Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-12 / 19. szám

tum ugyan, de csak ad nuiura et patientiam sacerdotis kezeltethetik. Concordatumnak tehát a curia, igazi értelme szerint sajátképen egyéb célja nem lehet, mintáz, hogy a világi hatalomnak engedelmességi formáit kiszabja és megállapitsa, Ezt kétségkívül Bécsben is tudták, de amint ez a diplomatiában szokásos, mindenik rész az egyezmény teljesitésében csak azon pontig szándékozott menni, ameddig azt a maga céljai keresziülvitelére kizsákmányolhatni hitte. I. Napoleon is, midőn consulsága kezdetén messzeható tervei kiviteléhez az oltár segítségének szükségét érezvén, 1801. a pápával concordatumot kötött, alig érte el azt, amire törekedett, hogy t. i. a főpapok pásztori levelei őt a felséges Isten küldötte, napjaink Cyrusa gyanánt magasztalták, ki „a templomokat újból megnyitotta és az oltárokat feltámasztotta" : alig érte el, mondom, azt, a midőn a vallásügyet rendező alaptörvény (articles organiques) Rómának a concordatum által nyert csekély vívmányait is merőben illusoriusokká tette. A bécsi kormány hasonlóképen a birodalmi központosításra és az absolut bureaucratiának a nemzeti élet minden tényezőinek elnyomása által eszközlendő megszilárdítására törekedvén, a concordatum ez iránybani keresztülvitelére fordította főkép egész figyélmét és erejét, kevés gondja levén arra, mikép fog az egyezmény, többi pontjaiban életbeléphetni; sőt a concordatnm azon pontjait, melyek a kitűzött egységesítő bureaucrata államcéloknak nem egészen kedveztek, uj pápai brevék által egyenesen módosittatta, igy pl. pápai breve által utasíttatta a püspököket, hogy csak olyan egyéneket tegyenek be még a legcsekélyebb egyházi hivatalba is, kiknek politikai elvei a bécsi polizei által 0 Felsége előtt kifogás alá nem eshetőknek jelentettek be (1. fentebb az 1855-ik évi,nov. 5-én kiadott breve idevonatkozó részét). Párhuzamba tettük a bécsi kormány eljárását a concordatum életbeléptetése alkalmával, I. Napoleonnak hasonló alkalommal követett eljárásával ; sietnünk kell megjegyezni, hogy e hasonlat csak is az eljárás külsőségére nézve áll, mert a dolog lényegét tekintve, a francia 1801-iki concordatum a körülményekhez és I. Napoleon alkotó nagyszerű terveihez képest az állambölcseségnek oly mesterműve volt, mint a bécsi kormány egyezménye az adott körülmények között annak épen ellenkezője. Franciaországban a hosszú, véres forradalom alatt elvadult társadalom az engedelmességből kiokult volt anélkül, hogy az önkormányzathoz szükséges mérsékletbe beleokult volna. A nivellirozott társaság a tekintély uralmával együtt valamennyi felsőbbségek jogcímét vetette el és Napoleon saspillanatával csakhamar belátta, hogy egyeduralmi tervei csak ugy és akkor lesznek kivihetők, ha sikerül neki a katonai subordinatiót, mely szerencsés hadműveleteit lehetősitette, a polgári életbe is átvinni. E célra neki föltétlen engedelmességet követelő szellemi hatalom szövetségére volt szüksége s ezt helyesen a pápai absolutismusban hitte feltalálhatni. Neki nem a vallás, hanem a vallási tekintély kellett, azért föl kellett a nemzeti zsinatnak is oszlania, mely, nyíltan kimondván, hogy a francia egyházi ügy rendezéséhez a pápa hozzájárulására semmi szükség, legjobb uton volt a kath. egyházat és vele a vallást a tekintély uralma alól emancipálni. . Napoleon épen ezt nem akarta, s azért kötötte meg a concordatumot, mely által a pápa a francia clerus feletti korlátlan hatalmát visszanyerte, és képessé lett az egyházban a felbomlott rendet helyreállítani, de másfelől Napoleon az államhatalmat a pápa fölibe helyezte, és semmiféle oly concessióra nem volt bírható, mely által a hierarchia a maga hatalmi súlyát az állam irányában érvényesíthette volna. » Napoleon a katholicus vallás szolgáit temérdek budgetben részesítette, hogy fényes és tekintélyénél fogva imponáló hierarchiát teremtsen, de megszüntette a dotatiókat, hogy az egyházat a fizetések által az államtól folyvásti függésben tartsa. Az 1801-iki concordatum alkotója • az egyházat pénzzel és címekkel árasztotta el, de magának tartotta meg a hatalmat. Az osztrák concordatum — amint föntebb mondtuk — a francia 1801-ki concordatumnak épen ellenlábasa.