Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-16 / 24. szám

beli t. kerecsepi jószágát: oly feltétellel azonban, hogy a pazonyi jószágból a pazonyi helv. hitv. egyház részére 40, a lelkész részére szintén 40, az iskola tanítónak 20 föld a hagyományosok által adassék ki. Nem ktilömben pazonyi nemesi curiáját is, melyet az idvezült édesanyja lakott, rajta találtató minden épületekkel, csűrrel, csűrös kerttel a pazonyi lelkész lakául átengedni tartoznak. 5. pontban a sárospataki fó'iskolának hagyományozza Heves- s Külsó'-Szolnok megyékbe kebelezett sz.-istváni pusztabeli birtokot mintegy 2000 hold földet, a tiszáninneni egyh.kerület felügyelete mellett, következő feltételek alatt. a) Ezen jószág jövedelméből a főiskolába a Horváth családból járó, két jogtanuló ifjúnak, neveltetésére külön-külön két-két száz frt. adassék ki évenként. Ha e családból az iskolában fitanuló nem lenne, azon esetben atyai és anyai ágon leszármazó rokonainak jótanuló, s az iskolai igazgatóság által kijelelendő négy figyermekei vegyék ezen 400 frtot. Ha pedig ezen az ágon sem lenne tanuló gyermek, akkor, ezen összeg nyolc, — ung- és szabolcsmegyei jó tanuló nemes ifjú közt osztassék fel. b) Ugyanezen jószág jövedelméből rendel évenkint a miskolci ref. egyh. ker. leánynövelde részére 300 frtot. kiadatni, ha e nevelő intézet megszűnnék, ezen összeget az egyh. kerület szabad rendelkezése alá bocsátja. c) A magyar nemzetiség, és nyelv terjesztése tekintetéből, a pesti magyar nemzeti szinliáz részére évenkint fizetendő 500 frtot hagyományoz, melyből 300 frt a nemzeti színház szükségeinek fedezésére, 200 írt pedig a színészi nyugdíjintézet javára fordittassék. d) A sárospataki főiskola tápintézetébe, születésre való tekintet nélkül, az egyh. kerület által kijelelendő jó erkölcsű jeles tanuló 20 árva szegény gyermeket rendel felvétetni, kikből a lelkészi s tanítói pályára alkalmas egyének neveltessenek. e) A pesti ref. theologiai intézetnek fizettessék ki évenkint 1000 frt o. é. f) Végre a moldva-oláhországiak közt az ev. ref. vallás terjesztése tekintetéből, a moldva-oláhországi egyházaknak lelkészi és tanítói fizetések javítására, pap és tanítói lakok és templomok építésére a t. superintendentia által adassék kí 700 frt. A fentebbiek kiszolgáltatása után a hagyományozott jószág jövedelméből felmaradt rész pedig a t. egyházkerület által meghatározandó legszükségesebb célokra fordítassák. 6-ik pontban. Miután az elhunytnak volt fivére Palóczy Horváth Simon űr is, több tanintézetekről kivánt gondoskodni, a máramaros-sziget.i h. h. iskolának hagyja Szabolcs megyébe fekvő Simái pusztabeli most is a közterhek levonása mellett mintegy 5000 frtot jövedelmező jószágát minden haszonvétellel s épületekkel, kivévén a külön tagban levő benehalmi korcsmát, kettős malmot és az ehhez tartozó 83 hold szántóföldet és legelőt: hagyja pedig az említett iskolának következő feltételek mellett. a) Ezen birtok a ft. tiszántúli egyli.kerület felügyelete alatt haszonbérbe kiadatván a jószágból beveendő jövedelemnek Vio évenkint a moldvaoláhországi helv. hitv. egyházaknak a fentebbi módon adassék. b) Tudományos míveltség terjesztése tekintetéből a máramaros szigeti iskolába több tanszék felállítását tartja szükségesnek, ugyanezen jószág kilenctizedrész jövedelmének felét ezen iskolában alkalmazandó tanárok fizetésére, másik kilenctizedrész jövedelem más hasonfélét a miskolci és pápai helv. hitv. tanintézetekre hagyományozza, ugy pedig hogy egyenlő részben osztozván ezen, az illető e.kerületek határozzák ezen jövedelemnek a legszükségesb célokra leendő fordítását. 7. p. Ezen az 5. és 6-ik szám alatt hagyományozott jószágokat eladni nem szabad, hanem az illető e.kerületek felügyelete mellett, a jószágok mindég a lehető legjobb áron bérbeadandók. 8. pontban, az ungi helv. hitv. egyh.megyében találtató szűkölködő egyházakról, s más jótékony intézetekről kívánván gondoskodni, meghagyja, hogy a jószágaiban találtató fundus instructus, — az épületeket ide nem értve, — szemes élet, függő termés, — a pinkóci és bátfai határokban létezendő függő termés kivételével, — mindennemű marha, a szerednyei, ungvári, tolcsvai s pinkóci pincében találtatandó borait, Zemplénmegyében Tólcsva városában s határában levő birtokát, Gömör és Kis-Hont t. c. vármegyékben kebelezett elátéri, hajmáskoi, s Rimabányai részjószágait minden épületekkel, s haszonvételekkel s erdőkkel Szabolcsmegyébe keblezett