Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-06-16 / 24. szám
rint valahol eltölthesse. En az átellenben fekvő Louvrebe mentem, melynek ritkaságai, fűtött termei, e's pamlagai, kivált miután mindezek élvezéseért semmit sem kell fizetni, rám nézve a legalkalmasabb menedékül szolgáltak. Párisban a reformátusoknak négy templomuk van. Önálló és egymástól független parokhiákra az egyházközség nincs felosztva, s csak legújabban az orthodox pártnak a Paschoud lelkész elbocsátásával végződött győzelme után folyamodott néhány szabadelvű világi a kultusminiszterhez, hogy engedje meg a községet bizonyos számú elkülönzött parokhiákra osztatni, melyek mindenike saját egyházi tanácscsal birjon, remélvén, hogy ily módon a liberális párt a központban, hol tulsulylyal bir, döntő befolyásra vergődhetnék. Az Oratoire csak 1803-ban engedtetett át a reformátusoknak. Régiségre mutató, erős massiv épület ez, egészen faragott kövekből rakva. Homlokzata a rue St.-Honoré-ra néz, oszlopsorral, s legfelül egy nagy barnult kőkereszttel, melynek csúcsa az egész épület legmagasabb pontját képezi. A tetőzet vassal van födve, s közepéről kisded torony emelkedik fel, de csak valami 4 — 5 ölnyi magasra. Tulajdonképeni tornya, mely a monumentális épülettel arányban állana a l'Oratoire-nak természetesen nincs. A fal belől ódon fehér, alul mintegy 1V2 —2 öl magasságban diófaszinre festett deszkával kibéllelve. A mennyezetet boltiv képezi, s erről 2 — 3 luszter csüng alá, de minden csillogvány, üveg, aranyozás steff. nélkül. A templomban egymás felett kétemeletben köröskörül karok vannak, melyek azonban vízszintes haladásukban nem képeznek egy osztatlan egészet, hanem az alulról fölfelé emelkedő oszlopzati falrészek által több egymástól elkülönzött osztályokra, mint megannyi tágas páholyokra, vannak szaggatva. Mindenik osztálynak saját feljárása van földszint hátteréből. Egy-egy osztálynak homlokzata mintegy 2 öl hosszú. Az első székek puha üléssel (kárpitos munka) látvák el. A földszinti osztályok is állandóan megerősített ülőpaddal vannak felszerelve, A templom közepén azonban ilyen padok nincsenek, miután az csak szalmaszékekkel van berakva, melyek egészen közönséges és durva készületüek, olyanok, minőket nálunk Magyarországon a szalacsiak régibb időben tiz garasért vagy egy húszasért készítettek. E kar nélküli székek hátuknál fogva hármasával egy lécdarabhoz vannak szögezve, hogy annál könnyebben sort lehessen képezni belölök. Párisban ily szalmaszékekkel vannak megrakva a legpompásabb kath. templomok is, s a Notre Dame, Pantheon, Madeleine stb. világhírű szépségeit ily naturalis bútordarabok egészítik ki. Szőnyeg gyanánt, valamint a többi templomokban, a l'Oratoire-ban is, szalmapokrócok vannak alkalmazva. Mig a kath. templomok mind fűtve vannak (léggel, alulról), azalatt az Oratoire nem füttetik, miből az következhetik, hogy „szegény az ekklézsia" még Párisban is. Tizenegy órakor az Oratoireban harangozni kezdtek, mi mintegy 10 percig tartott s többször nem ismétlődött. A Louvro-ből pár perc alatt visszatérve a templomba, ugy tapasztaltam, hogy itt még mindegyre folyik a gyermektanitás. Csakhogy most már a kátézáson volt a sor, Egy hajlott korú egyén magyarázta a hitigazságokat a serdülő nemzedéknek igen esetlen és sűrű tagmozdulatokkal és kifogyhatatlannak tetsző böbeszedüséggeh Valahára a tanításnak is vége szakadt. Ekkor a növendékek imádkozásra felállottak, Hasonlóan tőnek azok is, kik időközben az istenitiszteletre begyültek. Az ima végződtével 4—5 fiatal ember rúdra akasztott perzselyt hordozott körül a gyülekezetben. Ének rekeszté be a tanítást, s azután a gyermekek egy tömegben odahagyták a templomot. Mielőtt az istem'tisztelet részleteit leírnám, állapodjunk itt meg ismét egy kis elmélkedésre. Sehol külföldön, sem Zürichben, sem Poroszországban, a hol megfordultam, nem láttam azt, hogy az iskolás gyermekeket összeszedve csoportosan hajtsák a templomba, mint ez nálunk Magyarországon történik. Nem kételkedem kimondani, hogy e részben az iskola túllép a maga körén, s a legdurvább módon visszaél a kis gyermekek felett való hatalmával. Ily szolgálatot sem az egyház, sem a vallás nem kívánhat tőle, mert az egyház egészen a szabad szövetkezésen alapul, s az érzelmek kormányzásánál, hacsak Önmagát meg nem akarja fertőztetni, küleröszakhoz sohasem nyúlhat; s mert a gyermekeknek ily módon kényszerittetése sokkal alkalmasabb a gyermek legszentebb és leggyöngédebb érzelmének, a vallásosságnak elpusztítására mint növelésére. Van bizonyosan nagy értéke a jó szoktatásnak is, és én is elismerem, hogy a vallásosság fölébresztésében és ápolásában a szoktatásnak igen nagy, a legnagyobb szerep jnt. De abban áll-e a jó szoktatás, hogy a gyönge gyermekeket csoportosan összeterelve, mint valami birkanyájat az akolba, a templomba behajtják '? Ah, ennél nagyobb gúnyt és sérelmet a józan növelés és a szelíd vallás elvei ellen képzelni is alig lehet! Köz növelésünk mezején oly botrányosnak tartom e dolgot, hogy szükségesnek látom reá felhívni az egyetemes egyház figyelmét, miután ezen a bajon a tanitók maguktól nem változtatnak, s nem mernek változtatni* mivel a szokás ősi időktől fenáll, s az egyházi elöljáróságok azt védelmezni látszanak, sőt itt-ott védelmezik is, abban a kényelmes véleményben lévén, hogy ez által az isten országának véghetetlenül fontos szolgálatot tesznek. A eyermek vallásos szoktatása mindenekelőtt és főképen a szülék dolga s tőlők függ; ha ők nem teljesitik e részben kötelességüket, s a szükséges alapot letenni elmulasztják, vagy könnyelmüségökkel az ellenkezőre szolgáltatnak okot, nincs az az iskola a világon, mely e mulasztást vagy vétket helyre tudná ütni, mert a vallásosság, nem olyan mint a földleírás, hogy betanítható lenne a gyermeknek, habár azelőtt semmi sejtelme sem volt is felőle. Pestalozzi szerint abból a viszonyból, mely a gyámoltalan kisded édes anyja közt van, fejlődnek ki, az emberek iránti szeretet, hála, és bizodalom érzelmei, és ezen érzelmek múlhatatlan előföltételei az Isten iránti