Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-04-28 / 17. szám

testvérei előtt, miként azon vallásos-erkölcsi testület tagjai ellen való torzsalkodás, mely testületnek maga is tagja óhajt lenni, az előtte kedvenc téren pályázást megnehezíti vagy igen érzékenyen gátolhatja is." Felette megszaporodnék a száma aesopus bárányainak s igy nagyon rombolólag hatna az emberi társadalomra, ha az ezen idézetben benfoglalt igen veszélyes elv valahogyan lábra kaphatna s az életbe menne át, mely szerint az apának vagy fiúnak vagy testv érnek vagy egy községnek valamely dologban való magatartásaért, feltételéhezi állhatatos ragaszkodásaért, tetteiért, az egészen ártatlan ugyan, de könnyebben hozzáférhető s megejthető fiu, apa, testvér vagy ismerős elitéltethetnék. S ha egyházmegyénk ez elvet vallaná, akkor nekem az előttem „kedvenc téren" való tovább haladhatás iránt reményt vesztve kellene bevárnom a közel jövőt. De miután kétségtelenül tudom azt, hogy a fentebbi idézetek fenyegető sorai, az abaujmegyei papság firmája alatt ugyan, de annak híre, tudta és beleegyezése nélkül vétettek fel az észrevételekbe ellenem, én egész bátorsággal és nyugodtsággal helyezem magamat — még a tévedőket is az atyai elnéző szeretet melegével pártfogoló — nagytekintetü egyházmegyei papság védelme alá, a hegyközi papok állítólagos kis gyűlésének azon tagjai ellenében, kik az észszerű kételkedés (dubium logicum) postulalumának mellőzésével, — mely szerint okok hiányában, nehogy alaptalanul Ítéljünk, ítéletünket fel szoktuk függeszteni, — reám dobák a kárhoztatás kövét, s ezzel igyekvének irányomba felkölteni a nt. egyházmegye s a főt. egyházkerület közvéleményének roszszaló ítéletét s engem a nagy közönség előtt pelengérre állítani. Semmit nem habozva, minden félelem nélkül megyek szembe a rám irányzott fegyverekkel, útamat azonban kísérő társam az ártatlansággal, az e hó 27. és 28-án tartandó egyházmegyei gyűlés areopagusán veendem kérészül, hogy az ott nyert fedezet alatt annál biztosabban kerülhessem ki a lehető rám váró veszélyeket. Nyilatkozatom bezárása előtt nem mulaszthatom el kijelenteni, hogy nálamnal nagyobb tisztelettel senki nem viseltethetik a felsőbbek s az igaz érdem iránt, de becsületére is aligha lehet féltékenyebb valaki nálamnál, melyet épen azért megőrizni s rajta bárki által ejtett csorbát nem tűrni magam iránti erkölcsi kötelességnek tartok. Korláth, mart. 18. 1867. Bodnár Endre, korláthi ref. segédlelkész. GYÁSZHÍR. April negyedikén szenderült jobb létre Grrátz Mátyás János, a miklósfalvi ev. gyülekezet szeretve tisztelt tanítója, életének hatvanhatodik, hivatalának negyvenedik és boldog házasságának harmincnyolcadik évében szélhűdés következtében. A mily szerény volt a kör, melyet a gondviselés kijelölt számára, oly fáradhatlan munkása volt annak. Tanulmányait szülővárosában Pozsonyban végzé kitűnő szorgalommal. 1826-ban politicai okok miatt a külföld látogatása betiltva levén, elfogadta a miklósfalvi gyülekezet meghívását, tanítói állomásra. Mint ilyen 40 éven át szolgálta gyülekezetét. Az iskolában mint tanitó, az ifjúság leggyöngédebb barátja, hü vezetője volt, mely gyöngédségévé! és hűségével teljes öszhangzásban volt szellemi képzettsége. A templomban is a legjobb eszközök megválasztásával a gyülekezet teljes megelégedésére szolgált 37 évig 1864-ig, a midőn az anyagyülekezetté lett. Hogy a folytonos tökélyesbülés szemei előtt lebegett, házi könyvtára, melyben a legjelesebb egyház írók müvei mint Dinter, Niessen, Gerok, Pahner, Draeseke, Klaus Harms s mások nem hiányoztak, eléggé bizonyítja. Gyermekeinek nem volt annyira fczigoru, hanem szelíd jóságos atyja, kikbe példás hűséggel csepegtetett egyházias és hazafias érzelmeket. Tiszttársai, barátjai soha sem feledik el benne a jeles s jo-4 vialis tanítót, barátot tisztelni. Mindezeket vastermészete, folytonos egészsége, mely csak egy év óta gyengült a legnagyobb mértékben mozditá elő. Temetése folyó hó 6-án volt, melyen számos tisztelője jelent meg közel s távolról; a környék nem egyhamar lát oly temetést minő az elhunyté vala. A testvériség példája gyanánt emlitcm meg, hogy a falu r. kath. lakosai is résztvönek azon, n. t. lelkészök lelkészeinkhez csatlakozott, s a prot. és kath. harangszó egyaránt kisérte a boldogultat az örök nyugalom helyére. Az elhunyt udvarában n. t. Tomka János mosonyi volt esperes mondott buzgó imát, a templomban a gyülekezet ifjú lelkésze t. Ulicsny Endre jeles beszédben ecseteié veszteségünket Ján. Jel. 14, 13. nyomán, a temetőben t. Schuh Ágost gálosi lelkész mondott megható beszédet, s az elhunyt kebelbarátja az oroszvári veterán tanitó Renner K. a legszívélyesebb szavakban búcsúzott végül el. Siratják öt számos barátain, tisztelőin kivül: gyülekezete, özvegye, négy gyermeke. Béke szálljon poraira! Egy tisztelője. Hálás köszönet és kérelem. A pesti ev. ref. theol. ifjúság „olvasó és önképző köre" hálás köszönetét fejezi ki a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok," „Pesti Napló," „Hon," Kertészgazda," és „Üstökös" t. szerkesztőinek, kik lapjaikkal, — és számos pártfogóinak, kik könyv- és egyéb ajándékokkal kegyeskedtek az egyletet megtisztelni. Egyszersmind fölkéri mindazon ügybarátokat, kik részvéttel viseltetnek a fiatalság jóirányu törekvései iránt, hogy becses adományaikkal az egylet szép célját előmozdítani szíveskedjenek. Dömötör János3

Eötvös Károly s elnök. jegyző. Jelentés. » Konfirmációi káté, vagy az urasztalához első ízben járulandó növendékek vallástétele. Református katekheták használatára szerzette. Makiári Pap Lajos, berzéti ref. lelkész. Rozsnyón Kovács Mihály könyvnyomdája 1867. ára 10 kr.