Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-23 / 25. szám

jük; de magunk be ne mehessünk a szentek szentébe ? Ha a lelkipásztor minálunk nem áldozó pap, nem közbenjáró Isten és a nép között, miért ne törekednénk arra, hogy a nép is forgassa mindennap az örök élet könyvét, jól tudván, hogy annak szorgalmas olvasása, s rendeleteinek betöltése, csakugyan csodálatos mentöszer az önelégültség, az elbizakodás, a telhetetlenség, a hitetlenség, s mindennemű lelki aszályt és szívromlást okozó csapások ellen. Újítási viszketeg! mások utánzása! hangzik mások ajkáról a vád. Azt akarod-e, hogy népünk egész a bigottságig vallásos legyen, mint igen sok helyen a skótok, kiknél nagy gyakorlatban van a házi isteni tisztelet? Ments Isten ! Csak azt akarom, hogy a nálunk meglévő alap tovább fejlesztessék. Akárhány községet tudok ma is Erdélyben, melyekben nem egy-két család szokott hetenkint két-három este bibliát olvasni. Mit tartozik reánk, ha vájjon a skótok igy tesznek-e vagy nem? Elég, hogy népünkben meg van a jó hajlam, csak erélyes kezdeményezés, s tapintatos vezető kell, hogy néhány év alatt közönségesen gyakorlatba jöjjön az emiitettem házi istenitisztelet; hogy lassanként minden helységben megapadjon a korcsmák száma, s megszaporodjék a templomoké; hogy ne lássanak többé a mi szemeink szitkozódó népet a csapszékek padjain; de igenis áhítatos és istenfélő kört minden ház asztala körül; hogy legyen a világosság útján járó nép, a szó teljes értelmében, szent nép és királyi papság. Jól van! mondja egyik fáradhatatlan ellenfelem — legyen, hogy meg van népünkben a jóra való alap; de hát urainkat, kiknek nagy része, elég fájdalom ! — vallásunktól elhűlt, hogyan vesszük rá a kezdeményezésre ? Elég sajnos, hogy még ez ellenvetést is hallanom kell. Szabad legyen a kérdésre egy kérdéssel felelnem. Miért tartják müveltebbjeink a bibliát asztalaikon ? Lehetetlen, hogy csak ideiglenes értékii bútordarabnak tekintsék, mert akkor szégyenelniök kellene, hogy Krisztus nevéről neveztetnek; ha pedig nem szégyenlik az Idvezitö tanát-, miért átallanák gyermekeik előtt is elévenni a könyvek könyvét, melyben évezredekre le vannak rakva, a szellemi fejlődés alapelvei? Legyen azonban, hogy több helyeken, ugy nevezni szokott müveit fórfiaink, talán hivatalos teendőik, vagy egyéb okok miatt nem mutatnak nagy lelkesedést egyházi ügyeink iránt: vájjon a családanyák oly hidegek-e minden iránt, a mi szent ? Alig hinném. Megerősít hitemben az a tény, hogy derék hölgyeink nemcsak a családi élet boldogságát szövik és hímezik; de a történelem és a mindennapi tapasztalás szerint — a ker. vallás hazánkban lett elterjedése óta, templomi szószékeink s tírasztalaink térítőit is; ritka egyház, melynek templomi edényeit nem hölgyeink ajándékozták volna, a legszentebb erények eme drága edényeit ? Van szerencsém igen müveit magyar úrhölgyeket ismerni, kik az áhítatosság óráiból, vagy más épületes könyvből, nem unják esténként cselédjeik előtt felolvasni. Bizonynyal mondom, nem különködésből teszik; de mert szivökön hordozzák cselédeik vallásos szükségét., s mert átlátják, hogy a jó szívvel végzett fáradság, nagyon is kifizeti magát, azoknak jó és erkölcsös magaviseletében. Ha ily eljárás a főváros zajában is megtörténhetik, és ott is el tudja vonni a cselédet a hivalkodó mulatságoktól, rosz társaságoktól: mennyivel könnyebb elérni e célt faluhelyen, hol e végre a falu csöndes magános volta, önként ajánlkozik. Tekintsük csak azt az egy hasznot, hogy a házi isteni tisztelet terjedésével egyaránt növekednék a jó és hűséges cselédek száma: nem szól-e ez is hathatósan indítványom mellett, épen napjainkban, midőn mindenfelé általánosan panaszolnak a cselédekre. Még csak pár megjegyzést! Magától értetik, hogy indítványom, nem szól oly falvakra, hol meg van az a szép szokás, miszerint munka idején, kora reggeli harangszókor, kézi eszközeivel együtt siet a nép a templomba, s mig imáját végzi, kapáját, kaszáját a templom mellé feltámasztva, künn hagyja. Este szintén olyankor harangoznak, mikor mindenki takarodik haza a mezörül, hogy annak nevében végezhesse a napot, kinek nevével kezdette. Vajha mindenütt igy érdeklődnék a nép szent vallásunk iránt. Akkor nem kellene ily indítványokkal eléállani. Oly helyeken, hol a népnek olvasóköre van, már a nép értelmi fejlettsége megkönnyíti az eszme kivitelét. Előlegesen mindenesetre megtartandó lenne a rendes hétköznapi templomozás, s csak később, ha a házi bibliaolvasás és imádkozás általános szokássá válnék, lehetne kora reggel, felkeléskor, s este lefekvés idején harangoztatni, mintegy jeladásképen a házi buzgólkodásra. Látni való, hogy ez uj szokás miatt a lelkipásztornak, mint olyannak, hivatalos teendői teljességgel nem szaporodnának. Neki, mint a gyülekezet, egyik tekintélyes tagjának, csak kezdeményezni kellene, a buzgóbb elöljárókkal együttesen, hogy a hívek serege önként kövesse a jó példát. Mint fentebb érintettem, különösen a családanyák tehetnek igen sokat e szokás megkedveltetése — és elterjesztésére, ök lévén a családban a vallásügynek apostolai. Szabad-e kételkednünk, hogy hölgyeink, kik a tudomány népszerű terjesztése végett, az akadémiánál alapítványokat tettek, kik szegény leányok és ifjak nevelésére jótékonyegyleteket alkotnak : szivükön ne hordoznák a nép vallásos és erkölcsi képzésének szent ügyét ? Az emiitettem körülmények nem azt mutatják-e, hogy a Lorándíi Zsuzsannák, az árva Bethlen Katák, Lónyai Annák, Palócy Máriák, s számos ily öntetü kegyes Rákheleink unokái, birnak annyi önfeláldozó szeretettel, hogy ezt az áldozatot, közvetlen saját családjok, közvetve a nép és egyházunk érdekében, a legkészebb szívvel megteszik, csak legyen a ki felkérje őket, csak a lelkipásztor legyen lelkes úttörő, a nálunk kevéssé járt téren. A kitartó türelemmel, s krisztusi szeretettel vezetett munkán, hamar meglátszanék Isten áldása, s néhány év alatt, minden ház egy templommá változnék, melyben az egyes tagok magamutogatás helyett, megtanulnák szívből dicsérni, s lélekben imádni azt, a ki Lélek. Akkor az áhítat szárnyain, mindennap ezer és ezer szív emelkednék Istenéhez, mig most a szivek húrjai helyett, legtöbb helyen csak a léget hozza rezgésbe a reggeli- és esteli harang-