Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-20 / 3. szám

részrehajlástól, s minden egyéb nemtelen érzelmektől. — Evangyélmi egyházad javára célzó törekvéseimban kövessen áldásod, és kezeimnek cselekedetit te erŐsitsd meg. Lelki országodat, az igazság és szeretet országát virágoztasd közöttünk. Plántálj e végre országunk fejedelmébe atyai, béke és igazságszerető szivet, egyházunk iránt. A hon jelenleg együtt levő atyáit gyámolitsd drága hazánk és egy házunk javára célzó törekvéseikben a te tanácsoddal, a bölcsesség, igazság és szeretet tanácsival. Azon férfiút, kit velem együtt ez idő szerint néped felvigyázójává rendeltél, ruházd fel kegyelmed szükséges eszközeivel, hogy vele egyetértőleg, a melyek igazak, a melyek tisztességesek, — a melyek tiszták, a melyek szerelmetesek, a melyek jó hirüek és ha mi jóság és ha valami dicséret van, mi csak azokról gondolkodjunk és csak azokat kövessük. Azon tisztes szolgádat, ki a napnak terhét és hévségét főpásztori hűséggel hordozván, most fáradtan nyugalom után vágyódik, jutalmazd meg áldó kegyelmeddel, s a törhetlen lélekkel kiállott vésznapok után tedd élete alkonyát nyugodttá és csendessé! Egyházadminden szolgáit, elöljáróit, tanitóit ékesitsd buzgósággal , igazságszeretettel, hűséggel, tudománynyal és példás élettel. Végre füzd össze mindnyájunk szivét a testvéri szeretetnek és bizalomnak felbonthatlan arany láncával. Tégy minket választott híveiddé, hogy megrövidüljenek kegyelmedből rajtunk, a nyomoruságnak azon napjai, melyekkel ez idő szerint meglátogattál. Uram segits, uram erősits, hogy elvégezhessem én, elvégezhessük mindnyájan azt a munkát, melyet ránk biztál, hogy elvégezzük azt a te dicsőségedre s nekünk üdvünkre szent fiad az Úr Jézus Krisztus által. Amen. Tempi passati. i. Valahányszor egy elmélet ellentétben van a társadalom jólétével, az elmélet hamis; mert a társadalom a legfőbb igazság. Lamartine. A „Religio" t. szerkesztője vallásügyi cikkeinkre nem maradt adós, sőt nagyon is körülményesen, nem mondom, hogy megfelelt de sokat felelt. Ha mindamellett mi fejtegetésinket háboritlan folytatva a „R." beszédeire azonnal nem reflectáltunk, annak sokszoros oka volt. A fenforgó ügy sokkal fontosabb, sokkal szentebb előttünk, semhogy annak vitatásában a feleselő polémia kisszerű diadalaival beérhet nők; mi oknyomozó fejtegetések által meggyőződést eszközölni, nem győzedelmeskedni akarunk. Az meg épen soha nem jutott eszünkbe, hogy a „R.a embereit capacitáljuk. Kinek nézetei mellett oly nyomatékú érvek küzdenek, minők a hierarchia javadalmai és kiváltságai, annak nem igen van kedve az ilyen magamféle ember parasztlogikájára — ha még oly nyomon járó is az — hallgatni és nézeteit ahhoz képest módosítani. Ugy volt minden időben és ugy leszen, hogy az ember azon nézetek viszásságát, melyeken javadalmas helyzete nyugszik, belátni vagy nem akarja vagy nem tudja: hiába ostromolod az ész fegyvereivel, a tények szóló tanúságával: ő érzi, mert tapasztalja, hogy az ő nézetei neki jók — tehát azt gondolja, általában is jók. Ez az, amit mi az érdek logikájának neveztünk, s e hatalmas logika nemcsak a „R." embereinek, hanem minden zárkozott kastnak sajátsága. Szerencsére, az emberiség hódolata e logika hatalma iránt nem szokott tartós lenni. Az előjogozott osztály rendszerint visszaél az élvezett kedvezményekkel s lassankint maga rontja le a varázst, mely századokig az embereket hajlandókká tette jogi igényeket ismerni el, melyek őket örök kiskorúság állapotába akarták sülyeszteni csak azért, hogy a társadalom egy kis töredéke a közörökséget kizárólag maga még pedig háboritlanul emészthesse. Századunk egyik fotörekvése oda irányul, hogy az egyént a szabadságkorlátozó minden olyatén viszonyok ellen megvédje, melyek következtében tényleg mások önkénye alá kerül; és sem a nemesség lovagias felsőbbsége, sem a papság túlvilági nimbusa nem volt képes az embereket tovább az alárendeltség oly állapotában megtartani, mely a társadalom organismusának épségbentartására nem okvetlenül szükséges. Ha valamire, arra nézve bizonyosan köz az egyetértés a mívelt világban, hogy a papok olyszerti kiváltsá-5*