Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-23 / 25. szám

nézve még a hazai kormány beleegyezése sem szükséges. A lelkészek is eleget prédikálnak a rosz ellen, egyik külföldi egyházi lapból olvasom, hogy nemrég nagy feltűnést okozott e részben Hiacinthe atya, a notre-dameinagy hirü szónok, (ki szelid és valódi keresztyén érzelmet fényes ékesszólással párosít), egész beszédsorozatot tartván a házasság tárgyában Szerinte a házas és családi élet ziláltsága, és a részben, mint grisette- és maitresse gazdálkodás, tényleg fenálló soknejűség egyike a sok rákfenéknek, melyek a francia nép erejét emésztik és megrontják. „A mi mostani bajunknak," úgymond Hiacinthe a harmadik prédikációban „két oka van, mi elválasztottuk a szerelmet a házasságtól, s a házasságot Istentől. Kössünk erkölcsi házasságot, mely két személyt a személyes szerelem kötelékénél fogva, mely hozzájok egyedül méltó, egyesit. Kössünk keresztyén házasságot, mely ezen egyesítést Isten megronthatatlan erejénél fogva erőssé teszi. Akkor a házassági szövetséget ismét fel fogtuk emelni romjaiból, akkor ismét bizalommal jelenhetünk meg Európa tekintete előtt." Európa igy fűzi tovább eszméit H., nem veszhet el, de Franciaország magas polcáról alábukhatik. A németországi hősök csákóikban bibliát hordanak; Anglia együttesen imádkozik az ő Istene előtt megalázódása nagy napjain, s vasárnapi és ünnepnapját kézmüi szorgalma s előhaladt míveltsége dicsőségére használja; Amerika, történelmének válságos napjain, az egész világ előtt ünnepélyesen vallást tesz Istenben vetett hitéről; s ezen országokba Franciaország csak az erkölcstelenség és kételkedési vágy visszhangjait küldi! Mi lesz igy a francia nemzet jövendője ? stb. A mi az ünnep megülesét illeti, már az igaz, hogy ezt Párisban sehogy sem lehet az idegennek észrevennie. Vasárnap minden bolt reggeltől estig folyvást nyitva van, csupán egynehány nagy-kereskedés záratik be a boulevardökon d. e. 9 —10 óra közt, de ez is üzleti és irodai célból történik. Az utcák el vannak lepve foglalkozó emberek által, kiken a míves napi ruházatot láthatod. A rue Monsieur de le Prince-ban, hol szálláson valék, szomszédságomban egy több emeletes házat javítottak, s volt alkalmam látni, hogy a kőmívesek az állványokon, a ház utcafelőli részén csak ugy dolgoztak vasárnap mint egyébkor; hogy a gőzhajói, vasúti, és postai közlekedés tekintetében sincs semmi szünet, a fennebbiek után természetesen következik. A gyárakban és műhelyekben dolgozó kézművességnek azonban jobbára pihenő napjok van, a vasárnapestei mulatozás s a heti keresmény elköltése pedig általánosan divó szokás a szegényebb sorsuaknál. Hiacinthe atyának tehát van elég oka panaszkodnia az ünnep meg nem tartása felett, van a vad házasságok felett is, és csak egyháza érdekében szól, midőn „Isten megronthatatlan erejével" azaz felbonthatatlan esküvel kívánja összeköttetni a házasfeleket, természetesen pap által. Vidéken a francia köznép még általánosan kiván is részesülni az egyházi áldásban, de országos törvény által van megszabva, hogy a papnak a polgári házasság megkötése előtt nem szabad megáldania a házasságot. Városokban s míveltebbeknél az egyházi áldás rendszerint elmarad. Alig van egy-egy érdekesebb és fontosabb tárgy, mely a keresztyéni erkölcsi élettel oly szorosan összefügg s mégis oly kevés figyelemre méltattatik irodalmunk részéről, mint a nemi és házaséleti viszonyok, szemben az egyház és vallás követeléseivel, Pedig ez a dolog bennünket is sürgetőleg gondolkodásra hí fel, mert a hogy nálunk is mostanság állnak a viszonyok, azt egyáltalában nem lehet kielégítőnek tartani. Ha még nem jutottunk is oda, a hol Párís áll, s ha a közérzet e részben nálunk még többet ád az erkölcsi tisztaság becsére, látszatára, mint a franciáknál, de tagadhatatlan, hogy az önmegtartóztatás erénye általában ritka, s az egyház e részbeni rendszabályait házasságban és házasságon kívül országszerte nagy könnyelműséggel teszik félre, ez már tagadhatatlan az előtt, kinek e részben tapasztalatokat tenni közvetlen alkalma volt, s magát történetesen sem az álszenteskedés sem a közönyösség által nem hagyta félrevezettetni. Innen önként folyik hogy a társadalom szervezetében valami hiba van, miután az egyház rendszabályaival az emberiségnek egy igen nagy része, melyet egészben rosznak mondani nem lehet, ellenzéket képez, oly ellenzéket, mely kezdettől fogva folyvást fennáll, 8 jövőre is inkább szaporodni mint fogyni készül; részemről hajlandó vagyok megengedni, hogy egyházi rendszabályaink az ember egyéni jogait s a természeti nemi viszonyok követeléseit, valami oly világnézet következtében, melyet korunk míveltsége már tévesnek bizonyított be, kelletinél kevesebbre nézte, s nagyon hihető, hogy az egyház a házassági kérdésben túllépett a maga körén, a mi mindig visszahatást szül, e az ellenzéknek ád nagyobb erőt és önbizalmat. A különbözö népek történetét és szokásait tekintve ugy találjuk, hogy a házasság eleitől fogva ugy tekintetett, mint olyan dolog, melyet a szülék és a jegyesek intéznek el, erősitnek meg, és érvényesitnek, minden más egyénnek vagy társaságnak kizárásával. A régi zsidóknál a vőlegény és a menyasszony szülei kötötték meg a házassági egyezvényt, s az ágyasházba bevezetéssel a házasság meg volt kötve ; más copulatio nem divatozott (1. bővebben Winer, Bibi. Real Wört. III. kiadás I. 296. 499). A rómaiaknál a mátkapár beleegyezési nyilatkozata hozta léire a házasságot, mely azonban a legkülönfélébb s részben vallásos szokások hüvelyébe volt beburkolva. A görögöknél a papok befolyása inkább csak a lakodalmi szertartásokra szorítkozott. Germán szokás szerint a vőlegény menyasszonyát szüleitől megvásárolta, s ezzel meg volt kötve a házasság. Hasonló eljárást követtek az ázsiai népek s ezek közt az ős magyarok is. E viszonyokon, ha pusztán az evangeliomnál maradtak volna, alig lehetett volna valamit változtatni, mert az evangeliomban a házasság megkötésére nézve semmi olyan törvény sincs, melyből a későbbi egyházi házassági rendszabályok egyenesen folyhattak volna. Jézus és az apos-