Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-12 / 19. szám

de semmi figyelem nem volt forditva; mindent újra kellett tanulnunk. Bárcsak ezt a pontotrészletezték volna is, hadd látnók, miként óhajtja ezt a bizottság keresztül vinni; mert gyakorlatra, még pedig az eddiginél több gyakorlatra van égető szükségünk. Exercitium facit virum! A 17-lk pont pedig a törvények pontos megtartását ajánlia. Ehez csak sok szereucsét kívánhatunk; mert erre is nagy szükség volna még fönt inkább mint alant. Nagy Ignác, h. lelkész. (Vége köv.) R E G I S G (ie Adalék Bornemisza Péter reformátorunk ösmeretéliez. (Folytatás.) Ugy hiszem, nem érdektelen adalék s illetékes egyén által némi következtetések alapjául is tehető, a mit Erdősiröl ír az 535-dik levélen ilyképen : „Hallottam Beczbe egy Sylvester Jánost, Magyart: az ki elöszer Magyarul fordította az wy Testamentomot, hogy feslet feles ege miat sokat szenvedet." A kornak — bizonyosan tűlzott színben előállított — fényűzését jelzi e kis jegyzés : „Régen egy vármegyébe, két Nest Subát hallottam, mig békeségben és bőwségben volt Magyarország: Most, nem Nemes az, a kinek nincz Nest Subája, és feleségének Bársony Kosuczkája." Néhány Prédikátor nevét is előhozza, azonban megvallom, hogy egyháztörténelmi csekély ösmeretem után egyiknek nevére sem emlékezem. Az 547-dik levélen a szövegben, valamint az oldaljegyzetben is említi Etre Mihály Prédikátort; az 597-diken egy Czirkei György nevü álnok Deákot, az 599-iken: „Láttam más Deákot, ki jeles fő helyeken tanult, és egy előbe Prédikátorrá löt, azt szégyenébe hátra rúgta, és atta magát hol udvarbiróságra, hol imerre, hol amarra" stb. s oldaljegyzetben e név áll: Kopaczi György. Megjegyzendő, hogy Czirkei és Kopácsi 1559-ben a vittenbergi egyetemen voltak, május 27-ről bejegyezve levén az anyakönyvbe Georgius Copaci Yngarus, októb. 15-ről pedig Georgius Albani de Cyrkei, nobilis Hungarus. (Magyar tanulók Wittenbergben Melanchthon..haláláig. Révész Imre. Pest, 1859. — 23.) Ugyancsak az 599-dik levélen: „Láttam mást, ki elöszer P r é d i k át o r levén, azt szégyenlette oztán Prókátor, az után ítélő Mester löt, és sok álnok perpatvari miat, általverték utába." Oldalj: Linduai Mihály Deac. Ez után közvetlenül: „Láttam mást, kit a miat által lőttek." Oldalj: Mathe Mester. „Láttam, ki Prédikátor levén, katonává és Capitánná löt, de minden utálta." Oldalj: Szürtei János. Elégnek vélve ennyit közölni a Prédikációkról, mi tájékozásul legalább szükséges volt, most áttérhetünk az „Ördögi kisírtetek"re. Szándékosan választottam külön e munkákat, de talán nem egészen helytelenül. Indokaim erre nézve a következők: í.) Élőbeszéde, ajánlólevele s mint hiszem címlapja is különálló a PrédikációkIV-dik részéétől, noha a lap- és ivszámozás folytatva van, és noha ezt teljes bizonyossággal e példányból nem határozhatni meg, miután az ajánlásnak csak egy levele — s az is csonkán — van meg. 2.) Mig a Prédikációkban a lap tetején ily címek vannak : Tizenhatodik ... Tizenhetedik stb. vr napi Evan. Az vr lelke napia vtan, addig e részben kivétel nélkül mindenütt „Ördögi kísírtetekröl" áll. 3.) Feltehető tán érvül e mellett az is, hogy a kéz alatti példány két külön kötetben van s mint már érintettem is, két egyén birtokából került a pápai ref. coll. könyvtárába, s hogy egyik sem ugy van kötve, mely szerint megengedhető volna, hogy e kötésből egyik vagy másik rész hijányozhatnék, a mi mutatja, hogy mindjárt elején különválasztották a két munkát. Nyomósabb ezeknél 4.) az, hogy a felosztás és elrendezés nem ugyanaz a Prédikációkéival, mert noha ez is részekre s a részek „prédikácio"kra vannak felosztva, de nincsenek idöhez kötve, nem perikópaszerüek és sok oly részlet van bennök, melyek nem a köznép elé szánvák, minők p. hogy a 733-tól a 747-dik levélig latin idézet van, hogy a 914-dik levéltől a 921-ig pusztán uralkodók nevei vannak stb. Legerősebb érvnek hiszem 5.) azt, hogy a XVI-dik század folyamán s később is nem volt példátlan több munkának ily együvé nyomása. Igy felhozhatom Dévay Biró Mátyás latin nyelvű müveit, melyek Révész Imre ur szerint „egy kötetbe foglaltat vák s következő egyetemes címet viselnek : Dispvtatio etc." (Dévay Biró M. Pest, 1863. 69.); felhozhatom Beythe Istvánnak. „Az Zentök Fö Innepüröl való Evangeliomok magyarazattyokkal özue" cimü „Nimot Vij Várat M. D. LXXXIV"-ben megjelent munkáját, mely egybe van kötve ugyancsak az ő ,,Fö Innep Napocra Való Epistolak Magyarázatij"- val (Nymöt Vij Várat M. D. LXXXIV.) olykép, hogy az első terjed 1—107. levélig, utolsó pedig 108—1. .-ig *), és hogy az ajánlás mindegyiknél különbözik, jelesen egyik Zrínyi Dorottyának, a másik „Élő Istennek Zent Fiának" ajánltatik; felhozhatom Apácai Cseri János Magyar Encyclopaediáját (Ultrajecti clo 1 oc LIII.), melylyel lapszámozásilag együvé van szerkesztve „Oratioja de Studio Sapientiae" (Ultraj. M. DC. LV.) stb. Végre 6-or felemlítem Sándor István tanutételét is, ki Magy. Könyvesháza 246-dik lapján önállóul idézi, noha ily dolgokban keveset lehet rá adni. Ez adatok nyomán én bizton állítom, miszerint az Ördögi kísértetek külön munka — addig is, mig egy teljes példánya valahonnét s tán épen Pestről — hol sejtelmem szerint valahol meg van — elő nem kerül. Igaz, hogy ez állítás ellenében ott áll a közelkoru Pázmánnak azon nyilatkozata, hogy „Bornemisza Péter, nevezetes Prédikátor, az ö gaz Predikátióinak Negyedik részében, az Ördögi Kisértetekrül, olly rút motskos dolgokat írt, hogy az Ördög sem irhatot volna *) Az utolsó levél számát nem idézhetem, mert az általam látott két példány végül csonka, Fabó A. ur pedig nem idézi Beythéjében (Test, 1866. 46. 1.) a levélszámot. E. h.