Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-26 / 21. szám

kinthet az Ő sirhalnaára a mi egyházmegyénk összes közönsége. „Berekesztem tehát rövid beszédemet azon szíves óhajtással, hogy legyen áldott közöttünk örökre emléke! Békén nyugodjanak hamvai!" (Vége köv.) Tolnából, május 10 1867. Nt. szerkesztő űr! Folyó hó 7-ik és 8-ik napján a tolnai egyházmegyében, Gerenday József esperes és Papp Lajos világi ülnök és megyei főügyész urak kettős elnöklete alatt, tekintélyes számmal megjelent egyházi és világi képviselők gyülekezetében egyházmegyei gyűlés tartatott Duna-Szent-Györgyön, a papi lakon — egyházmegyei gondnok 1-sö alispán nagyságos Vizsalyi Gusztáv űr, körülményei s csoportos elfoglaltatási miatt akadályozva lévén, nem jelenhetett meg. Valamint az igazi szép nappali időt, a felhőtlen ég, és szél és vihar nélküli láthatár jeleli ki: ugy ezen gyűlést is a minden indulat és szenvedélyesség nélküli uralgó szabadszellem, autonomicus, szabadon nyilvánított nézetek és érzelmek jelelék ki. Ugy is illik, mert már ha anyagilag nem fénylünk is: legalább szellemileg ne legyünk szegények! A gyűlés kezdetével, melyet egyházi elnök alesperes űr, körutazásában észlelt és tapasztalt fontos jegyzeteivel mint minden időben szokta — tanulság és feszült figyelmet ébresztöleg nyitott meg, midőn saját körülményeit illetőleg ön személyére vonatkozva kért volna még kevés szavakat: azonnal valami kimagyarázhatatlan komoly hangulat nehezült a szivek érzelmeire, mintegy megszorítani látszott az elébb élénken hullámzó kedélyeket! Igen alesperes úr leköszönte hivatalát, melynek a szó teljes értelmében ö adott fényt, mint szokták ékesíteni a jeles emberek porai a pompás templomok márványból készült kriptáit, — és lemondásában, — többszöri legszívélyesebb, söt mondhatni általánosan mintegy erőszakolt, kérés marasztalás dacára is, — határozottan, mint állhatatos férfiú, megmaradt. 0 betöltötte az irás eme szavait: szeressed felebarátodat, mint magadat," de elvégre, mint számos családtagból álló diszes körnek édes apja, családja szellemi és anyagfboldogságának előmozdítása tekintetéből, megjött az ideje, hogy családja sorsát, és állapotát állítsa előtérbe. „Et verbo et facto parvis sít regula natis Optima, sitque omni tempore norma ; Páter Nemo Deo, curisque parentibus, atque Magistris Praemia pro merítő digna referre potest. — Voce docens, vitaque docens, nae bis docet ill: Dum facienda docet; dumque doce^ida facit. — Az igy megürült alesperesi hivatal, és vele együtt immár három ürességben lévő egyházi tanácsbirói hely is szavazás útján betöltetni elrendeltetett. Szőnyegre kerülvén az iskolai ügyes-bájos dolgok, az egész tanácskozás folyama alatt leginkább az egyházkerületi jegyzőkönyv 28-ik szám alatti indítványok, melyek minden esetre, nem hü értesítések kifolyása következtében nyomást látszanak gyakorolni a lelkészeket illetőleg, vagy legalább ilyféle törekvésnek látszanak elvitázhatatlan bélyegét magukon viselni, — igen meglepő ellenhatást idéztek elő ; a különben komolysággal folyt tanácskozás körében! — Igazán szólva, ugy vagyunk mi az itt kérdésben lévő dologgal, mint Hadrián császár volt betegségével, ki azt mondá, hogy : azért kell neki meghalni, mivel sok doctorok forgottak körülte. A falusi népiskolai javítások körül is oly sok nézetek, tervek, indítványok merültek fel immár — természetesen mind a legjobb célból, hogy mégis utoljára a túlnyomó népbefolyás következtében, mint az evangyeliumi halászok, azért e, mert szakadozott a háló, melyből a halak könnyen kimehetnek, vagy pedig kellő buzgóság nélkül szűkölködnek a halászok — nemcsak az elsö, hanem a második, söt még a harmadik halászattal is, eredmény nélkül fáradozunk! Mert elég csodálatos, de ugy van, miszerint a falusi iskolák körül alig van valami nehezebb, mint a szokatlan jót állandósítani ott, hol a nép különböző felfogásánál fogva, a megszokott roszabbhoz is inkább ragaszkodik Innen van az, hogy a nép legnagyobb része épen nem akar megbarátkozni a hangoztatási módszerrel, és azon tanokkal, melyek az ö láthatárán kivüi esnek, azt mondván, és erősen állítván, hogy a hangoztatási rendszer az ö beszélő tehetségének ép oly ellentéte, mint a tömbe cikkákoló lűd, a mohon és szabadon nyelő kácsának, és inkább gyönyörködik József históriája tudása és elbeszélésében, mint a világ története és földleírásában. Alig lehet ezt jobban észre venni, mint azon vélemények hallásában, melyeket az emberek, a közvizsgák alkalmával, a meghallott közönséges tanítások felöl tesznek. És már a falusi iskolák vizsgájára vonatkozólag, a tolnai egyházmegye intézkedett is, miszerint az ugy tartassék meg, miként azt, az indítvány pontjait tekintve, a főtisztelendő egyházkerületi gyűlés, magáévá téve, mély belátással értelmezte. De fájdalom! minden szives igyekezet ez ügyben a nép szenvedélyes magaviselete által, hajótöröst szenvedett! Mert ha a megszokott Gergely napja körül tartatni szokott vizsgák továbbra halasztatnak, az iskolás gyermekek száma azon arányban kezd fogyni, melyben a vizsgák kitűzött ideje halasztatik. És akkor a lelkészek, kikről mint feltételeztetik, hogy lelkész és tanitó közti súrlódás esetében, a lelkész igen gyakran részrehajlólag jár el a gyermekek kikérdezésénél, mi valóban igen szánakozásra méltó eljárás volna, ha ugy volna, — tehát ekkor a lelkészek addig, mig némely tanitók, kik szeretnek minél elébb a vizsgától megválni, lesben állva várják a szabadulási időt, a szószékből erélyesen intik, s figyelmeztetik a szüléket, a rend megtartására, és mindent elkövetnek, hogy az egymással ellenkező véleményekre, egy célra, a közjó és erkölcsi érdekek előmozdítására nézve, az elemeket, minél közelebb csatolhassák, vezérelvül felállítván egy meghatározott szabályt, melynek hatáskörében mind a közös emberiség sorsát, a boldogító tudományt szükség megítélni, mind pedig ennek erkölcsi becsét meghatározni. Elmondják, miszerint a kérdésben lévő célszerű intézkedés, nem egyébre akar szolgálni, mint az emberek erkölcsi és szellemi igényeik kielégítésére, anyagi érdekeik előmozdítására, jelen és jövőben hazafiúi kötelességeik pon-