Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-16 / 24. szám

rint valahol eltölthesse. En az átellenben fekvő Louvre­be mentem, melynek ritkaságai, fűtött termei, e's pamla­gai, kivált miután mindezek élvezéseért semmit sem kell fizetni, rám nézve a legalkalmasabb menedékül szolgáltak. Párisban a reformátusoknak négy templomuk van. Önálló és egymástól független parokhiákra az egyház­község nincs felosztva, s csak legújabban az orthodox pártnak a Paschoud lelkész elbocsátásával végződött győzelme után folyamodott néhány szabadelvű világi a kultusminiszterhez, hogy engedje meg a községet bizo­nyos számú elkülönzött parokhiákra osztatni, melyek mindenike saját egyházi tanácscsal birjon, remélvén, hogy ily módon a liberális párt a központban, hol tul­sulylyal bir, döntő befolyásra vergődhetnék. Az Oratoire csak 1803-ban engedtetett át a reformátusoknak. Régi­ségre mutató, erős massiv épület ez, egészen faragott kövekből rakva. Homlokzata a rue St.-Honoré-ra néz, oszlopsorral, s legfelül egy nagy barnult kőkereszttel, melynek csúcsa az egész épület legmagasabb pontját ké­pezi. A tetőzet vassal van födve, s közepéről kisded to­rony emelkedik fel, de csak valami 4 — 5 ölnyi magasra. Tulajdonképeni tornya, mely a monumentális épülettel arányban állana a l'Oratoire-nak természetesen nincs. A fal belől ódon fehér, alul mintegy 1V2 —2 öl magasság­ban diófaszinre festett deszkával kibéllelve. A mennye­zetet boltiv képezi, s erről 2 — 3 luszter csüng alá, de minden csillogvány, üveg, aranyozás steff. nélkül. A templomban egymás felett kétemeletben köröskörül ka­rok vannak, melyek azonban vízszintes haladásukban nem képeznek egy osztatlan egészet, hanem az alulról fölfelé emelkedő oszlopzati falrészek által több egymás­tól elkülönzött osztályokra, mint megannyi tágas páho­lyokra, vannak szaggatva. Mindenik osztálynak saját feljárása van földszint hátteréből. Egy-egy osztálynak homlokzata mintegy 2 öl hosszú. Az első székek puha üléssel (kárpitos munka) látvák el. A földszinti osztá­lyok is állandóan megerősített ülőpaddal vannak felsze­relve, A templom közepén azonban ilyen padok nincse­nek, miután az csak szalmaszékekkel van berakva, me­lyek egészen közönséges és durva készületüek, olyanok, minőket nálunk Magyarországon a szalacsiak régibb idő­ben tiz garasért vagy egy húszasért készítettek. E kar nélküli székek hátuknál fogva hármasával egy lécdarab­hoz vannak szögezve, hogy annál könnyebben sort le­hessen képezni belölök. Párisban ily szalmaszékekkel vannak megrakva a legpompásabb kath. templomok is, s a Notre Dame, Pantheon, Madeleine stb. világhírű szépségeit ily naturalis bútordarabok egészítik ki. Sző­nyeg gyanánt, valamint a többi templomokban, a l'Ora­toire-ban is, szalmapokrócok vannak alkalmazva. Mig a kath. templomok mind fűtve vannak (léggel, alulról), azalatt az Oratoire nem füttetik, miből az következhe­tik, hogy „szegény az ekklézsia" még Párisban is. Tizenegy órakor az Oratoireban harangozni kezd­tek, mi mintegy 10 percig tartott s többször nem ismét­lődött. A Louvro-ből pár perc alatt visszatérve a temp­lomba, ugy tapasztaltam, hogy itt még mindegyre folyik a gyermektanitás. Csakhogy most már a kátézáson volt a sor, Egy hajlott korú egyén magyarázta a hitigazságo­kat a serdülő nemzedéknek igen esetlen és sűrű tagmoz­dulatokkal és kifogyhatatlannak tetsző böbeszedüséggeh Valahára a tanításnak is vége szakadt. Ekkor a növen­dékek imádkozásra felállottak, Hasonlóan tőnek azok is, kik időközben az istenitiszteletre begyültek. Az ima végződtével 4—5 fiatal ember rúdra akasztott perzselyt hordozott körül a gyülekezetben. Ének rekeszté be a ta­nítást, s azután a gyermekek egy tömegben odahagyták a templomot. Mielőtt az istem'tisztelet részleteit leírnám, álla­podjunk itt meg ismét egy kis elmélkedésre. Sehol kül­földön, sem Zürichben, sem Poroszországban, a hol meg­fordultam, nem láttam azt, hogy az iskolás gyermekeket összeszedve csoportosan hajtsák a templomba, mint ez nálunk Magyarországon történik. Nem kételkedem ki­mondani, hogy e részben az iskola túllép a maga körén, s a legdurvább módon visszaél a kis gyermekek felett való hatalmával. Ily szolgálatot sem az egyház, sem a vallás nem kívánhat tőle, mert az egyház egészen a sza­bad szövetkezésen alapul, s az érzelmek kormányzásá­nál, hacsak Önmagát meg nem akarja fertőztetni, kül­eröszakhoz sohasem nyúlhat; s mert a gyermekeknek ily módon kényszerittetése sokkal alkalmasabb a gyer­mek legszentebb és leggyöngédebb érzelmének, a vallá­sosságnak elpusztítására mint növelésére. Van bizonyo­san nagy értéke a jó szoktatásnak is, és én is elismerem, hogy a vallásosság fölébresztésében és ápolásában a szok­tatásnak igen nagy, a legnagyobb szerep jnt. De abban áll-e a jó szoktatás, hogy a gyönge gyermekeket cso­portosan összeterelve, mint valami birkanyájat az akolba, a templomba behajtják '? Ah, ennél nagyobb gúnyt és sérelmet a józan növelés és a szelíd vallás elvei ellen képzelni is alig lehet! Köz növelésünk mezején oly botrányosnak tartom e dolgot, hogy szükségesnek látom reá felhívni az egye­temes egyház figyelmét, miután ezen a bajon a tanitók maguktól nem változtatnak, s nem mernek változtatni* mivel a szokás ősi időktől fenáll, s az egyházi elöljáró­ságok azt védelmezni látszanak, sőt itt-ott védelmezik is, abban a kényelmes véleményben lévén, hogy ez által az isten országának véghetetlenül fontos szolgálatot tesznek. A eyermek vallásos szoktatása mindenekelőtt és főképen a szülék dolga s tőlők függ; ha ők nem teljesi­tik e részben kötelességüket, s a szükséges alapot letenni elmulasztják, vagy könnyelmüségökkel az ellenkezőre szolgáltatnak okot, nincs az az iskola a világon, mely e mulasztást vagy vétket helyre tudná ütni, mert a vallá­sosság, nem olyan mint a földleírás, hogy betanítható lenne a gyermeknek, habár azelőtt semmi sejtelme sem volt is felőle. Pestalozzi szerint abból a viszonyból, mely a gyámoltalan kisded édes anyja közt van, fejlődnek ki, az emberek iránti szeretet, hála, és bizodalom érzelmei, és ezen érzelmek múlhatatlan előföltételei az Isten iránti

Next

/
Oldalképek
Tartalom