Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-04-28 / 17. szám

Hanem épen itt van ám a nehézség, hogy miből ? van-e arra, vagy talán osak egy egyháznál is, avagy csak egyet­len tanodákat tartó testületnél annyi alaptöke, a melynek kamatjából ily tanári nyugalompénz kikerülhetne? És ha nincs, honnét és hogyan szerezhető? És ha nem teremthető, nem áll-e be ismét azon eset, miként a tanárt csakugyan működtetni kell halála napjáig. Egyébiránt, hisz ez kötelessége, öröme is. Tanárt, ki e pályát csak bizonyos időre valónak tekintené — már fel­jebb mondottam, hogy nem akarok elismerni, éljen és hal­jon hivatalának, hivatalában, hivataláért. Hiszem, hogy az ö tisztében is, mentül tovább munkál, annyival gyakorlottabb­nak, annyival belátóbb és bölcsebbnek kell lennie, kell olyanná válnia; de — „nervi deficiunt animi" birná a lé­lek, de gyenge a test, olykor pedig megfordítva, birná még a test, de elhagyta a lélek. Tanárnak s általán mindenkinek, ki az ifjúság nevelé­sével s tanításával foglalkozik, testben — lélekben fiatalnak illik, illenék lennie, a mint azt egy francia bölcs mondja, hogy ö a hadfiát a katonát csak fiatalnak,, a papot, az áldó­pásztort pedig csak öregnek tudja képzelni, tegyük a testi, s a vércsatász helyébe, a lelki, a szellemi csatárt, a tanítót, ugy hiszem, akkor is helyes a bölcsészi képzelem. A ta­nítót jellemzi az, mi tárgyát, a tudományt, a mozgalom, az élet, a haladás; lelkészt mi tárgyát, a vallást, a nyugalom, a béke és az örökségnek hü megőrzése, a megállapodás, a maradás. Az előbbi jellemvonások ifjúságra, az utóbbiak az öregkorra illők. Mindezt föltéve és megengedve, ismét csak az követ­kezik, hogy tehát tanárnak, öregnek, elvénültnek, lennie nem szabadna, nem kellene, üsz fürt, fiatal főt fedjen, rán­cos arcból világos, tiszta szem ragyogjon, melyből a lélek, még mindig tüzet, eszmelángot lövel, kit megifjitson az, hogy mindig fiatalokkal van dolga, kit megifjitson az, hogy min­den korban uj meg uj haladással gazdagított tudományt kell közvetíteni tanítványainál, kell szaporítani, sokasítania, uj magvetőként az ismereteket. Nincs itt ugyanazonosság a munkában, mert bár tíz évvel ezelőtt, bárcsak tavai is e nemii tárgyat tanította le­gyen, más ennek a módszere, más az alakja már csak tíz évvel későbben már csak az idén is, mint volt azelőtt, s más meg az egyén is, a kinek tanítja, innét és ebből következik, hogy maga a terjedelem sőt még maga a cél is más lehet s e szerint magának a tanárnak is mintegy, más uj embernek keli lennie. Itt van a megifjodásnak, az ifjan maradásnak, vagy a szellemi fiatalságnak fő lélektani titka. *) Ellenben, ha csakugyan beáll az az eset, hogy a tanár ugy testben, mint lélekben elvénült, eltompult, és há a m i­dön ö maga akarná is és közönsége engedné is, — mégsem taníthat, még sem hivataloskodhatik, mert vagy testi vagy *) „Tanoda és egyház" cimü müvecskéje a szerzőnek 1848-ból, a papi és tanitó közti ellentétességet — különbeni nagy rokonság mellett, részletesben, mélyebben tárgyalja. Lásd e munkát, a mely iránt tudomásomra jött, hogy újkori bővített kiadója akar talál­kozni. Küzdjön meg e téren más is, én beérem a kezdemény ér­demével. lelki nyomorékká lett, koldussá — mint szokták mondani, tán saját növendékeinek gúnyává, s ugyanakként, az ifjú­ságnál is ennek felszámithatlan kára nélkül nem működhe­tik, és hogy olyanná, a maga szándékos hibáján kivül, de hivataloskodása közben lett: nem áll-e itt be az erkölcsi kénytelenség és szükségesség, miszerint tenni kell róla, hogy elmozdittassék, hogy helyét ifjabb, a tanodát s az egész nemzedéket előbbre haladtató munkás állittassék? Mert nem az egy és pedig már nyomorék egyénnek kitartatása a ne­velés célja, hanem — a fiatalságnak, bármily nehezen meg­vásárlandó áron, az elörevitele és kiképeztetése. Akkor le kell lépni, le kell léptetnie. És mitévők legyünk vele ? Szabad-e még kérdezni. Teljes fizetéssel kell nyugalmaz tatnia. Van intézet, s magam ismerek olyat, a hol a tanárok a rendes fizetésökből levonnak egy bizonyos részt, és azt tö­késitik ugy tanárözvegyek és árvák, — valamint képtelenné vált tanárok nyugdíjazására. A két előbbi célját ez intézet­nek, a hátrámaradt özvegy és árva segedelmeztetését, azt megérthetni könnyebben, mint magoknak a tanároknak nyug­díjaztatását. Mert az özvegygyei és árvákkal, a tanodát tartó tes­tületnek semmi köze, ezekkel ö hiványi szerződést nem köte, e szerint segíteni sem tartozik, dehogy mindamellett ez igen sok helyütt megtörténik bizonyos erkölcsi köteléknek a ke­gyeleti szálainál fogva, igen méltányos, igen szép, igen ne­mes és emberies eljárás, hanem hogy a tanár a saját maga személyének egykori nyugdíjaztatására is fizessen, ezt, so­kan vannak, kik megérteni nem tudják, nem akarják. Ök azt állítják, miszerint a tanári nyugintézetröl, egyenesen csak a tanodát tartó testület tartozik gondoskodni, mert neki van érdekében, a képtelenné vált tanártól szabadulni s ötet ter­heli az erkölcsi ugy, mint a hiványi kötelezettség is, a ta­nárról, ha munkaképtelenné lett, gondoskodni. Mások ismét azt vallják s igy okoskodnak : ha a hivány tulajdonképen nem más mint szerződés, ugy a szerződés külömben is felbom­lik, mihelyt azt akár az egyik, akár a másik szerződő fél, megtartani vagy nem birja, vagy nem akarja; s e szerint a tanár irányában is, érvénytelenítve van a szerződés ereje, mihelyt ö azt a mire szerződik, teljesíteni már képtelen vagy vonakodó, igy tehát a gyülekezet nekie sem fizetést, sem nyugdíjt adni nem tartozik. Messzire jutnánk, ha mind ezt oly szigorú következe­tességben állítanék fel és vallanók igaznak. Akkor bizony tanárt sem kapnánk tanintézeteinkbe, kivált ha a hivatal­képtelenités declaratióját egyenesen csak a gyülekezetekre biznók. — A közkedvből kiesett tanárt ekként mindannyi­szor munkaképtelennek nyilváníthatnák és túladhatnának rajta. Mindennek van határa, s igy itt is határnak, s önkény elleni biztositásnak kell lennie. Ki mondhassa hát ki a hivatalra nézve a beállott kép­telenséget? Elég-e erre nézve a tanár bevallása, és a ne­taláni orvosi bizonyítvány, több-e a gyülekezet elismerése ? vagy megkivánható-e még az esperesség, az egyházi con­sistorium vagy más elöljáróság beavatkozása ? És mennyi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom