Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-09 / 23. szám

tudomány. S ilyen exact tan kell a gymnasiurnnak." *) — Ez a biztosság, mely mondom, mindig erős gondolkozást tesz fel, annál több értékű, mert lett volna alkalma szerzőnknek, hogy benső öszhangzatát rendszerének a logika által megzavartassa, minthogy a Fries logikája (bár egyik barátja reményli, hogy „megéri az időt, midőn Fries compendiuma a mívelt Németország minden iskoláiban nagyon el lesz terjedve, s világos, tiszta fénye által sok csaló bolygótüzet elűz **), nem volt nagyon elterjedve, legalább annyira nem, mint lélektani és erkölcsbölcsészeti tanai, s lényeges eltérést mutatott általában a többi bölcsészek hasonló munkáitól. A tétel, melyet Vandrák is mond, hogy „a tiszta logica és tiszta mathésis" analogonok, már az ö logikájának is alapigazságai közt áll, mert maga is azt írja egyik barátjának, hogy, azon főtétel — minden elmélet mathematicai, szélesebben előadható s több oldalról felvilágositható lett volna." ***) Már a munka címéből, s az előszóból idézett pár sorból is tudhatja az olvasó, hogy Vandrák logikája formális logica, de aki csupán a gondolkozás kategóriáit keresné benne, ismét csalódnék, mert ez csak mintegy 45—50 lapon tárgyaltalik elég világos összeállítással, tisztán, szabatosan adva elö, legföljebb műszavait nem igen szereti az ember (pl. az osztályékos (divisivus) ítéletek) de ezt is csak ritkán. Emlékezünk, hogy az ö álláspontja az anthrojwlogismus, ezt tehát megtaláljuk logikájában is. Egy kis rövid bevezetés után, melyben azt is megállapítja, hogy „a logika, minthogy helyes gondolkozás nélkül bölcselkedni nem lehet, minden bölcselkedésnek alapja és módszertana," átmegy a gondolkodó értelem, és annak működései vázolására, hogy azután igy kimutassa s felfoghatóvá tehesse azt is, miként álltak elö, s miként jönek egyenként működésbe mindazon tehetségek, melyek által előálltak, s melyek által ma is előállnak a logikai szabályok. S ez tagadhatlanul olyan eljárás, a mely kivált tanmódszeresen tekintve, nagyon sok előnyt biztosit a tanulók számára, ugy hogy itt már sokkal könnyebben gondolnám pótolhatónak azt, a mit a psychologiánál nem igen láttam t. i. hogy magyarázat közben a magasabb philosophiához is nyerjen utasításokat a növendék. Különösen a második részben, vagyis az „alkotó logikájá"-ban oly sokszoros és kimerítő s mégis elég rövid és világos alkalmazását adja a tiszta logika szabályainak, hogy a régi, folyvást gyakorló és folyvást haladó *) Valóban helyesen van mondva: gymnasium. Ne áltassuk magunkat, hogy a VII. és VIII. osztályokat lyceum vagy akadémiai tanfolyam néven nevezve, valami magasabb intézeteink vannak. Távolról sem. Nem hogy jobbak volnának s jobban fel volnának szerelve ez intézetek, mint mikor még gymnasiumok voltak, de söt némely helyen az osztályok növekedtével fogyott a tanárok száma. S aztán nézzük meg a VI. osztályt végzett itjainkat, látszik-e tanulmányaikban valami önállóság vagy önmunkásság ? Skótországban ez már egyetemi tanfolyam, de azok az ifjak éjfélről-éj félre dolgoznak az egyetem laboratóriumában s a philos. tanár, ha analógiát hoz fel, nem kell neki aztán először azt magyarázni meg, oly hosszasan, hogy az óra eltelik vele. **) Henke „ J. ¥• Fries" 133. 1. ***) Ugyanaz ugyanott. tanárt lehetetlen föl nem ismerni. Igazat kell adnunk a tudós Brassainak, hogy vannak oly oldalai az emberi gondolkodásnak, a melyekre a logika semmi utasítást nem tud adni, s ebből folyólag a tudományos, rendszeres gondolkozásra nézve áll Bacon mondása is „experientia literata, sagacitas potius et odoratio venalica, quam scientia," s elismerjük Vandráknak, az előszóban ejtett panaszát, hogy „arra, hogy a logikai tanitás és tanulás a helyes, ügyes és biztos öngondolkodás gymnastikájává alakuljon, hetenkinti két óránál bizonyosan több kellene:" de mégis erősen állítjuk, hogy, a mint az egyenlet feloldásában gyakorlat által mind több-több ügyességre teszünk szert, a mint gyakorlott tanár a jogtanulóknak még az allegálásban való ügyességüket is nagyban előmozdíthatja (csak a Kövi előadásait említem, a mennyire híre után ismerhetem) épen ugy erősítheti a jó logika-tanár tanítványai feltalálási képességét, még a praemissák keresésében is. *) De ennyi didactikai előny mellett lássuk már mennyire hat e logika a dolgok lényegébe s mennyiben mondható olyannak, a mely a tudomány átalános fejlődését is készítheti elö, s mennyiben nem? Alapja tehát a logika előállásának az emberi gondolkodás, s midőn a gondolkodásról magáról gondolkozunk : az a tiszta gondolkodás. Tehát ha a gondolkodás a saját maga szabályait adja : az lesz, a tiszta gondolkodástan, s e tudomány mindenkor „csak értelemtanmig ama másik tudomány, mely a gondolkodást már tartalmára (tehát az ész szülöttei, az eszmékre) vonatkozólag tárgyalja t. i. a melaphisica már észtan, S itt megjegyzi Vandrák hogy „e két külön tudománynak egymással összezavarása, söt a logikának azonosítása a metaphisikával, nagy zajt ütött és sok bajt okozott az ujabb időkben (Hegel iskolája). Hogy ily törekvés merő képtelenség, kitetszik már abból is, hogy a lét és létezők lényege nem függ az emberi gondolkodástól, de a gondolkodás igenis amazoktól. A gondolkodó értelem csak biráló, rendező, nem pedig teremtő erő, nem is közvetlen s utolsó forrása az igazságnak." E jegyzés nem mondható tisztának, legalább nem annyira, hogy a tény állása akár Hegelre és iskolájára, akár a logica és metaphisika egymásközti viszonyára tárgyilagosan világot vetne. — Legelőször is egyáltalában nem mondhatni, hogy csakis Hegel és társai s követői találtak olyan pontra, a melynél fogva a két tudományt egybe szerették foglalni, söt olvasztani, mert hiszen maga Kant is a trascendentalis logikába tette a metaphisicát s utána már Reinhold azt irja épen Friesnek, **) hogy „ön nem igazságosan bánik velem, ha „bírálati logiká"mban azon titkos szándékot föltételezi, hogy a metaphisikát ismét újra alkossam, vagy uj metaphisikát találjak föl." mi azt mutatja, hogy Kant után a metaphisikát ök már nem is tartották semminek. S hogy Hegelnek s utána másoknak is teljes joga volt tovább kutatni, az kétségtelen, mert épen a meglevő szabályok mind teljesebb-teljesebb alkalmazásba *) Lásd Brassai Sámuel: Logika, lélektani alapon fejtegetve. Pest. 1858. 134, 135, 136. 1. **) Henke. „T. F. Fries" 335 1.