Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-20 / 3. szám

Tizedik évfolyam. ,ít> 3. W Pest, jan. 20. 1867. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 trt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. KarsaySándor dunántuli evang. superintendens úrnak székfoglaló beszéde nov. 28-án 1866. Keresztyén szent gyülekezet! Elhangzott ajkamról az ünnepélyes eskü; kimondatott rám a fó'pásztori áldás; fejemre tétettek az egyház-vének jobb kezei, és ezen hitünk egyszerűségével összhangzó apostoli szertartással a superintendensi hivatalra felavatva itt állok az Úrnak oltáránál, hogy e szent helyen megkezdjem azon fontos de nehéz hivatalt, a melyre engemet, gyarló szolgáját az Istennek kegyelme és egyházainak közbizalma szólitott. Ámbár az ily ünnepélyes pillanatok, melyekben a szivet érzelmek árasztják el, kevésbé alkalmasok hosszadalmas beszédre ; mégis önmagam belsőmben érzem szükségét annak; de ti is mától fogva fó'pásztori gondjaimra bízott hívek megvárjátok tőlem, hogy azon elveknek és érzelmeknek, metyekkel hivatalom küszöbére lépek, némi kifejezést adjak, s azon irányról, melyet követendő'leszek nektek biztosítékot nyújtsak. Szivemnek érzelmeit s az általam követendő'irányt azon három fődologban látom összpontosulva, melyeket Pál apostol e szókban fejez ki: Hit, Szeretet Remény. Hit leszen ugyanis a szövétnek, melynek fénye engemet pályámon vezet; szeretet az rititárs, mely kisér, és remény az eró', mely gyámolít. Valamint mindennek, ami velünk az életben történik, nyugodt szivvel csak akkor vetjük alá magunkat, ha abban az Isten akaratját ismerjük föl; sőt a legnehezebb munkára is elszánt lélekkel akkor vállalkozunk, ha abban Istennek intését látjuk: ugy engemet is e pillanatban azon Istenben való hitem vezet uj és nehéz pályámra, hogy ez az ő akaratja, s ő ki a patakok folyását vezeti, vezette a szivek bizalmát is én felém. 0 volt az, ki velem egykor belső hivatást éreztetett az ő egyszülöttjének evangyéliomát hirdetni, aki tegnap és ma ugyanaz volt és mindörökké is ugyanaz leszen. Az ő akaratjának kellett most is lenni, hogy ezentúl több bizassék rám. Egyedül ezen hit ébreszti föl bennem a bizalmat, hogy az Urnák segedelme megkönnyitendi nekem azt, a mi nehéz, megédesíti azt, ami keserű; ez a hit mérsékli lelkemnek aggodalmát és szívemnek félelmét, mert hallatja velem azon biztató szózatot: ne félj, én veled vagyok, megerősitlek, megsegítlek és az én igazságom jobb kezével megszabadítlak. Ez a hit emlékeztet, hogy mindenekben ugy viseljem magamat, mint Istennek szolgája, igazságnak beszédében, tisztaságban, tudományban, szelídségben, tűrésben, nyomorban, szorongattatásban ; ezen hit tartja fön bennem azon igyekezetet, hogy főleg abban gyakoroljam magamat,, hogy tiszta lelkiismeretem legyen Isten és emberek előtt; ezen hit mívelendi nálam végre azt, hogy mint bánkódó is tudjak örvendezni, mint szegény is tudjak sokakat gazdagitani, és ha semmim nem volna, mégis mindennel bírjak. De a vezér mellett egy uti-társra is van szükségem, és ez leszen a szeretet, mely kisér. Mert előttem tartom azt, mit az apostol oly határozottan mond: ha olyan hitem volna is, hogy a hegyeket elvinném helyökről, ha szeretet nincsen bennem semmi vagyok; mert tudom, hogy ezen szeretetért adtátok ti is Krisztusnak egyháza kem bizalmatokat foglalóul: mert érzem, 5