Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-05 / 18. szám

/ vallás- és közoktatás-ügyér ezt az iskolatanácsos urat minden módon kanonokká akarta tenni, de a magyar püspökök egyike sem vállalkozott őt, ily minőségben egyházmegyéjébe befogadni; egyszer csak a „Wiener Zeitung" azon újdonsággal lepte meg a világot, hogy Dr. Haas szatmári püspökké neveztetett ki. A magyar érsekeknek egy általában nem volt kedvök e kinevezést jogosnak elismerni; mind az egri, mind a kalocsai megtagadta Dr. Haasnak püspökké való fölszentelését, végre is a primás vállalkozott e functióra. De a concordatum 19-ik cikkelye határozottan kimondja, hogy: „O Felsége a püspökök megválasztásánál, kiket, felséges elődeitől öröklött apostoli előjogainál fogva, megerŐsités végett a sz. széknek előterjeszt vagy kinevez, ezentúl is a püspököknek, különösen azon egyháztartomány püspökeinek tanácsával fog élni." Midőn Dr. Haas a concordatum világos szavainak ellenére és a magyar püspöki kar kétségtelen idegenkedésének dacára szatmári püspökké neveztetett ki, Magyarországon mindenki világosan látta, mily szándok vezette a bécsi minisztériumot a concordatum megkötésénél; nem csodálhatni tehát, ha azon zsinaton, mely nem sokára ezután Esztergomban veszélylyel fenyegető miniszteri rendelet meghiúsítására. Az egri tanárok egyike, névszerint Farkas Gerö, aki Haas Mihálynak iskolatársa volt, azt az indítványt tette a tanári gyűlésen, hogy az emiitett miniszteri rendelet ellen a tanári karnak remonstrálni kell, s ki kell különösen emelni, hogy oly tisztán magyar nyelvű városban, mint Eger a német nyelven való tanítást csak ugy lehetne elrendelni, ha a kormánynak nem a tudományokban való előhaladás, hanem egyedül csak a germanisálás volna a célja, erre pedig a tanári karnak legkisebb kedve sincs segédkezet nyújtani. A remonstratio megtörtént, s mivel Bécsben nem akarták azt nyíltan kimondani, hogy a germanisálás a főcél, az említett miniszteri rendelőt végrehajtása, legalább Egerre nézve, elhalasztatott. Történt azonban, hogy az emiitett iskolai év végén dr-Haas az érettségi vizsgák megtartása végett Egerbe utazottt, s itt kategorice kimondotta, hogy a következő iskolai évben legalább egy tárgy német nyelven adassék elő ; mert különben cisteriták helyett cseheket hoznak Egerbe tanárokul; erre a már említettük F. G. tanár igy nyilatkozott: „De nagyságos úr, ha már csakugyan ki akarják a magyarok nyakát tekerni, akkor csak inkább tekerjék ki a csehek, mint mi magyarok !" 0 nagysága ezen váratlan feleletre nem tudott mást válaszolni mint: „Ez már megint csak olyan Farkasismus." Nagyon jellemző még az is, hogy mig dr. Haas pécsi magyar születésű és magyar anyanyelvű iskolatanácsos, minden módot elkövetett a germanisálás előmozdítására, utóda dr. Halder bajorszületésü iskolatanácsos, aki néhány évig honunkban tartózkodván, a magyar nyelvet is sajátjává tette, hivatalbalépése után a magyar gymnasiumokban azonnal megszüntette a német nyelvén való tanítást, „Unsinnek" nyilatkoztatván tisztán magyar városban bármely tárgyat is német nyelven tanítani. B. M. tartatott, a magyar egyház egyik kitűnő méltósága beszédét következő szavakkal kezdette meg: „Omne malum venit a Vienna." — Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy nem vallásos tendentiák készteték Bach báró ő excellentiáját a concordatum megkötésére, az ő katholikus és ultramontán érzülete egészen ártatlan ebben a dologban. egyedül csak centralisaló politikai rendszere diktálta neki e szerződményt. Epen azért a concordatumot legfelsőbb folyamodású okmánynak, melytől felebb appellálni nem lehet, tekintették mindenkor, ha arról volt szó, hogy a centralisaló, korlátlan uralmú államcélok kedveért a korszellem elhalaszthatlan követeléseivel dacoljanak; mig más részről ugyanazon concordatum világos rendeleteit a bécsi kormány semmibe sem vette, ha azok az emiitett állomcélokkal csak legkevesbé is ellenkeztek. A concordatum örökös gátat vet az előhaladásnak, akadályozza a különböző vallásfelekezetek végleges kibékülését, az állapolgárokat megfosztja a békés együttélésnek még lehetőségétől is, és pedig nem csak azért, mert megköttetett, hanem mivel annak már kezdetpontján nem vallási, hanem tisztán centralisaló politikai elemek működtek. Hogy a polyglott Ausztriában a központosító gép akadály nélkül működhessék, a szellem minden szabadabb mozgalmát békókba kellett verni, és épen ezt a szolgálatot teszi a concordatum, mely a katonauralommal karöltve a század felvilágosodását erőszakos korlátok közé szorítja. Szerencsére a magyar főpapság nem engedte magát félre vezetni semmiféle danaosi ajándék (pl. a placetum regium eltörlése) által, melyet a bécsi kormány a concordatumban a kath. egyházra oktroyált; a magyar clerus azonnal felismerte, hogy az egyháznak tett engedmények csak álarcul szolgáltak, mely mögé a kormány uj osztrák egységesítő terveit rejtette. Mennyire eszközévé lőn a pápa a Bach-rendszernek, kiviláglik abból is,, hogy néhány hét múlva a concordatum megkötése után, IX. Pius 1855. nov. 5-én kelt bullájában minden püspöknek kötelességévé teszi: „hogy minden egyházi tanhivatalra, minden lelkészségre, és minden egyházhivatalra csak oly papokat válasszanak, akik politikai tekintetben semmi kifogás alá nem esnek." Sőt ő szentsége a Rómában időző prímásnak panaszkodott, hogy az