Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-16 / 24. szám

Általában a concordatum határozmányainak interreligionarius célzata nem egyéb, mint kierőszakolni, hogy katholikusok és nem katholikusok között sem tényleg sem elvileg semmi közösség ne létezhessék, s épen ezért az állam is egészen máskép bánjék amazokkal mint emezekkel. De hát ugyan ilyes általános vallási és erkölcsi elkülönítése a katholikusoknak és nem katholikusoknak. amire a concordatum mintegy az^államtörvény szentesítését is ki tudta nyerni, mi más mint a protestánsoknak hallgatólagos excomunicálása, mint a reformatio világtörténeti jelentőségének megtagadása ? Az ultramontanok a concordatum által a katholikus népségből a reformatio szellemének utolsó maradványát is kiirthatni reményiették, s e végett a katholicismust három századdal hátrább tolni, s benne a reformatio előtti nézeteket felujitni kellett. Mivel a concordatum határozmányai szerint a klericalis hatalom souverainitása az állam kebelében el van ismerve, rendelkezésére áll minden eszköz, hogy a felekezeti elkülönítést keresztül vigye; és, habár a jelen nemzedék a türelem és az emberszeretet magasztos elvét sokkal inkább magába szítta, hogysem azt a vallási fanatismusnak áldozatul hozná, mily érzelmeket táplálna e tekintetben a jövő nemzedék, mely a jezsuiták vagy a jezsuitákéhoz hasonló intézvényü szerzetek által neveltetnék? Ilyféle aggodalmak vezethették a bécsi jReichsrath tagjait is, a midőn legutóbbi felirati javaslatukban a concordatumra nézve igy nyilatkoznak: „Elutasitliatlan szükségül kell megjelölnünk az alkotmányos törvényhozás utján a concordatumnak azon viszonylatokban leendő revisióját, melyek az állami törvényhozás köréhez tartoznak. Tiszteljük mi az egyház függetlenségét, s távol legyen tőlünk, hogy azon csorbát ejteni akarjunk. De arról is meg vagyunk győződve, hogy sem törvény, sem szerződés mindörökre viszavonhatatlanul le nem mondhat oly jogokról, melyek az államélet mai fejlődése szerint az állani leglényegesebb fels'égjogai közé tartoznak. Lehetlennek tartjuk, hogy az állam az igazságügyi hatalom gyakorlására s a közoktatási ügyekben való törvényhozásra vonatkozó jogairól egy, tőle egészen független hatalom részére lemondhasson vagy elállhasson abbeli jogától, minden politikai jog legtermészetesebbikétŐl, hogy minden állampolgár törvény előtti egyenlőségének jogát, tekintet nélkül azon vallásra, melyhez tartozik az illető, egész terjedelmében valósíthassa." Mig egy részről örvendenünk kell azon a jelenségen, hogy a lajthán túli telivér katholikus tartományok képviselő testülete is felszólal a concordatum ellen, s ennek határozmányait az állam feladatával összeférhetőknek nem találja, addig másrészt lehetetlen csodálkozásunkat ki nem fejeznünk azon, hogy csak revideáltatni óhajtják azt s ennélfogva jogérvényt látszanak tulajdonítani oly szerzodménynek, melynek semmiféle jogalapja nincs s nem is lehet, ha csak egy birodalomban két souverainitást elismerni nem akarnak, amit pedig nem akarhatnak, mert absurdum. A birodalmi tanács e nyilatkozata épen olyan, mintha valaki hozzám erőszakosan betolakodván, beleülne becsületes úton szerzett saját házamba, birtokomba, s én a helyett, hogy a betolakodót kilökném, egyezkedni akarnék vele s azt mondanám: már legalább ezt vagy ama szobát engedd át nekem, mert ezekre saját kényelmem végett okvetlenül szükségem van. Ilyen egyezkedni akarás nem volna egyéb, mint igaz jogaimról való tökéletes lemondás; mert ha jogszerű birtokomnak csak egy részét kérem vissza, még pedig engedményképen, ezzel elismertem, hogy a betolakodás utján történt birtokfoglalás egészben jogos volt. S ha kérelmem meg fog is hallgattatni, az eredmény nem nevezhető rendes és törvényes egyezkedés eredményének, mert az csak kegyelem az ellenfél részéről, melyet, ha akarja, megad, ha nem akarja, nem ad meg, s melytől, épen azért mivel jogos birtokosnak ismertem el, akkor foszthat meg, mikor neki tetszik. Hogy absolut hatalmak a hierarchiával concordatumot kötnek, azt értjük; ő nekik szükségök van a római tömjénre, hogy azzal a forradalom által előidézett szabadsági ördögöt elűzzék. Jól tudják ők, hogy a régi hierarcliicus eszmék nem sokat érnek, de arra mégis elég jók nekik, hogy a forradalom nyomán keletkezett népszabadsági eszméket elfojtsák. A politikai absolutismust legsikeresebben vélik a hierarchiai egyeduralom által megalapitni és megerősitni. A feltétlen engedelmesség által, mit az egyház követel,