Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-23 / 25. szám

néz most is elibe az örök város, — az uj mennyei candidatus: Don Pedro Arbues de Exila (Arbues Péter) inquisitor. — Ázultramontan lapok még ennek is tudnak örülni, mert ők az inquisitiot nagyon dicső és szent intézménynek tekintik, az inquisitorok sáfárkodását istennek tetsző munkának, s őket magokat szent férfiaknak és az igaz bit legfelségesebb eszközeinek mondják ! Fájdalom, az ilyen nézetek most is találnak roszakaratu s együgyü hivőkre; de a helyes erkölcsi képzetekkel biró, józan eszű ember nem tekintheti máskép, mint eszeveszett vak fanatikusnak azt, ki vallásos meggyőződéseért embertársát a hóhér kezébe adja. Arbues Péter Spanyolország réme volt, s az egész népnek keserű gyűlöletét vonta magára, mert naponként törvényszéket tartott Saragossában, s mint Blancas, egy spanyol történetíró megjegyzi „szorgalmas, eszélyes és figyelmes volt a tények kiderítésében." — Es ezen szörnyeteget rövid idő alatt a római curia, jámbor hívei vallásos tiszteletének tárgyává fogja tenni, s egy sorba helyezni Istvánnal, Péterrel, Pállal, s az evangélium más vértanúival!! . . . A tudós XlV-ik Benedek irt egy híres könyvet a canonisatióról, a melynek általánosan elfogadott tana szerint csak azt lehet vértanúnak tekinteni, a ki vagy a kath. hit bevallásáért, vagy legalább valamely, a hit által parancsolt erény gyakorlásáért szabad akarati elhatározásból szenvedett halált. De azt talán csak még sem állítják az ultramontanok. hogy Arbues a kath. hitnek bevallásáért szenvedett halált; mert senki sem is akarta vele megtagadtatni, hanem orgyilkosok keze által esett el, mivel vérlázító tettei által a népet a kétségbeesésig zaklatta. — Nincs tehát más mód, mint hogy azon tetteket Romában nagyon erényeseknek, s az egyedül üdvözítő vallás parancsainak nyilvánítsák. Es valóban ugylátszik ez történik! Az Arbues szentté nyilvánításának oka nem valami olyan financ-speculatio, minő a japáni szenteknél történt, hanem célja az, hogy az egyház szervezetén belől a pápai csalhatatlanság eszméjét megszilárdítsa, — kifelé, az állammal szemben pedig a régi hierarchiai igényeket újból szentesitse. — A hol ugyanis az állani a hierarchia alatt áll, köteles ennek határozatait végrehajtani, köteles a hit egységét megvédeni, tehát az eretnekeket üldözni és megbüntetni. Ez a viszony volt a középkorban az egyház és állam között, s ennek kifolyása az inquisitio. — Hogy Rómában mennyire nem felednek, és nem tanulnak semmit, s épen e miatt, a hol csak lehetséges megkísértik ama régi egyház-politikai állapotot visszaidézni: mutatja a többek közt a délamerikai szabad államokkal 1863-ban kötött concordatum is, melynek nyolcadik pontja azt mondja, hogy a világi hatóságnak kötelessége minden a papi törvényszék által kiszabott büntetést haladék nélkül végrehajtani. Eleitől fogva az volt, s most is az az uralkodó nézet Rómában, hogy az inquisitio igen remek, s az egyház szervezetének teljességéhez tartozó intézmény. Ötven pápa nyilatkozott a leginnepélyesebb és a leghatározottabb módon annak előnyei fölött, s az egyházi államban fenn is áll mái napig az emberiség e szégyen bélyege. Midőn a napoleoni uralom és a respublica idejében megszűnt: a pápának visszatérése után (1815 és 1850) első gondja volt azt azonnal visszaállítani. Minthogy pedig a római egyház minden más pápista egyháznak mintaképe akar lenni: tehát az inquisitio hiányát csak azok szervezetében lévő hiánynak tekintheti, a mit ugyan kénytelenségből eltűr, mert Palásthy szerint az isten is sok gonoszt eltűr a világon; de helyeselnie soha nem lehet. — Mindarra, amit az inquisitio ellen fel szoktak hozni, Rómában azt mondják, hogy csak félreértésből, tudatlanságból származik, vagy bizonyos igazságoknak büntetésre méltó félreismerésén alapszik. D e v o t i classicusnak tartott egyházjogi kézi könyvében, midőn a pápa azon kötelességéről beszél, hogy a hívek lelki üdvösségéről gondoskodni tartozik, többek között ezt mondja: „általánosan el van ismerve, hogy az inquisitio felállítása mily sok jót eredményezett, s milyen sok roszat távolítottel." Moroni nagy szótárában, melybe XVI-ik Gergely pápa is dolgozott „üdvös és jótékony intézménynek" neveztetik. A Civilta Cattolica azon tényben, hogy az emberiség általában véve undorral és irtózattal fordul el az inquisitiótól, csak az általános lelki zavarodottság symptomáját ismeri fel. „Engedelmeskedni birálgatás nélkül" ez szerinte az egyetlen eszköz, mely a beteg emberiséget megmentheti. Aki az inquisitiót, ezen tisztán pápai