Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-23 / 25. szám

teremtményt kritikus szemekkel tekinti, az már a megromlás útjára lépett; a ki az egyház kényszerítő hatalmát támadja, a kinek aggodalmai vannak a miatt, hogy az egyház excommunicatióinak testi és halálos büntetésekkel igyekszik nyomatékot adni: az maga Isten ellen lázadt fel, akár filosofus akár theologus, akár pápista akár protestáns. — Igy beszélnek a római censura által helybenhagyott könyvek. Az ultramontán lapok határozottan oltalmukba veszik az inquisitiót. Az „Archív für Kirehenrecht"-ben dr. Martens, a pelplini püspöki seminarium tanára egy cikket közöl, melyben dogmatikailag igyekszik megalapítani az eretnekek súlyos megbüntetésének szükségét, s X. Leónak Luther ellen kiadott bullájából bebizonyítja, hogy pápai nyilatkozat szerint a szentlélek munkája az eretnekek megégetése. Szükséges — ugy véli a szerző — ezen igazságot minél élesebben szembeállítani a mai kor álliberalismusával. — Erre nézve kétségen kivül hathatós eszköz az inquisitorok canonizálása, mert mind ezen uj szenteknek külön hely jut a misében, s legalább a papok kénytelenek lesznek időszakonkint megemlékezni az inquisitio üdvös intézményéről. Amint a legújabb események mutatják, Rómában nem is fognak késni ezen eszköz felhasználásával. Ezelőtt félévvel helyezték először kilátásba, hogy Arbuesből szentet fognak csinálni, s már kevés hét múlva egy másik hasonló nyilatkozat következett. Patrizi bibornok egy a pápa által megerősített decretumot bocsátott ki, melyben az 1242-ben Avignonetben megölt inquisitorokatüdvöztilteknek, s a nyilvános oltári tiszteletre méltóknak nyilvánítja. Ebben a következőket lehet olvasni: „A pápák mindig és mindenütt igyekeztek az eretnekséget kiirtani, igy IX-ik Gergely is küldött nehánv inquisitort Tolosanba, akik ottkötelességöket elismerésre méltó erélylyel és szorgalommal teljesítették (értsd: a máskép hívőket máglyára ítélték), azonban az eretnekektől meglepettek és megölettek, a miért őket közönségesen szenteknek tartották." XI. Innocentius, aki igen erényes ember volt, a miért később canonizálni akarták, de a jezsuiták miatt, kiknek ellensége volt, nem lehetett, pápasága alatt egygyel sem szaporította a szentek számát, s utódait is intette, hogy takarékosak és elővigyáz ók legyenek e tárgyban. De a helyett hogy bölcs intését követnék, maholnap megérjük, hogy Krisztus helytartója egy alávaló inquisitort * fog az oltárra helyezni, mint a keresztyéni érzelem és cselekvés mintaképét. Vájjon nem inkább megegyeznék-e az evangelium szellemével, ha a tervbe vett nagy innepély alkalmával innepélyesen vitszavonná a pápa az inquisitíonalis törvényt ! ? Ez által újból kellemesen lepné meg a világot, s a pásztorkodása alá bízott egyházról bizonyára a legsetétebb szenyfoltot törölné le. Egyébiránt Arbues Péter ámbár az emberiség szégyene; de végül is emberi lény, — szt. Gruinefortis azomban valóságos kutya volt*). Nem ami hibánk, ha az olvasó ebben gúnyt lát,mert a gúny nem a mi előadásunkban, hanem a tényben fekszik. (Egy katholikus tudós jegyzetei után) Kovács Albert. Egy Indítvány, melyet helyén lesz megvitatni. A mult években, inig napi sajtónk tele volt panaszos és szomorú jelentésekkel, az elemi csapások okozta károk miatt : az alatt egyetlen egyházi lapunkban is, nem egyszer olvastuk, hogy mindenfelé szaporodik az oly egyházak száma, melyekben egy nagy csapás kezd lábra kapni, mely leforrázza a vallásos élet minden virágát, s megmételyezi lassanként azok sziveit is, kik éhezik és szomjúhozzák az úrnak beszédét. E métely : a vallásos közönyösség. Legyen hála Istenünknek, ez idén nem zúdultak fel ellenünk az elemek, s hazánk rónáin ismét dús kalászok lengenek, mint a termékeny években. Ámde nem igy a lelkiekkel ! Itt sok esőre, azután tartós melegre van szükség, hogy a sziv és kebel egyszer elpusztult téréin, ismét kikeljenek az ige elhintett magvai; évekig tartó gondos kertészkedés kell arra, hogy a száradásnak indult figefa újólag egészséges gyümölcsöket teremjen. A jó időjárást, a gondos ápolási is csak ugy kiséri eredmény, ha nem rágódik a lelki élet gyökerén — a közönyösség férge. Mindenek előtt ezt törekedjünk kiirtani, ha munkánkra sükert és áldást óhajtunk. *) Szent Guinefortis históriája a következő : Egyszer Délfranciaországban egy gyermek elment egy kutya kiséretében az erdőre sétálni, s ott elaludt. Kevés idő múlva jött egy nagy kigyó, melylyel a kutya keményen megvívott, s meg is ölte. Azonban a kutya is nehéz sebeket kapott, s véresen a megvédelmezett gyermekre feküdt. A helyszínére érkezett az apa is, s midőn gyermekét bevérezve látta, azt hitte, hogy a kutya szétmarcangolta, s indulatában azonnal agyonütötte. A nép naivitása ezen kutyát st. Guinefortis név alatt mártírrá é3 a gyermekek védszentjévé tette, a kihez különösen a gyeuge testalkatú gyermekek érdekében igen hasznos a fohászkodás. K. A. 49 *