Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-02 / 22. szám

Ekkor már a legnagyobb ellenség megveretett, t. i. a nyakas-ság, mely eddig a IeggyÖzőbb okok előtt is bezárta volna a lelket; már eddig erős rázkodáson kellett keresztülmenni hitének s kételyek kezdették ostromolni lelkét, melynek hánykodásaitól nem nyughatva maga szólal meg, mint a haldokló mintegy segélyért kiáltva a lelkészhez, ki már jótéteményeivel teljes bizodalmát megnyerte. És ekkor máinem is kell nagy tudomány, tárva van előtte a sziv, csak szívélyes szeretetteljes beszélgetés kell, a melynek minden egyes szava egy-egy hullámát simítja le a hányatott léleknek. Nem ugy értem azonban e szívélyes beszélgetést, hogy csupa kíméletből, más névvel nevezzük azt is, amit bűnnek tartunk, vagy ne roszaljuk azt, amit roszalnunk kell, nem, nevezzünk mindent a maga nevén, mondjunk meg mindent úgy, a mint van, de minden szavunkból, minden tekintetünkből a szelid szeretet és jóakarat világosan kitűnjék, igy biztosak lehetünk a felöl, hogy győzünk. Ne vélje azonban senki, hogy elég leszen, ha jótéteményeit csak az ö számukra tartja fen, úgy előre is meg lehet győződve, hogy nem fog hozzá fordulni egy sem, ha csak valamely hivatalos dologban nem. Jótékonynak kell lennie saját hívei körében is, hogy e tulajdonáról ismeretes legyen mindenki ellőtt, csak ugy vesznek maguknak azok is bátorságot arra, hogy hozzá folyamodjanak. Nagy hibát követne pedig el azon lelkész, a ki egyszerre megtámadná a tévelygőt, mert az ilyen rohamos megtámadás legtöbb esetben visszahatást, minden esetben pedig kellemetlen érzést szül a megtámadottban. Az átváltozásnak mindenkor meg vannak a maga fokozatai, minden lépés után melyet előre tettünk, várnunk kell, mig munkánknak gyümölcse megérik. A damascusi út története ma már nem szokott ismétlődni. folyama alatt kézbesittetnek a superint. elnökségnek. E megkésésnek azonban sem a jegyzők, sem az esperes okai nem voltak. Meg van ugyanis határozva, hogy a superint. gyűlés mindenkor Pűnköst utáni héten tartassék. Ez időre az egyházmegyei gyűléseknek is be kell végeztetni, ezeket pedig meg kell előzni a visitatióknak. Ha most már Pűnköst korán esik, a visitatióknak is korán meg kellene történni, de legtöbbször lehetetlen, akik Bácsmegyét Baranya alsó részét és Slavoniát ismerik, azoknak nem kell mondanom, hogy tavaszszal miért szokott a közlekedés, még a szomszédos falvak között is megakadni, ilyenkor tehát visitálni sem lehet; de gyűlésezni sem, mert olyan helyre, a mely csak két napi járóföldre esik, mint p. o. Feketehegy esett most a jó útban is a baranyaiakhoz, ki adná rá fejét, hogy gyűlésre menjen, legalább két héttel előbb kellene megindulnia. Halasztani kellett tehát a visitatiót, halasztani a gyűlést, mig be nem következtek a jó idők. Igen de sokszor csak egy hót volt, a sup. gyűlésig, mikép készíthették volna tehát el a jegyzők a jegyzökönyvet úgy, hogy a sup. gyűlést megelőzőleg két héttel fölküldessenek ? semmikép sem. Most a nyomatás által könnyítve lesz a dolog, s a jegyzökönyvek hihetőleg idejében fölküldethetnek. Száz példány rendeltetett kinyomatni azért, hogy a többi egyházmegyékkel kicseréltethessék, óhajtandó levén egymás ügyeit és intézkedéseit egészben ismernünk. Továbbá azért, hogy a híveh közöl és egyes magánosok, ha bírni óhajtják, jutányosán megszerezhessék. Indítványba tétetett, hogy az egyházmegyei közgyűlés állandósittassék. — Valóban csudálkozni lehet, hogy az egyházmegyék csak most kezdenek erre gondolni, holott ennek a képviseleti rendszer megállapítása után önként kellett volna következni. Mig a gyűlés csak az egyházmegyei hivatalnokokból állott, minthogy a gyűlés-tartás költségeit külömben is minden gyülekezetnek viselnie kellett, talán könnyebb volt, ha saját kebelében tartotta ki a gyülekezet a gyűlést, a legszükségesebbek a hívek adományaiból telvén ki, mintha készpénzt kellett volna űzetnie. De most máskép áll a dolog! mert nemcsak a hivatalnokok vannak jelen, hanem jelen vannak a lelkészek, ezek mellett a képviselők, kettő, három, söt néha öt is, igaz hogy a gyűlés által elismerve nincsenek, de csakugyan ott vannak, valamint ott vannak a panaszlók is, a magyar ember természetével pedig nem egyezik meg, hogy mig ö vendégeskedik, addig másokat éhezni és szomjűhozni engedjen tehát ezeket is csak kell hívni. Igy szaporodik a költség, a honnan a hajdani és a mostani gyüléstartás költsége között roppant nagy a különbség. Már pedig vannak gyülekezeteink, melyeket egy gyüléstartás is örökre tönkre tenne. A honnan, ha csak őket megsemmisíteni nem akarjuk, a gyűlést oda tenni nem lehet. Igen de ök sem akarnak azért járulni, hogy mint a herék, mindig a más nyakán élősködjenek a nélkül, hogy vissza adhatnák a szívességet. Ezen tehát változtatni kell. A kiindulási pontnak mindenesetre ennek kell lenni, ha a gyülekezet maga helyett küld valakit, illő hogy azt maga tartsa, ne pedig mással tartassa. Ez pedig annál könnyebben megtörténhetik, mivel általános számítás szerint, minden gyülekezet elláthatja képviselőit évenként azon összeg-De majd el is felejtkezünk feladatunkról, melyet magunk elibe tüztünk. Esperes úr jelenté, hogy a slavoniai 4 ref. gyülekezet lelkészei a zágrábi helytartóság által az illető alispán útján a megboldogult pátensre hivatkozva felszóllittatnak, hogy a horvát országgyűlésre két két követet küldjenek. Melyre a sz. Iászlói lelkész úr, Davidovics Lázár alispánnal személyes ismerettségben levén, élőszóval előadta, miszerint a mi törvényeink értelmében egyedül csak egyházi felsőbbségünknek vagyunk alárendelve egyházi tekintetben és semmiféle polgári hatóságtól vallási és egyházi ügyeinket illetőleg függést nem ismerünk. Mit az alispán úr meghallgatván azon óhajtását fejezte ki, hogy a nevezett lelkész úr e nyilatkozatát Írásban szíveskedjék benyújtani. Ezt meg is ígérte azon feltétel alatt, ha ezt az e.megyei közgyűlés megengedi. Eljárása helyeseltetett s nyilatkozatának irásba foglalására felhatalmaztatott. Inditványoztatott, hogy a jegyzökönyvek nyomassanak ki. A mi jegyzői hivatalunk és esperesünk rendszerént megrovatott, vagy a superintendens úr, vagy pedig a sup. gyűlés állal azért, hogy az egyházmegyei gyűlés jegyzökönyvei alig pár nappal előbb, söt gyakran épen a gyűlés