Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-07-28 / 30. szám

höz való közeli viszonyunknál fogva gyanúsaknak tűnhetnének fel a közönség előtt. Most azonban, midőn a mii bevégezve előttünk fekszik, nem állhatjuk meg, hogy felőle a közönség tájékoztatása végett pár szóval emlitést ne tegyünk, s a közönség figyelmét e műre fel ne hívjuk. Azok, amiket a korábban megjelent füzetek átdolgozására vonatkozólag, ezek ismertetője e lapok hasábjain mondott, sőt példákkal is bizonyított, ezen füzetre nézve is teljes mértékben állanak. Mert hiszen, a ki Hase ból csak egy lapot is elolvasott, az tudhatja, hogy mennyire szerencsétlen gondolat volna azt a magyar közönség számára leforditni akarni. E füzet irója, a helyett hogy Haséhoz ragaszkodott volna, oda törekedett, hogy művét — miként az I. köt. előszavában is kimondatik — minden értelmes, a theologiában járatlan olvasója is megérthesse, másrészről, hogy az ezt iskolai kézikönyvül használók mentül könnyebben, s összefüggésben megérthessék s megtanulhassák a történelmet. Törekedett továbbá oda, hogy ha röviden is, de lehetőleg felölelje az illető korszak összes történelmét. Es valóban akár azon korszak folyama alatt, melyet ezen utóbbi füzet tárgyal, akár általában az egyháztörténelem 18 száz éves történelmének mezején aligha merült fel csak kissé is jelentékenyebb mozzanat, mely e műben ne érintetnék, s mely felől az olvasónak tájékozás ne adatnék. De egyik legfőbb érdeme e műnek, hogy benne az egyháztörténelmi események a legújabb időkig, a szó szoros értelmében mai napig, le vannak vezetve, és e tekintetben kiválólag nagy hiányt pótol e könyv. Sokszor megesik ugyanis, hogy a tanuló eminenter betanulta az egész egyháztörténelmet, ismeri a gnostikusokat, ariánusokat, a pápák történetét, jezsuitákat, az orthodoxokat, pietistákat és sok egyebet, de midőn egyik másik lapban a jelenkor egyházi mozgalmairól küzdelmeiről olvas, teljesen tájékozatlan. Nem érti honnan s miként keletkeztek, mi összefüggésben vannak ezek ? A cimzett mű szerzője igyekezett a történelmet ugy levezetni, hogy ennek áttanulmányozása után sikerrel olvashassa bárki a napi irodalmat. Le vannak kisérve a németországi prot. egyház hittani, szertartási, egyházkormányzati küzdelmei a jelen évig; beszél a hitvalláshoz ragaszkodó és a szabad kalvinista egyházakról, a francia s angol conservativ és szabadszellemü pártokról, majd az olasz, francia, spanyol, portugál, délamerikai kathol. egyházak viszonytagságairól s jelen állásáról, a protestáns és kathol. ujabb vallási egyletekről p. o. a Gusztáv — Adolf, eisenachi conferentia, evangelical alliance, Pius egylet s több effélékről; a több rendbeli ujabbkori felekezetekről p. o. az irvingiánusok-, darbisták- s mormonokról stb.; a hitterjesztési s bibliaegyletekről, a keleti egyházban tőrtént eseményekről s végül az ujabb idők communistikus s socialistikus törekvéseiről. Nekünk csak e könyvismertetés lévén célunk, elégnek tartjuk róla ennyit mondani. A többire nézve saját, talán elismerésünket nyilvánító véleményünk helyett , közlünk magából a műből két három oly cikket, melyek talán magukban véve is érdekesek leendenek a t. olvasóra nézve, de másfelől ezek nyomán maga az olvasó is tájékozhatja magát arra nézve, ha vájjon megérdemli-e ezen mű vagy nem, hogy az illetők könyvtáruk számára megszerezzék. 131. §. A porosz államegyház 1848. óta. Az 1848-diki márciusi vihar lesodorta azonnal az egyház kormányrudja mellől a különösebben gyűlölt egyéneket. Az uj cultusminiszter gróf Schwerin — egyike a legszabadabb elvüeknek — figyelmezteté a consistoriumokat, hogy a vallásszabadság alapelvét valamint a király kormánya, ugy ők is előttük tartva, ovakodjanak bármely dogmaticus-theologai irányt különösebb előnyökben részesíteni, hanem csupán oda munkáljanak, hogy az isteni igén alapuló keresztyén igazság a valódi evangeliomi szeretet s türelem szellemében előmozdittassék. Majd a főconsistoriumot feloszlatta, és egy bizottságott nevezett ki, hogy ez készitsen egy zsinati-alkotmányra nézve tervet, mely a közelebb összehivandó országos zsinat elé terjesztetvén, valósulhasson végre a király azon óhajtása, miszerint az egyház önmaga állapítsa meg alkotmányát s rendezését. A közzétett s a korona egyházjogban jártas tanácsosai által is helyeselt tervezet szerint, a gyülekezetek szabad választása folytán létrejövendő kerületi s tartományi zsinatok által küldött képviselőkből lett volna az országos zsinat megalakulandó. De mielőtt ez létrejöhetett volna, a forradalom elnyomatott, s más szellem lett uralkodóvá. Az ev. Kirehenzeitung 1849 elején már ugy tüntette fel a zsinati alkotmány sürgetését, mint roszul elpalástolt Krisztusgyölöletet, és a szabad választás alapján való egyházrendezetet, mint gyakorlati istentagadást. Ladenberg átmeneti minisztériuma, a consistoriumok-, theologiai karok- s egyes nevezetesebb tudósoktól véleményt kért (1849 Január) arra nézve, hogy az egyház mily rendszabályok szerint létesítendő alkotmány által volna ügyeinek önálló kormányzása felől biztosítandó. Az adott vélemények mindegyike a reactio szellemétől volt áthatva, mindegyike aggodalmakat nyilvánított oly alkotmányozó zsinat ellen, mely szabad népválasztás alapján alakulna. A korona által 1850 Januárban kibocsátott s a képviseleti rendszerrel összekapcsolt államalkotmány a vallásra nézve csupán abban tért el a frankfurti gyűlés által megállapitott németalapjogoktól, hogy azon képzelődés ellenében — melyre nézve mindkét túlzó párt, csak hogy az egyik (az orthodox) jajgatva, a másik ujongva, egy értelemben volt — mintha t. i. az állam az által, hogy magát az egyháztól elkülönzi, keresztyéntelenné s istentelenné lenne, azt rendeli, hogy az állam mindazon intézkedéseinél, melyek a vallással összefüggésben vannak, a keresztyén vallás vétessék alapul. Néhány hóval későbben egy királyi rendelet a cultus-miniszterium evangelikus osztályát főegyháztanácscsá (Oberkirchenrath) alakította át, s az evangelikus egyház kormányzatát erre bízta. Ugyan ekkor a 6. keleti tartománynak egyházközségi rendezet adatott; másfelől a rajnai s westfáliai evangelikus egyházaknak kijelentetett;