Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-12 / 19. szám

A francia concordatum az államhatalom megszilárdítása végett köttetett és semmit nem tartalmazott, ami a kitűzött célt meghiúsíthatta volna; ellenkezőleg az osztrák concordatum, mintha csak az államhatalom gyöngítésére lett volna megkötve, csak azért, hogy a magyar nemzeti egyház megtöressék, idegen hatalmat tett úrrá a birodalomban, s azt oly szabadalmakkal ruházta fel, melyek ha életbe léphetnek, az államhajó kormányának okvetlen a hierarchia kezébé kell jutnia, vagy legalább is a gyóntató atyák mindenható uralmának drágalátos korszaka újra föléled. Az ember szemeinek nem hisz, mikor a nevezetes okmány 32 cikkén végig néz és mindeniknek horderejét átgondolja; 32 láncszem az, melylyel egy nagy birodalom egy képzeleti hatalom által magát lebilincseltetni engedvén, összes államerejét annak discretiojára bizza. Avagy megpróbálták-e s jóformán megpróbálhatták e öszhangzásba hozni a concordatum határozmányait a paritási elvekkel, melyeket a modern világ összes polgárisodása parancsolólag követel és vegyes lakosságú államban, minó' az ausztriai, épen nem mellőzhetők? Igyekeztek-e a népeknek e tekintetben kifejlett közszellemét kitanulni és a concordatum által célba vett reformokat ahoz kapcsolni ? vagy nem inkább a birodalom összes polgári népességének bámulatával, hogy ne mondjam bosszankodásával találkozott-e az egész szerződnie ny Mindjárt az első cikk, mely a r.kath. vallást az egyháztörvények szerinti minden jogaival és kiváltságaival rendeli fentartatni, a modern állam összes köz- és magánjogát a középkori kanonjog alá rendeli és következetesen keresztülvive nemkatholicusoknak az állambani polgári létezését egyáltalában lehetetlenné teszi. Azt pedig, hogy a kanonjog szerint különböző hitfelekezeteknek polgári együttlétezése nem lehető, nem mi állítjuk, hanem épen a kanonjog bajnokai magok vitatják. Hazánkban bőven fejtegette e tliemát még a mult században gróf Erdődy, egri püspök testvére, Sándor ily cimü munkában: „Opusculuni theologicum, in quo q^eritur, anet qualiter possit Princeps, Magistratus, Dominus catholicus in ditione sua retinere hacreticos (azaz: protestánsokat), vei contra poenis eos aut exilio ad fidem ca-tholicam amplectendam cogere? Sumptibus D. Com. Ant. Erdődy Epp. Agr. in lucem editum atque excelsae R. H. in negotio religionis articulari commissioni ab eodem oblatnm. Tyrnaviae 1721." Hiába vetné itt valaki ellen, hogy az idézett könyvben nyilvánított embertelen nézetek másfél század előtt Írattak; mert a jus canonicum elvei ma is csak ugyanazok, amelyek századokkal ezelőtt voltak és valóban nem a jus canonicum emberein múlik, hogy a vallásháborúk iszonyatosságai a mai társadalmat többé nem dúlják. De épen mert csak a felvilágosodás szülte szelídebb korszellem az, minélfogva a vallás nevében gyakorlandó véres iszonyatosságok többé nem kivihetők, ki merne jót állani, hogy, ha a polgári törvény amaz iszonyatosságokat parancsoló kanonjogot szentesíti, annak aegise alatt a sötét szellem is nem támad-e fel újra, hogy még egyszer polgárt polgár ellen fegyverezzen és pusztítson ? Valóban a concordatum ezen első paragraphusa egy maga elegendő volna arra, hogy Bach nevét a történelem Austria Herostratusaként örökítse ! Ballagi Mór. (Folytatjuk.) Szerény észrevételek a dunántúli ft. egyházkerület 1866-ik évi sz.-fehérvári gyűlésének a papi vizsgák reformjaira kiküldött bizottináuya által benynjtott küldöttségi jelentésére, illetőleg törvényjavaslatára. Nagy ideje már hogy kibontakozzunk azon régi elavult formák tömkelegéből, melyek a szent hajdanban nagyon korszerűek lehettek ugyan, de ma már nevetségesekül tűnnek fel, s a gyakorlati élettel homlokegyenest ellenkeznek. Meg is értette ezt mind a három superintendentia; s többé kevésbé — a szerint a mint megtudtak válni a hagyományoktól — mindegyiknek haladásában látjuk is annak hasznait. A legújabb időben még az egyházi téren eddig conservativ Erdély is reformálni kezdett (értjük az uj papválasztási törvenyeket), s örömmel üdvözöltük a haladási szándékot, habár azt nem minden részben helyeselhettük is. Azonban egyik superintendentiánk sem volt a világtól annyira elmaradva mint a dunántúli, és pedig azért, mert itt a világi elem igen gyéren volt képviselve: tehát oppositio innét nem volt, nem lehetett; a papság kebelében keletkező oppositio elnyomására pedig hatalmas eszközök voltak a tekintélyek kezei között, melyeket ugyancsak fel is használtak.