Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-09 / 23. szám

vétele mutatta meg, hogy mennyi ellenmondásra, mennyi kétértelműségre jut az ember teljes keresztül vitelük által, s hogy ettől minden bölcsész menekülni törekedett, épen nem lehet csudálni, s ha Hegel is kísérletet tett, semmi egyebet sem telt vele, mint azt, a mit valamennyi bölcsész Thales óta, hogy t. i. elődei hibáin okulva, azokat vagy eltüntetni, vagy kikerülni, vagy egyátalán elvetni szükségesnek látta. S hogy az azonsági rendszer szerint a lét gondolata, vagy a gondolat mint levő a logica (=gondoIattan) körébe fölvétetett, azt szigorú rendszeresség mellett szinté várta az ember, ha már a gondolatról szóló tan lehelönek elismertetett, mert bár „a léi és létezők lényege" csakugyan „nem fiigg az emberi gondolkodástól": de vájjon, ha az én gondolkozásom bármiben valódi igazságot talált: az nem objectiv igazság-e egyszersmind? s igy nem mondhatom-e azt, ha már az igazság lényégéig eljutottam, hogy akkor gondolat és valódi lét egyek ? s igy a gondolat és lét tana igen természetesen olvadtak egybe Hegel rendszere követelése folytán, épen ugy, mint Kanté folytán is. Ha Hegel még csak néhány évvel tovább él, az eszmék hullámzása közben, valószínűleg nem csak ez az oldal fért volna egybe rendszerével, hanem az ellenkező is, t. i. a mely, mig a kettőt egyesíti, már egyszersmind a különbséget is kijeleli, ugyanott a két tudomány közt, t. i. hogy a gondolattan foglalkozik a gondolattal ugy, a mint az a levők benső lényegét, eszmei magvát képezi (fogalom), ellenben a metaphysica a gondolatról csak mint levőről szól. — S ekkor már a logika nem marad pusztán alaki tudomány, mert a gondolat nem csak ugy vétetik vizsgálat alá, a mint azt én gondolom, hanem ugy is, a mint a gondolat lényege szerint nekem azt gondolnom kell, s igy ez a kétoldalú kölcsönösség olyasmit mutat, a mit Aristotelesnél is, mint philosophiai nagy tehetségének egyik legfényesebb bizonyítékát, magasztalnak, t. i. az eszközlö ok és a cél (causa efficiens és causa finalis) rokonságának s benső lényegileg található egységének kimutatása. — S hogy ez álláspont a Kant s utána a tőle eltérő Fries álláspontjához képest haladás: azt az is mutatja, hogy az ujabb bölcsészek, ha egyébként még oly eltérők is, e tekintetben nagyon rokonokul mutatkoznak. (Folytatjuk.) B E LJM) L 1). A tiszániimeni helv. hitv. egyházkerület tavaszi közgyűlése. Hetekig vártuk a tiszáninneni helv. hitv. egyházkerület tavaszi közgyűléséről szóló tudósítást a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" hasábjain, a gyűlésen jelen volt szakavatott egyéneink valamelyikétől; de mivel mind ez ideig elmaradt, az idő pedig halad, megtesszük mi a tiszta, szabad protestáns egyházi élet természetéből folyó nyilvánosság érdekében. A tiszáninneni helv. hitv. e.kerület 1867. évi tavaszi közgyűlését máj. hó 7, 8 és 9. napjain tartotta Miskolcon a helybeli helv. hitv. fögymnasium hallgató termében főt. Kun Bertalan sirperintendens és nagym. b. Vay Miklós főgondnok urak kettős elnöksége alatt. A gyűlést főt. superintendens úr nvita meg istent lélekben és igazságban imádó, tiszta s önzetlen felebaráti szeretetre buzdító ájtatatos imájával, fiúi bizalommal kérve a világot kormányzó égi atyát, hogy áldásainak jótékony forrását áraszsza ki egyházunk, édes hazánk és az emberiségre. A tanácskozó testület kiegészitése végett elsőben is Futó Dániel elválasztott abauji esperes és Ragályi Ferdinánd gömöri segédgondnok urak eskettek fel. Az egyszerű szép és tisztességes felavatásban Szabón János gömöri esperes és Cseley János f.-zempléni segédgondnok urak távoliétök miatt nem részesülhettek. Hogy e.megyéink választoltaikban oly egyéneket juttattak az e.kerületi tanácskozó testület tagjai közé, kik egyházi és iskolai ügyeink iránt élénk érdekeltséggel viseltetnek, söt haladásuk és virágzásuk érdekében szívesen is működnek, a gyűlés folyamán keresztül örömmel tapasztaltuk. Azon tapintatos bánásmód, melyet Ragályi Ferdinánd úr a superintendentialis gyűlés elé folyamodott s egyúttal képviselt egyházak küldöttei iránt, különösen a hármáéi és kovácsvágási lelkészválasztási ügyben tanúsított, mindenki előtt feltűnt; mert tiszta, józan felvilágosítás nélkül egy küldöttet sem bocsátott el, mint gyakorlott egyéniség meg levén győződve a felöl, hogy a kormányzók és kormányzottak közötti kölcsönös bizalmat, a gyűlési tagok öuérzetét és békés nyugalmát csak azon eljárás tarthatja fen, mely az érdeklettek kellő felvilágosításával, mindenekelőtt pedig protestáns egyházi törvényeink és szervezetünk lényegével összhangzólag történik. A mi a gyűlés tárgyait illeti, azok nagy számmal voltak, mi csak a fontosabbakat közöljük. Meglepte különösen figyelmünket azon vallásügyi törvényjavaslati terv, melyet a mult évben ugyancsak Miskolcon máj. 1. s több napjain tartott superintendentialis gyűlés jegyzőkönyvének 16. pontjában kinevezett bizottmány készített. E vallásügyi törvényjavaslati tervben a bizoltmány az 1848. XX. t. c.-ben kimondott elvek és vallásbeli egyenlőségből indul ki, de azok alkalmazására nézve magasabb szempontra emelkedik; mert az 1848. XX. t. c. ben kimondott nagy elveket a törvényesen egymás mellett létező valamennyi hitfelekezetek viszonyaira alkalmazván, részletezi s egyszersmind e hitfelekezetek az államhoz és államhatalmakhoz való viszonyát is megállapítja, ez által oly törvényjavaslati tervet nyújt, mely a jelenkor felvilágosultságával és társadalmi álláspontjával teljesen megegyez. A főt. egyházkerületi gyűlés a felolvasott vallásügyi törvényjavaslati tervet az általa kitűzött programm szerint látván szerkesztettnek, mennyiben annak nyomán alkotandó országos törvények bármelyik hitfelekezetnek a másik irányában követelő fellépését lefegyverzik, — elfogadta, annyival inkább; mert az, az egymás melletti testvéries együttélésre, állampolgárokhoz illő békés viszonyra, mindenik hitfelekezetnek a maga korében szabadsága teljes élvezésére, ügyeinek vallása elveiböljolyólag in-