Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-23 / 25. szám

szó Ünnep és vasárnapokon az Úr tornáca ölelné egybe a hívők apró köreit; az Úr jó kedvvel nézne le népére, s mi elmondhatnók a lelkipásztor beszédén egy lélekké olvadott nyájra : Ime az egy akol és egy pásztor ! Ha a többször emiitett baj méltó arra, hogy ne kicsinyeljük és kiirtásán komolyan gondolkodjunk, túlfelől az emiitett hasznok igenis megérdemlik, hogy az ajánlottam orvosszer alkalmaztassák. Kivihető-e, s az általam fölemlitetteknél nem állanak-e nagyobb akadályok az alkalmazás útjába ? vitassák meg tapasztalt jeleseink. Akár kedvező, akár kedvezőtlen legyen itéletök őszinte óhajtásom, hogy a népünkben meglevő képesség, egyházunk javára tovább fejleszlessék, mire nézve nagy ideje, hogy ne csak lamentáljunk, hanem tegyünk is már valamit, s hogy reformált a k levén, ne irtózzunk a reformtól, mire Isten rá is segit, mihelyt nem arra valónak vesszük a protestáns elnevezést, hogy minden üdvös, és munkára serkentő eszme ellen, még megfogamzása előtt, protestáljunk. — Jénában, az 1867-iki Pünköstben. Felméri Imjoh. ISKOLAÜGY. Kiiilföltli utazásomból. B. P á r i s. XVI. „Hogy néz kia

a párisi férfi és asszony ? Női életpályák Páris ban. Vadházasságok. Grisette-élet. G-yermekpusztitások. Franciaországban a házasodás meg van könnyitve. Hiacinthe atya. Hogyan nem tartják meg az ünnepet Párisban ? Polgári házasság. A társadalmi élet egy nagy baja. A házasságkötés története. Hogyan házasodtak a zsidók, a rómaiak, a görögök, az ős germánok és a magyarok, az ős keresztyének, a középkorbeliek ? Hogy jött divatba az egyházi összeadás ? A tridenti zsinat házassági végzései. Perrone. A prot. egyház nézetei a házasság dolgában. Luther és a hitvallástételek mit tanítottak errül és az esketésről ? Mit az egyházi rendszabályok ? A házas-élet napjai hogy folytak Magyarországon a reformatio korában ? Mélotai Nyilas István. Legrégibb kánonaink és e.végzéseinkmit tartanak a házasság, esketés, kihirdetés felől, az eljegyzés kötelező voltáról? Római katholicismus a prot. egyházban és egyéb inás dolgok. Hogy a mostani francia nemzedék satnyulna, nem tudtam észrevenni. Erőteljes és délceg alakot Párisban színtoly arányban lehet látni, mint nálunk az alföldön. A férfiak általában széles válluak és csontosak, igen soknak, főleg ki az ifjúkor évein tul van, piros arcán meglátszik, hogy itt ugy iszszák a bort mint a vizet, mi annyit akar jelenteni, hogy az étházakban, a bort mindenki számára felteszik kívánat nélkül, ép ugy mint a kenyeret, s külön egyikért sem kell fizetni. A nők között kisded termetűek már nagyobb számmal vannak, szép arcúak szintén feltűnő nagy mennyiségben találhatók, testtartások- és járásukkal azonban, miután az utcákon mindenki sebesen szokott járni, már kevesebb kecset fejtenek ki. A francia nő utcai ruházata tiszta, csinos, de legkevésbé sem költséges és fénylő, mert a helytelen pompa csak kiskorú vagy korcs-népnél divatozik. A párisi közrendű nő százszorta dolgosabb, mint nálunk a holdmezővásárhelyi s általában az alföldi, hol a nő mondhatni csak fogyaszt és hivalkozik. Szégyenletes volna azon francia nő állapota, ki tétlenül töltené a nappal óráit. A női kézi munkákon kivül, a kereskedések, kávé és bormérések, étházak, gyárok, nyomdák, vasúti pénztárak stb. igen sok nőnek adnak folytonos foglalkozást és keresetet. Az a ledér életmód tehát, mely Párisban általánosan divatozik, nem onnan van, mintha az ifjú nő elhárithatlan szegénység által lenne reá kényszerítve. A francia vérben és a közmegszokásban gyökerezik az, mely amaz életmódnak már szégyenét is teljesen elvette. Egy ifjú emberből és egy fiatal nőből, kölcsönös beleegyezés után,, minden további szertartás nélkül, egy pár lesz; ily módon közös háztartást visznek (a lakbér fele mindegyikre nézve meg van takarítva), s keresményöket összeteszik. Vagyontalanabbaknál a nő lakással és koszttal rendszerint megéri, olykor azonban a férfit is egészen a nő tartja ki, ha amannak vagyona és jövedelme nincsen. Ily vad házasságban él azon mintegy 5 ezer egyetemi tanuló, egy jó része is, ki Párisban lakik. A grisette üzlet, melyben semmi állandóság nincsen, még nagyobb arányokban van elterjedve. Képzelhető hogy e természeti állapot, mennyire befolyik a közerkölcsiség s a családi tiszta élet megrontására ; de a népesség szaporodására is igen károsan hat vissza. Általában fenáll itt az a szokás is, hogy a kisdedet, kevéssel születése után falura adják ki szoptatás és fölnevelés végett. Hivatalosan tudva van, hogy azon 20 ezer gyermek közül, kiket ily módon évenkint vidékre kiszállítanak a fővárosból, 3 5 ezer rendszerint elhal. A közoktatási miniszter nem rég vizsgálatot rendelt e gyermekpusztitás felől, s iszonyú dolgok jöttek napfényre. Egy faluban 14 gyermek közül 12 halt meg, egy másikban mindenik gyermek meghalt, ámbár járvány nem uralkodott. Az orvosi faeultás véleménye szerint, a baj a dajkaüzletben gyökerezik, melynek sok esetben a szülők erkölcsi bünrészesse'ge is kedvez. Egy dajkánál hét gyermek találtatott, kinek sem teje sem tehene nem volt, egy másik keze alatt 9 gyermek elgyöngülésben mult ki. Visszatérve a vad házasságra, melyben rendszerint igen kevés az állandóság, eltekintve minden egyházi fogalmaktól és társadalmi előítéletektől, tagadhatlan, hogy az sem az emberi méltósággal, sem a társadalmi célszerűséggel nem egyeztethető össze. Eleget restellik és fájlalják azt az emelkedettebb nézetű honfiak, s mindent elkövetnek a baj elhárítására. Hogy az összekelés és az elválás könnyittessék, s az egyház közbenjárása, melytől sokan idegenkednek. kikerültessék, már régi idő óta, fennáll a polgári házasság. A párisi ügyvédi kamra nem rég az ágytól és asztaltól való elválást jogosnak nyilvánitá, mihelyest a házas felek egyike kívánja. A fővárosban, és miután a vadházasságok országszerte nagyon el vannak terjedve, több vidéki városokban is, jótékony egyletek állanak fen, melyeknek feladatuk, az ily viszonyban lévőket pénzbeli gyámolitás és rábeszélés által a törvényes házasság mégkötésére birni. E végből az idegenekre S5, VO-ffK