Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-04-28 / 17. szám

testvérei előtt, miként azon vallásos-erkölcsi testület tagjai ellen való torzsalkodás, mely testületnek maga is tagja óhajt lenni, az előtte kedvenc téren pályázást megnehezíti vagy igen érzékenyen gátolhatja is." Felette megszaporod­nék a száma aesopus bárányainak s igy nagyon rombolólag hatna az emberi társadalomra, ha az ezen idézetben benfog­lalt igen veszélyes elv valahogyan lábra kaphatna s az életbe menne át, mely szerint az apának vagy fiúnak vagy test­v érnek vagy egy községnek valamely dologban való maga­tartásaért, feltételéhezi állhatatos ragaszkodásaért, tetteiért, az egészen ártatlan ugyan, de könnyebben hozzáférhető s megejthető fiu, apa, testvér vagy ismerős elitéltethetnék. S ha egyházmegyénk ez elvet vallaná, akkor nekem az előt­tem „kedvenc téren" való tovább haladhatás iránt reményt vesztve kellene bevárnom a közel jövőt. De miután kétség­telenül tudom azt, hogy a fentebbi idézetek fenyegető sorai, az abaujmegyei papság firmája alatt ugyan, de annak híre, tudta és beleegyezése nélkül vétettek fel az észrevételekbe ellenem, én egész bátorsággal és nyugodtsággal helyezem magamat — még a tévedőket is az atyai elnéző szeretet melegével pártfogoló — nagytekintetü egyházmegyei pap­ság védelme alá, a hegyközi papok állítólagos kis gyűlé­sének azon tagjai ellenében, kik az észszerű kételkedés (dubium logicum) postulalumának mellőzésével, — mely szerint okok hiányában, nehogy alaptalanul Ítéljünk, ítéle­tünket fel szoktuk függeszteni, — reám dobák a kárhozta­tás kövét, s ezzel igyekvének irányomba felkölteni a nt. egyházmegye s a főt. egyházkerület közvéleményének rosz­szaló ítéletét s engem a nagy közönség előtt pelengérre állítani. Semmit nem habozva, minden félelem nélkül megyek szembe a rám irányzott fegyverekkel, útamat azonban kí­sérő társam az ártatlansággal, az e hó 27. és 28-án tar­tandó egyházmegyei gyűlés areopagusán veendem kérészül, hogy az ott nyert fedezet alatt annál biztosabban kerülhes­sem ki a lehető rám váró veszélyeket. Nyilatkozatom bezárása előtt nem mulaszthatom el kijelenteni, hogy nálamnal nagyobb tisztelettel senki nem viseltethetik a felsőbbek s az igaz érdem iránt, de becsüle­tére is aligha lehet féltékenyebb valaki nálamnál, melyet épen azért megőrizni s rajta bárki által ejtett csorbát nem tűrni magam iránti erkölcsi kötelességnek tartok. Korláth, mart. 18. 1867. Bodnár Endre, korláthi ref. segédlelkész. GYÁSZHÍR. April negyedikén szenderült jobb létre Grrátz Má­tyás János, a miklósfalvi ev. gyülekezet szeretve tisztelt tanítója, életének hatvanhatodik, hivatalának negyvenedik és boldog házasságának harmincnyolcadik évében szélhű­dés következtében. A mily szerény volt a kör, melyet a gondviselés kijelölt számára, oly fáradhatlan munkása volt annak. Tanulmányait szülővárosában Pozsonyban végzé ki­tűnő szorgalommal. 1826-ban politicai okok miatt a külföld látogatása betiltva levén, elfogadta a miklósfalvi gyülekezet meghívását, tanítói állomásra. Mint ilyen 40 éven át szol­gálta gyülekezetét. Az iskolában mint tanitó, az ifjúság leggyöngédebb barátja, hü vezetője volt, mely gyöngédsé­gévé! és hűségével teljes öszhangzásban volt szellemi kép­zettsége. A templomban is a legjobb eszközök megválasz­tásával a gyülekezet teljes megelégedésére szolgált 37 évig 1864-ig, a midőn az anyagyülekezetté lett. Hogy a folytonos tökélyesbülés szemei előtt lebegett, házi könyv­tára, melyben a legjelesebb egyház írók müvei mint Dinter, Niessen, Gerok, Pahner, Draeseke, Klaus Harms s mások nem hiányoztak, eléggé bizonyítja. Gyermekeinek nem volt annyira fczigoru, hanem szelíd jóságos atyja, kikbe példás hűséggel csepegtetett egyházias és hazafias érzelmeket. Tiszttársai, barátjai soha sem feledik el benne a jeles s jo-4 vialis tanítót, barátot tisztelni. Mindezeket vastermészete, folytonos egészsége, mely csak egy év óta gyengült a leg­nagyobb mértékben mozditá elő. Temetése folyó hó 6-án volt, melyen számos tiszte­lője jelent meg közel s távolról; a környék nem egyhamar lát oly temetést minő az elhunyté vala. A testvériség pél­dája gyanánt emlitcm meg, hogy a falu r. kath. lakosai is résztvönek azon, n. t. lelkészök lelkészeinkhez csatlakozott, s a prot. és kath. harangszó egyaránt kisérte a boldogultat az örök nyugalom helyére. Az elhunyt udvarában n. t. Tomka János mosonyi volt esperes mondott buzgó imát, a templomban a gyülekezet ifjú lelkésze t. Ulicsny Endre jeles beszédben ecseteié vesz­teségünket Ján. Jel. 14, 13. nyomán, a temetőben t. Schuh Ágost gálosi lelkész mondott megható beszédet, s az el­hunyt kebelbarátja az oroszvári veterán tanitó Renner K. a legszívélyesebb szavakban búcsúzott végül el. Siratják öt számos barátain, tisztelőin kivül: gyüleke­zete, özvegye, négy gyermeke. Béke szálljon poraira! Egy tisztelője. Hálás köszönet és kérelem. A pesti ev. ref. theol. ifjúság „olvasó és önképző köre" hálás köszönetét fejezi ki a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok," „Pesti Napló," „Hon," Kertészgazda," és „Üstökös" t. szerkesztőinek, kik lapjaikkal, — és számos pártfogóinak, kik könyv- és egyéb ajándékokkal kegyes­kedtek az egyletet megtisztelni. Egyszersmind fölkéri mind­azon ügybarátokat, kik részvéttel viseltetnek a fiatalság jó­irányu törekvései iránt, hogy becses adományaikkal az egy­let szép célját előmozdítani szíveskedjenek. Dömötör János3 Eötvös Károly s elnök. jegyző. Jelentés. » Konfirmációi káté, vagy az urasztalához első ízben járulandó növendékek vallástétele. Református kate­kheták használatára szerzette. Makiári Pap Lajos, berzéti ref. lelkész. Rozsnyón Kovács Mihály könyvnyomdája 1867. ára 10 kr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom