is közkedvességben élt- s általok is mélyen tisztelt szomszéd lelkész — se m. tanácsbiró végtisztestég tételét — ez alkalomra begyakorlott öszhangzatos éneklésök által — diszesiteni. Ugyszinte a Schönborn uradalmában szolgáló tiszt uraknak e szomorú esetnél kitüntetett baráti részvétüket — kik távol vidékekről tömegesültek, hogy a kedve3 jó barát iránti érzületüket utolsó izben tettleg is tanúsíthassák. De annyival inkább feltűnő volt ungi egyházmegye lelkészeinek közönyössége, kik közül csak is a közel eső egyházakból jelentek meg — (ide nem számítva az igen tisztelt Ungvári lelkész Makay Dániel urat,—ki távolabbról is elsietett — tanácsbiró társa s szeretett b. e. elvbarátja végtisztességére!) Már pedig — mint az igazságot minden esetben határozattan kifejező — s őszintén nyilatkozó tanácsbiró — s kedves kedélyű lelkésztárs — ki ugy alkalmas mint alkalmatlan időben szívélyes vendégszerető barát is volt — ki az özvegyi pénztár felsegélléséről sem felekezett meg — Bizonyára lelkész társaitól nagyobb mérvben tanúsított részvétet érdemelt volna. — Noha a templom igy is zsúfolásig telve volt — mindazáltal a helybeliek lelkésztársainkat sokkal jobban tisztelék, mintsem beférkezni ne engedték volna. — Node lehet sokat közülök vagy igazán a gazdállkodás körülli szorgos elfoglaltatás tartóztatott vissza vagy netalán tán nem is tudták — hogy egyházmegyéjük egyik legjobb egyházának lelkészi állomása megürült!.. S hiszem s vallom : hogy azért a mieinkkel öszhangzó érzülettel mondják: ,,Az igazak emlékzete áldott ma rad.!!!" — Egy más egyházkerületből jelen volt. Szives kérelem. Ocsován Zólyomban f. é. jul. 7-én a templom, a torony és a harangok, a pap- és a tanitói lak, az iskola s azon h á z, melyben a jótékony gyülekezet két papi és tanitói özvegyet saját költségén élelmezett s mely az utazó szegények szállásául szolgált, minden gazdasági épületekkel s bútorokkal együtt, porrá égtek. 5920 frtig biztosítva voltak, de a kár 20,000 frtra rug. A biztosítás, mint írják, azért volt oly csekély, mivel annyira kedvezőnek hitték az épületek fekvését, hogy azt tűzvész által elérhetlennek tartották. A roppant vihar mely az egész tűzvész alatt dühöngött, keserűen játszotta ki számításokat. Szívesen kérek mindenkit, kinek szive e sorok olvasásánál részvétre buzdul, küldjön a mennyit küldhet egyenesen hozzám, vagy azon hírlaphoz, melyben e felhívást olvasandja, hogy az igy begyülendő adományokat tehessük a könyörület oltárára kárvallott testvéreinknek vigaszul, nagy Istenünknek kedves áldozatúl. A nyilvánosság utján fogok számot adni. A kárvallott gyülekezetet a könyörülő lelkek pártfogásába, mindnyájunkat Isten kegyelmébe ajánlom. Pesten, 1867. jul. 20-kán Székács József.
