Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-05 / 18. szám

császári állam Kronlandjává degradálták, e fölött még megcsonkították és a bécsi kormány kénye­kedve szerint szétdarabolták. Mert hiszen Bécs­ben már komolyan foglalkoztak azzal, liogy. mint­egy a concordatum idézett 18-ik cikkének com­mentárjául, Budán és Pozsonyban két uj püspök­séget állítsanak fel, melyek az esztergomi diöcesis javadalmaiból lettek volna dotalandók; ez által az esztergomi prímás egyszerre minden anyagi hatalmától meg lett volna fosztva. Azon ellenve­tést, hogy az esztergomi érsekség három részre darabolása azon okból szándékoltatott, mert — hogy a többször emiitett cikk szavaival éljünk — „azt a hívek lelki java kívánta igy," könnyű megcáfolni. Az akkori Magyarországban — Er­délyt, az u. n. Vojvodinát és Horvát- Slavonor­szágot ide nem számítva — körülbelül öt millió katholikus volt, kik 17 diöcesisre voltak oszolva, míg Csehországban, hol a katholikusok száma kö­zel négy és félmillió, nincs több négy püspöki me­gyénél, s igy Magyarországon egyes diöcesisek lé­lekszáma is sokkal csekélyebb mint Csehország­ban, és mig a königgratzi egyházmegye 1,300,000, a leitmeritzi (valamint a bécsi is) 1,050,000, a budweisi közel 1,000,000 lelket számlál, a legné­pesebb magyar diöcesisben pedig, az esztergomi­ban, csak kevéssel van több 800,000 katholikus­nál. Ha tehát csak „a hívek lelki javának" akar­tak eleget tenni, először a lajthántúli tartomá­nyok egyh. megyéin kellett volna a szétdarabo­lást megkezdeni. Mióta a kath. egyház Magyarországon fennáll, soha ily nagy erőszakot nem követtek el rajta. Hogy a bécsi érsek fel volna jogosítva, a magyar egyház felett Rómában végérvényes egyezkedésbe bocsátkozni, senki sem fogja elhinni, aki csak egy pillantást is vet a magyar egyház fejlődésé­nek történetébe; mi azért teljesen meg vagyunk győződve, hogy a legelső magyar országgyűlés a concordatumot, mint az ország fogaival ÖAZ-szeegyeztethetlent, halomra fogja dönteni. A concordatum megkötése nem egyéb mint megtaga­dása a legitimitásnak két oly kormány részéről, melyek eddigelő a legitimitás előharcosai valának Európában. A mondottakból könnyű felfogni, mily be­nyomást tehetett a concordatum a magyar főpap­ságra; és az 1856 april 6-ától jun. 17-éig Bécs­ben tartott püspöki conferentiákban oly manifes­tatiók történtek, melyek e benyomás nagysága felett még a concordatum létrehozóit sem hagy­ták kétségben. „Ecclesiam perdidisti!" mondá $ci­tovszky Rauscher bibornoknak. Egy másik püs­pök pedig ugy nyilatkozott, hogy Magyaror­szágnak semmi szüksége sincs concordatumra; a magyar egyház ez által elveszté minden nim­busát, s most nem egyéb mint „állam-intézet,£í mint hajlékony eszköz a centralizáló bureaukra­tia kezében. Midőn egyik ülésben Rauscher azt az indítványt tette, hogy némely egyházi perek végeldöntés végett „a központba" Bécsbe kül­dessenek fel, az egri érsek következő gunyoros nyilatkozatát kellett elnyelnie: „Quare non in Vojvodinam?" Az uj Ansztria hatalmasai és a magyar egyház közötti szakítás mostantól kezdve teljessé lön; a magyar püspökök jól tudták, hogy a concordatum egyedüli célja a magyar egyház fel­darabolása és elnemzetietlenitése, de épen ugy tud­ták kötelességöket is, hogy e célt, e szándékot minden erejökbol meg kell hiúsitniok. A magyar szabadságharc legyőzése óta a magyar püspökök egészen a vallás terén maradtak, szó nélkül hagy­ták a bécsi kormány politikai erőszakoskodásait, minthogy azonban a concordatum már nem csak a nemzetet, hanem a hierarchiai érdekeket is sér­tette ; ettől kezdve a politikai küzdhomokra is ki­léptek. 1857 tavaszán, midőn ő Felsége Magyaror­szágot meglátogatta, a magyar ari stokratia egy pe­titiót nyújtott át a császárnak, melyben Magyar­ország elnyomott sorsának enyhítését kérelmezték; s ezen petitiónak a magyar püspökök is aláírták nevőket; s ugyanazon év nyarán a biborcok-pri­más bucsújárást rendelt Mariazellbe. „Vájjon," — igy szól a prímás híveihez — ??oly boldog-e a mi hazánk, miszerint nem nyomja szíveinket semmi aminek enyhítéséért az Isten anyjához esedezhet­nénk ?" Sok ezer katholikus követé a primás fel­hivását és Nagy Lajos magyar király korából fen­maradt zászló vezetése alatt érkeztek meg a stájer határokon fekvő búcsuhelyre, mely a magyar za­rándokokat nemzeti zászlókkal üdvözlé. Ott a her­cegprímás fellépett a szószékre, s magyar nyelven lelkesítő, hazafias egyházi beszédet tartott. — A bécsi kormány-körökben ezen nyilvános, nemze­ties manifestatiók fölött annyira boszankodtak, hogy a primás letétele és Rómába küldése elha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom