Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-05 / 18. szám

méltóságuktól; de azokat e szomorú sors csak véres háborúk következtében érte, melyek csaknem az egész világ alakját megváltoztatták; a magyar egyház prímását ellenben ezen sors a legnagyobb béke közepette, apostoli király uralma alatt fenyegeti Már maga a primás megcáfolhatlan argumentumokkal világította meg ő szentségéhez intézett egyik panaszlevelében a primatialis jogokat; de mivel annak nem lőn semmi eredménye, kétkedünk, hogy1

az ő szentségének kezeibe került volna, s épen azért annak hiteles másolatát is ide csatoljuk. . . . Midőn minden ingadozott, a római szék eddigelő, mindenkor megtartá állhatatosságát; de mily agodalommal kell azonban most eltelnünk, ha Rómában senki sem talál védelemre, aki a régi jcgokhoz hű marad és a kánoni rendeletekben s a római pápák bulláiban bízván, teljes biztonságban hiszi magát?" „Huc usque," igy végzi Németh panaszlevelét, „populus Noster fidelis, asvetus utique temporalium rerum conversioni, saltem Ecclesiae catholicae in juribus suis stabilitatem potuit venerari. An non periculi plénum videtur, si populus idem didicerit, Sacra quoque Ecclesiae jura perinde vieissitudinibus politiais, quemadmodum saecularia sunt, obnoxia esse? Res profecto exempli pessimi foret, si ipsa Ecclesia Romana praeberet occasionem iis, qui cacteroquin alieno erga illius dogmata feruntur animo, quales apud nos innumeri sunt, existimandi: nec Ecclesiarum longo saeculorum usu sacrata jura, vei privilegia maiorem mereri respectum, quam quali caeterae gaudent regnorum, regnantiumve constitutiones, quas singulo fere anno mutari vident et reformari. — Quid porro existiment íideles, quibus a tot saeculis inculcata fűit erga Forum spirituálé debita reverentia, si perceperint, eximiam quoque sedis primatialis auctoritatem non meliore quam aliorum, inferioris ordinis judiciorum, recentissime sublatorum, stetisse fundamento. Sic sacra, profanaque misceri debent, omnemque sublimiorem saltem in opinione vulgi auctoritatem interire oportet." E szavakból kitűnik, hogy ő szentsége a concordatummal *még a papi körökben sem tehetett szert semmi rokonszenvre, annál kevésbé, mivel néhány eclatans példából kitűnt, hogy a kormány a concordatum azon rendeleteit, melyekben az egyháznak az államtól való függetlenségéről van szó, semmi figyelembe sem vette. Igy a concordatum 7-ik és 8-ik cikkelyei a katholikus iskolákra nézve a vallástani könyvek választását, menten minden kormányi befolyástól, egészen a püspöki conciliumoknak engedi át, ehhez alkalmazkodva az esztergomi zsinat is a regensburgi katechismust fogadta el, és az idevonatkozó circularékat több ezer példányban szétküldözte. De a bécsi minisztérium egészen váratlanul és a concordatum világos és félremagyarázhatlan rendeletének ellenére megtiltotta a fennebb említett vallástan iskolai használatát, és e helyett a bécsi államnyomdában megjelent, s a kormány központositó céljainak megfelelőbb vallástant rendelte el iskolai tankönyvül. Hogy mily szellem lengi át ezen „az osztrák császári birodalom katholikus népiskolái használatára" rendelt vallástani könyvecskét, szolgáljon bizonyítékul egy példa. „Az alattvalóknak a fejedelem iránti kötelességei" között szóról szóra e következőket találjuk: „Tartoznak-e az alattvalók még a rosz (bőse) fejedelemnek is engedelmeskedni? Az alattvalók nemcsak a jó, hanem a rosz fejedelemnek is tartoznak engedelmeskedni. Isten megparancsolta ezt, és Péter apostol e parancsot hirdette is a keresztyéneknek. Sz. Péter szavai következőleg hangzanak: „Ti szolgák; legyetek engedelmesek egész tisztelettel a ti uraitoknak, nemcsak a jóknak és szelídeknek, hanem a roszaknak is." 1. Pét. 2, 18. Ennél sokkal fontosabb miniszteriális önkénykedŐ tett vala dr. Haas Mihály iskolatanácsosnak szatmári püspökké történt kineveztetése. Dr. Haas Mihály, mint iskolatanácsos, nagy érdemeket szerzett magának a germanisálás körül*) A bécsi *) A „de mortius nil nisi vere" axiomához ragaszkodva, kötelességünknek tartjuk ide vonatkozólag egy pár megtörtént adatot közölni. Midőn 1855-ik év Január elsején Tliun gróf akkori közoktatásügyé^ a többi között, elrendelte, hogy „a felső gymnasium első osztályában mindenesetre legalább néhány tárgy német nyelven tanittassék, melyeknek számát évről évre ugy kell szaporitni, hogy a gymnasium legfelsőbb osztályában a tantárgyak nagyobb része németül adassék elő. . . . Minden gymnasiumi tanárnak a német nyelvben legalább is annyi jártassággal kell birnia, amenynyi az általa választott tantárgyak német nyelven való előadására szükséges," dr. Haas Mihály az idevonatkozó miniszteri rendeletet az 1849-iki szerencsétlen harcra célzólag következő gunyoros szavak kíséretében küldötte meg az egri gymnasium tanári karának : „No most rajta vitéz magyarok !" Az emiitett miniszteri rendelet, mely a germanisáló tendentiának elvitázhatatlan bélyegét viselte magán, nagy rémületet de egyszersmind nagy ellenhatást keltett egész Magyarországon, különösen a magyar tanároknál, kik elejénte azt sem tudták, mitévők legyenek a magyarságot vég-