Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-07-28 / 30. szám
azon okvetlen beteljesül a közmondás, hogy ,,a ki sokat markol, keveset szőrit." S épen ez oknál fogva részemről a magyar országgyűléstől a közoktatásügyre nézve egyelőre kezdetkép csupán annyit kívánnék, mondja ki azon egynehány elvet (és érvényesíttesse szigorúan), mely az iskoláztatásra mindenkit kellő mértékben kötelez ; a hol szükség és elháríthatatlan szegénység forog fenn, ne fukarkodjék segélyével, s szabadítsa fel a tudományt és tanítást minden illetéktelen befolyás alól. Poroszország természetesen már régen tul van, mint sok más ugy ezen dolgokon is, épen azért ott nem csuda, ha sokan szeretnék már a tökély rendezettségére emelve látni a népiskolákat, s e végből óhajtanák egy részletekre is kiterjedő és rendszeres iskolai törvény áldásait is minélelöbb élvezni. E haladni kivánó s szabadelvű párt rosz néven veszi a kormánytól, hogy ide vonatkozó törvényszavaslatot nem akar készíteni, holott azt már rég óta Ígérgeti s annak elkészítésére az alkotmány 26-dik cikke által is kötelezve vagyon. Egyébiránt a mostani uralkodó párttól olyan iskolai törvényt, mely a szabadelvű nemzeti pártot kielegithetné nem is lehet várni, annyival kevésbé, mert e pártnak a közoktatás ügyében kibocsátott rendeletei eddig is legnagyobb részben erős visszahatással találkoztak. Még a meghalt király idejében 1854. okt 1. 2. és 3-án adattak ki az akkori közoktatási miniszter által a képezdék, praeparandiak és elemiiskolák tanrendszerének szabályozatára vonatkozólag bizonyos rendeletek. Ezek legnagyobb horderejűek mindazon kormányi intézkedések között, melyek a népiskolai ügy életébe vágólag újólag létrejöttek. A rendeletek, habár nem egy tekintetben hiányt pótolnak is, de általában azon reactionárius politika kifolyásai, melynek fő célja az emberi önálló és szabad szellem korlátozásával az uj nemzedéket mindenek felett loyalis alattvalókkáidomítani. A „három porosz szabvány,1 1 ez a név adatott a kormányrendeleteknek, miután a jeles Diesterioeg is elküldetett hivatalából, aszabadelvü paedagogok által, kiknek a népiskolai ügy eddigi felvirágoztatásában legtöbb érdemök volt, ugy tekintetett, mint a retrogád szellemű kormánynak ő ellenök irányzott csapása, melyet viszonzás nélkül nem hagyhatnak. Es épen azért a szabványok megjelenése jeladásul szolgált egy paedagogikai harc megkezdésére, melyben mind két párt részéről hosszan és hevesen vivtak. A szabványokat az országgyűlésen is megtámadták, de az absolut szellemű kormánynak volt elég tekintélye és hatalma, saját szüleményeit védelmezni és dédelgetni, melyek, bár megromlott egészséggel, mind e mai napig életben is vannak. Ez elhirdetett szabványok ily cim alatt ismeretesek és kaphatók: „Die drei preussischen Regulative von i. 2. uud 3. Október 1854. Ueber Einrichtung des evangelischen Seminar-, Praeparanden- und Elementarschul-Unterrichts. Im amtlichen Auftrage zusammeng est elit und zum Drucke befördert von F. Stiehl, Geheimen Ober-Regierungs- und vortragenden Rath in dem königlichen Ministerium der geistlichen, Vnterrichts- und Medicinái-Angelegenheiten. 7. kiadás Berlin 1864. Wilh. Hertz.1 1 76 lap. 8. Stiehlnek, ki a szabványokkal édes apai viszonyban áll, szülötte gyermeke védelmezése és igazolása végett több ízben kellett még ezután felvennie a tollat, s igy adta ki a következő munkákat is: „Aktenstücke zur Geschichte und zum Verstandniss der drei preussischen Regulative. Mit erlauternden Bemerkungen herausgegeben Berlin 1855/' továbbá Die Weiterenticickelung der drei preussischen Regulative. Mit einem Vorwort. Berlin 1861." Mely munkákban a szabványok hivatalos értelmezése és dicsőítésére, keletkezése, megtámadtatása és védelmeztetése történetére vonatkozólag sok érdekest olvashatni. A kormány, valahányszor a kamrában a szabványokat megtámadták, mindannyiszor hosszú előterjesztéseket tőn, melyekben kimutatni iparkodott, hogy a képezdék és a népiskolák ügye a szabványok alapján kitűnő virágzási állapotra emeltetett. Annyi igaz, hogy valamint a porosz tanügy akkor is fényesen állott, midőn a képezdei és népiskolai tanitás még semmiféle kormányi rendszeres terv által sem volt szabályozva, ugy a kiadott terv (melyeket pontosan ugy sem követtek), meg sem ronthatta nagyon a tanügyet. Ennek virágzását az általános iskolakötelezettség, az országos segélyezés, a tanszabadság, a tanitó kitűnő képzettsége, az alsóbb tanhatóságok jó szelleme mindenféle befolyások ellenében biztosítani képes: ugy, hogy a párisi világkiállításon, az ausztriai korcsmaházzal szemben, ma is egész büszkeséggel állithatják ki népiskolájukat, mert az nekik méltó dicsőségökre válik. A szabványok becséről pedig, mint erről személyesen is meggyőződnöm, elég alkalmam volt, magok a berlini tanférfiak is igen kedvezőtlenül ítélnek, E szabványok kitűnő bírálatát olvashatni Schmiedt paedagogikai nagy müvében. CGeschichte der Paedagogik. IV.-ik kötet. Pestalozzitól maig. Cöthen 1867. 400 s köv, 11.). Szeremlei Samu. KÖNYVISMERTETÉS. Egyháztörténetem. Hase K. nyomán irta Farkas .József a pesti ev. reform, theol. tanintézet r. tanára. Második kötet: A Reformatiótól a jelen időkig. II. Füzet: a vestfáliai békétől a jelen időkig. Pesten 1867. Szerző tulajdona, Osterlamm Károly bizománya. Ara 1 frt 25 kr. Mi örömmel üdvözlők ezen egyház történelmet már akkor, midőn az még csak gondolatban létezett, midőn t. i. Farkas collegánk elhatározá ennek ily szerző után, mint Hase, s ily terjedelemben kidolgozását. Annyival inkább örvendénk, midőn a kidolgozásra fordított gondosság s szorgalom felől személyesen volt alkalmunk számos ízben meggyőződni, majd midőn az időnként megjelent füzetekből tapasztalhatók, hogy ez által egyházi irodalmunk egy becses művel gazdagodott. De minél nagyobb örömmel s elismeréssel lapoztuk át a megjelent füzeteket, annál inkább tartózkodtunk arról mi magunk nyilatkozni, attól félve, hogy dicsérő szavaink a szerző-
