Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-26 / 21. szám

t tos teljesítésére, egy szóval arra, mely az embert mind magát, mind pedig a társadalmat tekintve, bölcsebbé, jobbá és hasznosabbá teheti. És mind ez, fájdalom! nagyobb részint, csak a szives ohajtások közé tartozik! A nép nem igen törő­dik vele, „jön e," a sok esetben, a képesség és ügyszere­tetre való minden tekintet nélkül, csupán a kényelem tekin­tetéből, a szomszéd egyházbeli lelkész „a vizsgálatokoni ellenőrzésre, vagy nem, — de ha azt mondják, hogy fogj be, és menj el érte, azon sok esetben képesség, és ügysze­retetre való minden tekintet nélküli szomszéd lelkészért, és hozd el a vizsgára, olyan forma képet vág, mint az evan­gyéliomi gazdag, kinek az idvezitő azt mondá: add el min­denedet, és kövess engemet, ugy részed fog lenni menyor­szágban ! Hát ha még azt a világi egyént keresni is kell, kinek jelenléte, csak diszesitené a vizsgát, vagy messze la­kik, mert sok helyen, igen szűkében vannak az emberek az érdemes világi egyéneknek — már ekkor, rendesen egy kereke hiányzik; mert a kovácsnál van, egyik lova sánta, mert csak három lábon jár ! — Fájdalom, az élet, és tapasz­talás, igy játsza ki legtöbbször, a legdicsöbb elméleti vilá­got is! Lehet e aztán csodálni, ha a mindent lehetőségig megkísértett lelkészek, a különböző vélemények hullámitól föl s alá hányattatva, kifáradnak, és ezen szavakra kényte­lenek fakadni: „Megemésztetnek mint a füst az én napjaim, és az én csontaim, mint az üszög inegégtenek, szivem mint a fü megszáradt, ugy hogy az én ételemet, elfelejtem ke­nyeremet." Csúthy Zsigmond. (Békés-bánáti ref. egyh.m. gyűlése.) Mult hó 10. tartá Dobozon a békés-bánáti ref. e.m. egy évi szünetelés után azon gyűlését, melynek még az elmúlt évben kellett volna megejtetnie az e. m. határozat értelmében, mit azon­ban az egyházak megegyezésével az elnökség a jelen évre elhalasztott. Azonban a véletlen ugy akarta, hogy ez is a legrosszabb időpontra essék, mennyiben a békés-megyei tisztújítás is ép ez időpontra hirdettetvén, az abban részt­venni szándékozó békésmegyei lelkészek nagy része még aznap eltávozott a gyűlés színhelyéről Gyulára, igy a gyű­lés egy napnál tovább nem tarthatott, — ennyi idő pedig vajmi kevés ily nagy egyh.m. ügyeinek elintézésére. A szo­kásos előzmények után esp. úr megnyitván a gyűlést, saj­nálkozással jelenti, hogy várva-várt fögondnokunk Lónyai M. ő nagyméltósága állami fontos ügyek miatt körünkbe nem jöhetett, ugy hogy az egyik elnöki szék üresen maradt,— az egész gyűlés méltó sajnálkozással vette e jelentését n. t. Hajnal A. esp. úrnak, de bár óhajtotta volna is e. m. kedvelt főgondnokunkat — kinek illő elfogadására már az előkészületek is meg voltak téve — közöttünk szemlélni, meg kelle hajolni a körülmények előtt, s nem vala más teendő, mint helyét a gyűlés idejére t. Benyhai Béniámin tanácsbiró úr által betölteni. Fenthagyván a részletesebb tudósítást a jegyző urak­nak, kik bizonyosan hívebben emlékeznek az egyes tár­gyakra, — és csak némely fontosabbakat érintek ez alka­lommal. Ilyen fontosabb tárgya vala a gyűlésnek a békési pap­választás, melynek története röviden imez. A nt. Elekes András úr halálával megürült egyik lel­készi állomás betöltésére mart. 26-án a választás megejtet­vén, általános többséggel ottani egyik tanár t. Szegedi Ká­roly úr választatott meg. Miután a választás rendben tör­tént meg, a választási elnökök Szegedi Károlyt elválasztott lelkészül jelentették ki. — Azonban egy párt, melynek Sz. K. úr nem tetszett azt gondolta ki, hogy e választást megsem­misítse. E végre a gyűlésre beadott folyamodványukban Sz. K. azzal vádolják, hogy tiltott eszközöket használt pártja gyűjtésére, s e módot 150 választó alá is irta. Tudván e kö­rülményt az elválasztott lelkész pártja, hasonlókép megje­lent a gyűlésen, hozván magukkal Sz. K. gyűléshez intézett beszédét, mit a gyűlés szine előtt felolvastatni kértek. De ezt a 150-es párt teljességgel nem akarta, hanem uj vá­lasztást sürgetett. Végre felvitetett a levél, s felolvasta­tott, — melyből kiderült, hogy az elválasztott nemcsak nem fél a vizsgáló küldöttségtől, de sőt maga kéri azt a gyűlés­től. Voltak kik a vizsgálatot is feleslegesnek tartották, de nt. esperes úr e jogától el nem állott, igy azt bevárnunk kellett. A gyűlés óta ez is megtörténvén, ugy tudjuk hogy a beadott vádak valótlanoknak bizonyultak be, sőt a vádle­veles aláírók közül, mint hallik, oda nyilatkoznak a vizsgá­latkor, hogy ők azt sem tudták mit Írattak velők alá a fÖin­tézök. — Szégyeneljék magokat, kik ama szép választást igy beinocskolték, s alaptalan ráfogásokkal akarták egy tiszta jellemű egyén jó hírét nevét elhomályosítani. Re­ményijük, hogy az a párt is, mely a választással nincs megelégedve, átfogja látni, hogy jobb választást nem tehe­tett a békési egyház, — mert először saját fiát emelte egyik lelkészi székébe, 2-or egy jól készült, pontos s mindenek­felett igazságszeretö lelkészt nyert Szegedi K.-ban. Átesvén e kellemetlen tárgyon, a vásárhelyi egyház és esp. úr közt az ottani tanárok választására vonatkozó ré­gibb per merült fel újra, — melyre nézve tudni kell, hogy a sup. gyűlésen a vásárhelyi egyház felterjesztett ügye elej­tetvén, esperes úr részére döntetett el, most a vásárhelyi egyház újra folyamodik, s kívánja hogy az egyház által vá­lasztott tanárokat megerősítés végett az esp. hivatalhoz ne kelljen beterjesztenie, — mert ez az egyház joga, azé volt ezelőtt is, s ettől el nem áll, el nem állhat a helyi körülmé­nyeknél fogva is. E tárgy feletti vitában történt, hogy mi­dőn esp. úr felemlili, miszerint rajta kivül egy lélek sem pártolná a ker. gyűlésen a vásárhelyi egyház kérelmét, fel­áll az egyik egyházi küldött Szabó M. úr s igy szól: „nem köszöni meg a vásárhelyi egyház nt. esp. úr pártfogását, tudja az milyen ajánlás lehetett, a nt. úré, inkább ne tessék egy szót sem tenni mellette, ezt jobban fogják szeretni. Be lévén végezve e tárgy is azzal, hogy a tract. ujon felfogja a sept. gyűlésre az ügyet terjeszteni, felemlíti esp. úr a vásárhelyi tanoda igazgatóságának abbeli kérvényét, hogy engedtessék meg az iskola nagyobb növendékeinek a 3 nagy ünnepekben az u. n. legatioba küldés, miután ezt a Vásárhely körül fekvő s Debrecentől távol eső néhány egy­ház kívánja s kéri, s már egypár ünnepen nyertek is ily if-

Next

/
Oldalképek
Tartalom