Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-20 / 3. szám

ezt a bizalmat szeretettel viszonozhatom leghelyesebben. A szeretet ugyanis minden körülmények közt és minden állásponton legbiztosabb irányadója és kisérője tetteinknek. Ez munkálkodik, míg nappal van, mert hamar eljöhet az éj, melyen munkálkodni többé nem lehet; ez szembe száll a legnagyobb nehézségekkel is, mert félelmet nem ismer; ez azokat keresi, a melyek Krisztuséi, mert nem önző; föl nem fuvalkodik, mert tudja, hogy ezzel csak rontana, de alázatos, mert érzi, hogy e«zel épit; a munkának terhe alatt csüggedni nem tud, mert mindeneket reményi; senki ellen haragra nem gerjed, mert gonoszt nem gondol; bosszút nem forral, inkább mindeneket eltűr; részrehajlón nem itél, mert egyedül az igazságnak örül. És ez a szeretet leszen az én kisérőm is. Ez fogja velem éreztetni, hogy a hasonlók közt elsővé azért tétettem, hogy legyek mindeneknek szolgája; ez óvja meg lelkemet a munka terhe alatt a lankadástól; a kormányzatban az önkénytől, a bántalmak közt a visszatorlástól és bosszútól. Ez a szeretet léptet engem a Krisztusnak nyomdokiba, a ki maga is isteni munkájának véghezvitelében szolgai alakot öltvén magára, tanítványinak is ezen utasítást adá: aki köztetek legnagyobb, olyan legyen mint a legkisebb, és a ki fő, olyan mint a ki szolgál ; ez a szeretet léptet engem elődöm nyomába, kit hűsége megpróbáltatásának nehéz óráiban is azon jézusi elv lelkesített, nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az ő életét is kész adni barátaiért. Oh de minden hitem és szeretetem mellett is, méltán szállja meg lelkemet azon aggodalom, hol vegyem én gyarló ember az erőt, hogy mindezeket teljesítsem, hol vegyem az erőt, hogy hitem soha ne ingadozzék és szeretetem soha el ne fogyjon, s az necsak szóban, hanem cselekedetben is nyilatkozzék. Hol vegyem az erőt, mely engem a fölöttünk oly igen megnehezült időkkel szemközt a kormányzatnak sokféle ágozataiban támogasson, ha küzdenem kell egyházunk jogaiért, segítsen; ha intézményeink föntartásában fáradozom, mellettem legyen, és ha lelkemet a minden gyülekezet felől való szorgalmatosság szorongatja, velem közre működjék ? Megmondom végre azt is, hol keresem ezt az erőt! Keresem ezt azon r eményben, hogy felvilágosult és az emberiség jogérzetétől áthatott kornak szelleme nem hogy megfosztatni engedné egyházunkat azon jogoktól, a melyeket élvez, de azokkal is felruházandja, a melyeket még sajnosan nélkülöz; keresem az engem gyámolító erőt azon reményben, hogy különösen azon közszellem , mely egyházunkat mint annak éltető eleme, eddig is föntartotta, törvényeinek hiányát pótolta; s a felette nem régiben elviharzott vészben is, annak egyedüli mentő őre volt; jövőre is védangyala leszen, s azt őseinktől ránk maradt szent örökségként beesülendjük, melyet nem szabad az unokáknak eltékozolni, hanem kötelesség mind jobban kifejteni, különösen általa érvényre juttatni önkormányzati jogaink gyakorlatánál ama meggyőződést, hogy minden dolgaink szépen és ékesen csak akkor folynak, ha nem kevesebb rend, mint szabadság uralkodik közöttünk. Keresem az erőt azon reményben, hogy egyházunk javára célzó törekvéseim nem lesznek haszontalanok, és hogy e szent célra közreműködnek velem mind azon egyházi és világi férfiak, kik a megyékben, egyházakban, fő és altanodákban, ugy a népnevelés veteményes kertjeiben , az iskolákban, azon munkával bízattak meg, hogy lennének a jó rendnek biztositói; Isten országának épitői, közhasznú intézményeink föntartói; lelkészek és tanitók képzői, és a fiatal nemzedék nevelői. Keresem az erőt, mely engem nehéz pályámon gyámolit végre egyházunk minden egyes híveiben, s azoknak buzgóságában, hogy velem együtt a közösség szent érzetétől áthatva, az önkormányzati jogot tiszteletben tartva, s annak nyomán hozott rendszabályokat kész engedelmességgel teljesítve, és a közterheket zúgolódás nélkül hordozva egyházunk javát előmozdítani igyekezendnek, érette, ha kell, küzdelemre is készen állanak Istennek fegyverzetében; felöltik az igazságnak mellvasát; fölveszik a hitnek pajzsát; lábaikra saruzzák a békeség evangyéliomát — és fölteszik az üdvösségnek sisakját. De mindenek felett te benned keresem óh mennyei szent Atyám! a szolgálatra való erőt. Te, ki arra hívtál engemet, légy abban segítségem; erőtlenségemben erőm. Lakoztasd e végre én bennem a te szent fiadnak az Úr Jézus Krisztusnak hatalmát, hogy annak evangyélioma legyen lábaimnak szövétneke és ösvényeimnek világossága. Tartsd mindenkor szivemet tisztán a hiúságtól, kevélységtől, hivalkodástól, irigységtől,