Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-09 / 23. szám

Tizedik évfolyam. yé 23 ®r Pest, jun. 9. 1867. PROTESTÁNS ISKOLAI SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletéri földszint , ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 trt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Teljes számú példányok még mindég kaphatók. KÉT VALLÁSÜGYI MOZZANAT JELZÉSE NAPI IRODALMUNK TERÉN. Megbocsátnak a t. olvasók, ha most, az egyszer, eredeti vezércikk helyett, két nem eredetit, még pedig más lapokból kölcsönzötteket állítunk lapunk élére. Tesszük ezt azon egyszerű okból, mivel mind a két cikk annyira korszerű vallásügyi tárgyról szól, hogy lapunknak okvetetlenül kellett azokat közölni. De a tárgyak fontossága, melyeket eme két cikk fejteget, hozza magával, hogy lapunkban kiváló helyet jelöljünk ki számokra. A „Nazarénusok" cimü első cikk a derék „1848"-ból van véve, mely a vallási szabadszellemüségre nézve velünk egy szint vall, ugyanazon zászló alatt küzd. A másodikat pedig „vallási mozgalmak Angliában" cim alatt az „Idők Tanujából" vettük át; mert hiszen „fas est et ab hoste doceri" szabad, sőt néha kell is ellenfeleinktől tanulnunk. De mivel mind a két cikkre leszen egy kis megjegyzésünk, észrevételeinket külön mindenik cikk után megteendjük. & a z ii r e ii n s «> k. Stanieity, május 20. Országgyűlésünk a legközelebb elmúl! napokban magát a törvényalkotás könnyebbsége szempontjából osztályozván, közeledik az idö, inidön az annyira szükségelt reformok iránt táplált remények vaíósuláshoz közelednek; es midőn ezen várakozásunkban a számos hiányon végig nézünk, a leendő reformok egyik legfontosbikául a korlátlan lelkiismeret, közönséges nyelven szólva, vallásszabadság, vonja magára legnagyobb mértékű figyelmünket, annál inkább, mennél viszásabbak itt a viszonyok, olyannyira, hogy jó hazafinak lehetetlen leend leküzdeni a szégyenpirt azon tény miatt, hogy mennyi külső formához van még „szabad honunkban" a lelkiismeret nyilvánítása kötve, — és ép igy lehetetlen leend ezen már mostanában valóban szégyenletes állapotok gyökeres mellőzését és jövőre lehetetlenitését nem óhajtania. Szolgáljon állitásunk bizonyítására következő pár sor egy hazánkban nem sokak által ismert, de folytonos zaklatás, vagy legalább az üldöztetés lehetőségének kitett hitfelekezetröl, a leginkább az alföldön tartózkodó, u. n. „Nazarénusoku

róI, kikről lapunk már egy izben röviden megemlékezett, — egyelőre is kiemelvén, miszerint épen nem szándékozunk ezen sectának panegyricont mondani, célunk ily kis körnél sokkal messzebb esvén. A szóban levő felekezetnek valami különös dogmájáról nem Írhatunk, és ugy hisszük, hogy ilyen nem is létezik ; hívei magukat Krisztus valódi követőinek tartván, minden törekvésük abban pontosul össze, a keresztyén hitet eredeti egyszerűségében és tisztaságában gyakorolni, mi végből a szorosan vett vallási dolgokat, minden egyéb ceremónia mellőzésével a biblia olvasása és magyarázgatására szorítják, és a vallásosságot inkább a magánéletbe iparkodnak áttenni, és ezen irányban több szép és nagy következetességgel keresztülvitt elvekre találhatni, mik a parasztságra tagadhatlanul gyakorolt nagy vonzerőt eléggé megmagyarázzák. A nazarénusok mindenekelőtt oly példás, csendes és rendes életmóduak, miszerint e tekintetben elleneik is elismerőleg kényszerülnek róluk nyilatkozni; mindennemű szeszes italtól a legnagyobb mértékben tartózkodnak, minek természetszerű következése a majdnem kivétel nélküli szorgalmuk és takarékosságuk. Mi pedig mind-ennél sokkal nagyobb figyelemre méltó, a legszigorúbb becsületességet oly annyira tartják minden körülmény közt föirányadónak, miszerint pl. nem egyszer fordult már elö azon eset, hogy nazarénusok fogadtatván, a bérben előleges megegyezés mellett, valami munkára, midőn ennek elvégeztével a kikötött pénz nekik kézbesittetett volna, ennek egy bizonyos részét viszszaadlák azon megjegyzéssel, miszerint a munksL cie.kélyeb-