Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-12 / 19. szám

Itt az eklézsiák betöltése is legnagyobb részt a trac­tusok és superintendentia kezében van, még most sem is­mertetett el egészen a nép jogának, söt még most is akar­hány nt. úr fennen hirdeti hogy „a szabadválasztás kés a nép kezében" tehát ezentulra is vonassék meg tőle. E he­lyett holmi — a kormány által meghatározott — gradatiók szolgálnak zsinórmértékül, s természetesen az tarthat szá­mot előléptetésre, ki a kormány nézeteit derűre borura pár­tolja, sőt az a boldogabb, ki a kormány tekintélyesebb egy­házi tagjaival rokonságban lehetni eleg szerencsés. Mint minden avultságra, ugy ezen mi ősi intézmé­nyünkre is erős pressiót gyakorolt a kor szelleme. Mélyen érezte ezt a mi egyházkerületünk is, azért a papi vizsgák ujjá szervezése végett egy tekintélyes bizottságot nevezett ki, melynek „jelentése" előttünk fekszik. Tartsunk rövid szemlét felette — s mivel szavunk még nincs a föl. super­intendentián — de elég érettnek hisszük magunkat a do­loghoz szólani — tesszük ezt hírlapok utján annyival is in­kább, mert még mielőtt az ügy tárgyalás alá kerül, meg le­het azt e téren vitatni s az igazság világosságra jöhet. A 1-sö és 2-ik pont azt mondja hogy „a bizottság folyvást szem előtt tartotta az e részbeni intézkedéseket s hogy a theologiai tanfolyamot négy évben megállapitandó­nak javasolja; s ki ezt a négy évi tanfolyamot nem nyilvá­nos tanintézetben töltötte : a vizsgára semmi ürügy alatt se bocsájtassék." Ezen pontok ellen semmi kifogásunk; azonban sze­rettük volna ha kimondatott volna, hogy ezért az egész is­kolai pálya 12 évnél tovább nem terjed; mert hiszen ed­dig is ugy volt ez, csakhogy az academicus rektoriák évei­nek kezdete sok helyen nem esik össze a főiskolai tanfo­lyam végével, mivel az iskolai év augustus elején záratik be, sok akademica promotio pedig Gergely napkor veszi kezdetét, és igy az a ki ki akar menni: vagy fél évet el kell hagynia a teljes tanfolyamból s rektoriája után kényte­len vizszamenni a főiskolába, vagy egy hosszú fél évet kell megvárakoznia; mi mindenesetre a papjelölt roppant hátrá­nyára szolgál. Azért nagyon korszerű lett volna itt határo­zottan kimondani hogy: a Gergely napi rektoriák őszire változtassanak át; akkor az eddigi hiány magától meg­szűnik. A 3-ik és 4-ik pontokban kimondatik, hogy a bizott­ság ezentulra is „kibocsajtasi" es ^felavatasií l tehát ket vizsgát ajánl; s kimondja, hogy a prot. egyházban tanitó és hallgató tagok vannak, kik mind annyian egyenlő joggal birnak egyházunk kormányzatában s ügyeink vezetésében (hanem hiszen merészelne csak valamelyik felszentelt tanitó tag — ki még nem ült be valamelyik ekklézsiába mint ren­des pap — szót emelni! . . .) A tanítóknak azonban ezen­felül különös tiszte az igehirdetés (ez a tiszt a néptanítóké is!) és Sacramentomok kiszolgáltatása, melyre az egyház­egyetemtől nyernek felhatalmazást — mely a vizsgálattól feltételeztetik — hogy alkalmatos szolgái legyenek az uj testamentomnak stb. ezért kötelessége az egyháznak a je­lentkezőktől megvárni, hogy ne csak a theologiai tankörbe tartozó tudományokban jeleskedjenek, hanem egyéb tudo­mányokbani jártasságuknak is kellő jeleit adják; erre azonban az érettségi vizsgái bizonyítvány elegendő, hanem a latin és német nyelvekbőli isméti vizsga nem mellőzhető. Eddigi gyakorlatunk az volt, hogy az egyházmegyé­ken megvtzsgálták a theologiai és gymnasiumi ( ! ) tudo­mányokból is a lelkészjelöltet, még pedig azon tankönyvek szerint melyeket a censorok tanultak az ö idejökben, min­den tekintet nélkül a kornak haladására, holott a gymna­siumi tudományok és tankönyvek azóta roppantul előre ha­ladtak. Az mindenesetre üdvös, hogy a papi vizsga ezen­tulra csak a theologiai tudományokra akar szorítkozni; azonban azt nem értjük hogy miért akarják a felszentelendő papot „élete délpontján1 1 még egyszer latin és német gram­matistává vagy syntaxistává devalválni ? ... e helyett sok­kal üdvösebb lett volna, ha kimondják, hogy gymnasiuma­inkban a latin, német söt francia és angol nyelvek is oly szorgalommal taníttassanak, hogy azokat beszélni, vagy legalább könyvekből megérteni képesítve legyen a növen­dék, mire a theologiai tanfolyamba lép ; s e tanfolyamot ugy osztani be, hogy ezen nyelvek gyakorlatára mint egy szük­ségképen kényszerítve legyen. Az 5-ik pontban azt olvassuk hogy ezen túlra „min­den papnövendék köteleztessék egy — a theologiai tan­körbe szorosan nem tartozó s szabadon választandó — szaktudományt jelölni ki, melyből felavatáskor szigoriatot tegyen; s abban magát azontulra s szivós akarattal tovább művelni késznek ajánlkozzék." Ezt az eszmét a legüdvösebbnek vélnök, ha a hozzá megkívántató eszközök kezeink között volnának. Kivihe­tése nem is lehetetlen, csak hogy arra mégis évtizedekkel­lenek. Előbb még főiskolánkba be kell hozni a tanszabad­ságot, felállítani a áocewsségeket, hogy az ifjaknak már as iskolában szabad tér nyittassák az önmunkásságra; miután pedig az iskolából kikerültek s káplánokká lettek nem 20 frt évi díjjal kell ám kitörölni szemeiket mint most szokás, mert ilyen körülmények között ugy rá nehezedik a nyomo­rúság, hogy nem ér rá szaktudományáról gondolkodni, de söt inkább éjjel-nappal azon töri fejét hogy hol keríthetne egy pár csizma árut, vagy mien foltoztassa meg azt a me­lyik már a varrást sem állja; . . . A 6-ik pontról majd alább szólandunk. A 7 és 8-ik pontokra csak helyeslőleg lehet nyilat­koznunk ; az eddigi eljárás mellett nem is lehetett valami fényes eredménye vizsgáinknak soha. A 9-ik pont azt kívánja, hogy „az e.megyei vizsgán csupán papi, az egyházkerületin pedig világi árbiterek is alkalmaztassanak kiknek fuvar és napi díj adassék." A 4-ik pontban az mondatik hogy „a prot. egyházban tanitó és hallgató tagok vannak s mindannyian egyenlő joggal birnak az egyház kormányzatában s ügyeink vezeté­sében." Már most épen nem értjük, hogy miért lenne az e.megyei vizsgákról kizárva a világi elem, hiszen a ki elő­szeretetből szerzett magának a theologiai tudományokban jártasságot, csak az fog a vizsgába beleszólani; a ki pedig járatlan ugy sem fog az ott alkalmatlankodni; legfölebb ellenőrködik, hogy ne oly tatár módra osztogassák a calcu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom