Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-07-14 / 28. szám

térni neki sem volt több oka s neki sem lehetet több igénye, mint másoknak. Amaz említet hibát Vandrák is felhozza Kant nézetében s azért keres más elvet, de egy más alapelvvel, mely pedig lényeges, s mely mellett még az igazi keresztyén morál is szól, nem bánik ily méltányosan, holott pedig ez nagyon fontos s egy kis elemzést minden esetre nem csak megérdemelt, hanem igényelhetett volna is. Ez alapelv a, tökéletesség, melyet Vandrák ,,tökéletesedés"-re módosítva emlit föl, mint az erkölcsiség alapelvét némelyek szerint, a természetszerüség, észszerűség, igazság, lelkiismeretesség elveivel egy sorban, s megjegyzi mindezekre , hogy ezek magukban véve magasb czélok és módok jelelői, de a teendők tartalmát s belbecsét nem mutatják, s a kérdést csak megújítják, p. o. miben álljon hát a tökéletesedés, természetszerűség stb ?" (Bölcs. Erk. tan 23 §. 28 1.) — E kérdés nem elegendő arra, hogy az erkölcsiség alapelve a tökéletesség ne lehessen, s Vandráknál annyival inkább nem, minthogy az ő morális alapelve még oly laza, hogy alig áll egyébből, mint kegyes s mindenesetre tiszteletre méltó, s vallásos kebelből fakadó — de mégis a szabatosság hiányát meglehetősen mutató halmazából a görög és bibliai morálnak, úgyhogy, bár néhol már eddig is jutott eszembe, de itt egyáltalában ki nem verhettem fejemből Erdélyi János szavait, a melyekkel szintén görögvilágba vágyó Hetényi bölcsészetét jellemezte, hogy t. i. az „járatlanra csábító, jártasra gyötrő .... levén rend és szigor nélkül, mire amaz nem gondol, mi nélkül emez utolsó el nem lehet."*) Ime példányul ide írom e részt, a mint következik. „Az ethikai sarkigazságok tiszta- ész- sugallta eredetét elevenen érezték már a hellén s római sokratikusok és stoikusok s a lényegest a dologban azok a v

xo.loxaya#ía-vala

ézek a „rectum-honestum"-mal helyesen ki is fejezték. Jézus a legtisztább humanimusra, az önzőtlen emberszeretetre, s vallásos ihletéssel az Isten országára és annak igazságára épiti épen oly népszerű, mint bölcsészetileg a legfenségesb morálját („Szeressed az Istent teljes lelkedből, és embertársadat, mint magadat; keressétek mindenek felett az Isten országát s annak igazságát s a többi mind megadatik nektek, ez által legyetek tökéletesek, mint a ti atyátok a menyben." Lásd az egész u. n. hegyi beszédet). A minden nemesebb emberi szívben élő erkölcsi törvény örök szózatát a keleti s nyugati műveltebb népek közt nem csak sejtették, de világosan látták és határozattan követték nemünknek számos jelesei, kikről a történelem emlékszik, de bizonyosan még számosbak, kiknek emléke elenyészett. A dolog magában s a teljes yvcofti aeaozov mellett oly világos, hogy méltán csodálhatni, miként nem tudott annyi dicső példa után nem mondjuk az összes életben (hol annyi az akadály), de a tudományban általános érvényre vergődni. Mert még most is, mint a felszomszéd §§. (céloz a már látottakon kivül a finomabb önzés, erkölcsi jó ízlés, érzékiség, közszokás stb. elvekre) láttuk, annyiféle, sőt egymással homlekegyenest ellenkező a vélemény a főjóról, s az erkölcsi főelvekről." A ki e meghatározásban a concentratio hiányát nem látja: annak azt aligha volnék én képes megmagyarázni. A Krisztusi morál különböző helyeinek kapcsolatos összefüzése pedig olyanszerü, hogy úgy szőve sok mindent be lehetne a bibliából bizonyítani. Ime csak ez egy mondat : „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes" (Máté V. 48.) semmi kapcsolatban nincs azokkal a szent írásban, a mikkel itt kapcsolatba hozatik, s így argumentum-ereje ennek is, a többinek is teljesen paralysálva van. En azt hiszem tehát, hogy .,a dolog mégsem oly világos," sőt a „legyetek tökéletesek," mint a mely egyetlen ama mondatok közt, a melyre morál-bölcsészetet lehetne alapítani, mint elvre, egyenesen Vandrák ellen szól, s tanúskodik a tökéletességi elv mellett, mint az elébb már céloztam rá. Meszsze nem is kell mennem, csak épen (Jlrici „Grott und die Natúr" czimü könyvét kell felütnöm, (mint a melyre már e dolgozatom folytán úgy is hivatkoztam) hogy ez elvet korvonalozza számunkra: „Az általános tökéletesség, a tökéletességnek tisztán mint olyannak, fogalma a legáltalánosabb ethicai fogalom s igy az ethica alapfogalma, eredeti categoriája. Mert az általános Ideall&l, azzal, a minek lenni kellene egybe esik. A jónak, igaznak, szépnek ethicai fogalmai — bármint fogjuk is fel — közelebbről megtekintve csak is mint a tökéletesség fogalmának különös módosulatai, tűnnek föl." *) S ha itt e kérdés tétetik : mi a tökéletesség ? erre a positiv keresztyén vallás szavai szerint Krisztus és a sátán egyképen felel, tökéletesség = olyanná létei, mint a mennyei atya, s a sátán is, midőn a legnagyobbat mondja az első emberpárnak, azt ígéri „olyanok lésztek, mint az isten" (I. Móz. 3 : 5.) a philosophia szerint a tökéletesség a legmagasabb lét, tehát az egyáltalán absolut lét, a mi istenben van folytonos valósulásban. — E nézetet, természetesen nem osztják és nem is oszthatják azok, a kik középkori Anselm-féle ontologiai argumentumokkal azt bizonyítgatják, hogy a világ nem egy folyton tökéletesedő, hanem magában már tökéletes valami, mint ezt a magyar tudományos akadémiában is lehet még néha — néha hallani, de a kik ezt nem tartják: azok elfogadhatják elvül, mert megvan benne az alaki általánosság, a tartalmi ténylegesség és gazdagság, s végre az, a mi az elveknél általában nagyon szükséges, hogy ösztönző hatással bir, mert valláserkölcsi ösztönünkben, sőt egész egyéniségünkben is gyökerezik az, a mit parancsol vagy a mihez vonz, Sokkal többet érő lesz talán — nézetem szerint — a szabadságról szóló nézet, t. i. azon szabadságról, mely a beszámítást (imputatio) lehetővé teszi, mert — bár röviden, de mégis oly helyesen fejti ezt ki, hogy a szabadakarat tanát tagadóknak szembe nézhet. Nem ad alkalmat a beavatkozásra azoknak, a kik a szabadságban te*) L. „A hazai bölcsészet jelene" 90. lapján. *) Lásd e munka 612. lapját.