Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-05-12 / 19. szám
Itt az eklézsiák betöltése is legnagyobb részt a tractusok és superintendentia kezében van, még most sem ismertetett el egészen a nép jogának, söt még most is akarhány nt. úr fennen hirdeti hogy „a szabadválasztás kés a nép kezében" tehát ezentulra is vonassék meg tőle. E helyett holmi — a kormány által meghatározott — gradatiók szolgálnak zsinórmértékül, s természetesen az tarthat számot előléptetésre, ki a kormány nézeteit derűre borura pártolja, sőt az a boldogabb, ki a kormány tekintélyesebb egyházi tagjaival rokonságban lehetni eleg szerencsés. Mint minden avultságra, ugy ezen mi ősi intézményünkre is erős pressiót gyakorolt a kor szelleme. Mélyen érezte ezt a mi egyházkerületünk is, azért a papi vizsgák ujjá szervezése végett egy tekintélyes bizottságot nevezett ki, melynek „jelentése" előttünk fekszik. Tartsunk rövid szemlét felette — s mivel szavunk még nincs a föl. superintendentián — de elég érettnek hisszük magunkat a dologhoz szólani — tesszük ezt hírlapok utján annyival is inkább, mert még mielőtt az ügy tárgyalás alá kerül, meg lehet azt e téren vitatni s az igazság világosságra jöhet. A 1-sö és 2-ik pont azt mondja hogy „a bizottság folyvást szem előtt tartotta az e részbeni intézkedéseket s hogy a theologiai tanfolyamot négy évben megállapitandónak javasolja; s ki ezt a négy évi tanfolyamot nem nyilvános tanintézetben töltötte : a vizsgára semmi ürügy alatt se bocsájtassék." Ezen pontok ellen semmi kifogásunk; azonban szerettük volna ha kimondatott volna, hogy ezért az egész iskolai pálya 12 évnél tovább nem terjed; mert hiszen eddig is ugy volt ez, csakhogy az academicus rektoriák éveinek kezdete sok helyen nem esik össze a főiskolai tanfolyam végével, mivel az iskolai év augustus elején záratik be, sok akademica promotio pedig Gergely napkor veszi kezdetét, és igy az a ki ki akar menni: vagy fél évet el kell hagynia a teljes tanfolyamból s rektoriája után kénytelen vizszamenni a főiskolába, vagy egy hosszú fél évet kell megvárakoznia; mi mindenesetre a papjelölt roppant hátrányára szolgál. Azért nagyon korszerű lett volna itt határozottan kimondani hogy: a Gergely napi rektoriák őszire változtassanak át; akkor az eddigi hiány magától megszűnik. A 3-ik és 4-ik pontokban kimondatik, hogy a bizottság ezentulra is „kibocsajtasi" es ^felavatasií l tehát ket vizsgát ajánl; s kimondja, hogy a prot. egyházban tanitó és hallgató tagok vannak, kik mind annyian egyenlő joggal birnak egyházunk kormányzatában s ügyeink vezetésében (hanem hiszen merészelne csak valamelyik felszentelt tanitó tag — ki még nem ült be valamelyik ekklézsiába mint rendes pap — szót emelni! . . .) A tanítóknak azonban ezenfelül különös tiszte az igehirdetés (ez a tiszt a néptanítóké is!) és Sacramentomok kiszolgáltatása, melyre az egyházegyetemtől nyernek felhatalmazást — mely a vizsgálattól feltételeztetik — hogy alkalmatos szolgái legyenek az uj testamentomnak stb. ezért kötelessége az egyháznak a jelentkezőktől megvárni, hogy ne csak a theologiai tankörbe tartozó tudományokban jeleskedjenek, hanem egyéb tudományokbani jártasságuknak is kellő jeleit adják; erre azonban az érettségi vizsgái bizonyítvány elegendő, hanem a latin és német nyelvekbőli isméti vizsga nem mellőzhető. Eddigi gyakorlatunk az volt, hogy az egyházmegyéken megvtzsgálták a theologiai és gymnasiumi ( ! ) tudományokból is a lelkészjelöltet, még pedig azon tankönyvek szerint melyeket a censorok tanultak az ö idejökben, minden tekintet nélkül a kornak haladására, holott a gymnasiumi tudományok és tankönyvek azóta roppantul előre haladtak. Az mindenesetre üdvös, hogy a papi vizsga ezentulra csak a theologiai tudományokra akar szorítkozni; azonban azt nem értjük hogy miért akarják a felszentelendő papot „élete délpontján1 1 még egyszer latin és német grammatistává vagy syntaxistává devalválni ? ... e helyett sokkal üdvösebb lett volna, ha kimondják, hogy gymnasiumainkban a latin, német söt francia és angol nyelvek is oly szorgalommal taníttassanak, hogy azokat beszélni, vagy legalább könyvekből megérteni képesítve legyen a növendék, mire a theologiai tanfolyamba lép ; s e tanfolyamot ugy osztani be, hogy ezen nyelvek gyakorlatára mint egy szükségképen kényszerítve legyen. Az 5-ik pontban azt olvassuk hogy ezen túlra „minden papnövendék köteleztessék egy — a theologiai tankörbe szorosan nem tartozó s szabadon választandó — szaktudományt jelölni ki, melyből felavatáskor szigoriatot tegyen; s abban magát azontulra s szivós akarattal tovább művelni késznek ajánlkozzék." Ezt az eszmét a legüdvösebbnek vélnök, ha a hozzá megkívántató eszközök kezeink között volnának. Kivihetése nem is lehetetlen, csak hogy arra mégis évtizedekkellenek. Előbb még főiskolánkba be kell hozni a tanszabadságot, felállítani a áocewsségeket, hogy az ifjaknak már as iskolában szabad tér nyittassák az önmunkásságra; miután pedig az iskolából kikerültek s káplánokká lettek nem 20 frt évi díjjal kell ám kitörölni szemeiket mint most szokás, mert ilyen körülmények között ugy rá nehezedik a nyomorúság, hogy nem ér rá szaktudományáról gondolkodni, de söt inkább éjjel-nappal azon töri fejét hogy hol keríthetne egy pár csizma árut, vagy mien foltoztassa meg azt a melyik már a varrást sem állja; . . . A 6-ik pontról majd alább szólandunk. A 7 és 8-ik pontokra csak helyeslőleg lehet nyilatkoznunk ; az eddigi eljárás mellett nem is lehetett valami fényes eredménye vizsgáinknak soha. A 9-ik pont azt kívánja, hogy „az e.megyei vizsgán csupán papi, az egyházkerületin pedig világi árbiterek is alkalmaztassanak kiknek fuvar és napi díj adassék." A 4-ik pontban az mondatik hogy „a prot. egyházban tanitó és hallgató tagok vannak s mindannyian egyenlő joggal birnak az egyház kormányzatában s ügyeink vezetésében." Már most épen nem értjük, hogy miért lenne az e.megyei vizsgákról kizárva a világi elem, hiszen a ki előszeretetből szerzett magának a theologiai tudományokban jártasságot, csak az fog a vizsgába beleszólani; a ki pedig járatlan ugy sem fog az ott alkalmatlankodni; legfölebb ellenőrködik, hogy ne oly tatár módra osztogassák a calcu-