Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-04-28 / 17. szám

Hanem épen itt van ám a nehézség, hogy miből ? van-e arra, vagy talán osak egy egyháznál is, avagy csak egyetlen tanodákat tartó testületnél annyi alaptöke, a melynek kamatjából ily tanári nyugalompénz kikerülhetne? És ha nincs, honnét és hogyan szerezhető? És ha nem teremthető, nem áll-e be ismét azon eset, miként a tanárt csakugyan működtetni kell halála napjáig. Egyébiránt, hisz ez kötelessége, öröme is. Tanárt, ki e pályát csak bizonyos időre valónak tekintené — már feljebb mondottam, hogy nem akarok elismerni, éljen és haljon hivatalának, hivatalában, hivataláért. Hiszem, hogy az ö tisztében is, mentül tovább munkál, annyival gyakorlottabbnak, annyival belátóbb és bölcsebbnek kell lennie, kell olyanná válnia; de — „nervi deficiunt animi" birná a lélek, de gyenge a test, olykor pedig megfordítva, birná még a test, de elhagyta a lélek. Tanárnak s általán mindenkinek, ki az ifjúság nevelésével s tanításával foglalkozik, testben — lélekben fiatalnak illik, illenék lennie, a mint azt egy francia bölcs mondja, hogy ö a hadfiát a katonát csak fiatalnak,, a papot, az áldópásztort pedig csak öregnek tudja képzelni, tegyük a testi, s a vércsatász helyébe, a lelki, a szellemi csatárt, a tanítót, ugy hiszem, akkor is helyes a bölcsészi képzelem. A tanítót jellemzi az, mi tárgyát, a tudományt, a mozgalom, az élet, a haladás; lelkészt mi tárgyát, a vallást, a nyugalom, a béke és az örökségnek hü megőrzése, a megállapodás, a maradás. Az előbbi jellemvonások ifjúságra, az utóbbiak az öregkorra illők. Mindezt föltéve és megengedve, ismét csak az következik, hogy tehát tanárnak, öregnek, elvénültnek, lennie nem szabadna, nem kellene, üsz fürt, fiatal főt fedjen, ráncos arcból világos, tiszta szem ragyogjon, melyből a lélek, még mindig tüzet, eszmelángot lövel, kit megifjitson az, hogy mindig fiatalokkal van dolga, kit megifjitson az, hogy minden korban uj meg uj haladással gazdagított tudományt kell közvetíteni tanítványainál, kell szaporítani, sokasítania, uj magvetőként az ismereteket. Nincs itt ugyanazonosság a munkában, mert bár tíz évvel ezelőtt, bárcsak tavai is e nemii tárgyat tanította legyen, más ennek a módszere, más az alakja már csak tíz évvel későbben már csak az idén is, mint volt azelőtt, s más meg az egyén is, a kinek tanítja, innét és ebből következik, hogy maga a terjedelem sőt még maga a cél is más lehet s e szerint magának a tanárnak is mintegy, más uj embernek keli lennie. Itt van a megifjodásnak, az ifjan maradásnak, vagy a szellemi fiatalságnak fő lélektani titka. *) Ellenben, ha csakugyan beáll az az eset, hogy a tanár ugy testben, mint lélekben elvénült, eltompult, és há a m idön ö maga akarná is és közönsége engedné is, — mégsem taníthat, még sem hivataloskodhatik, mert vagy testi vagy *) „Tanoda és egyház" cimü müvecskéje a szerzőnek 1848-ból, a papi és tanitó közti ellentétességet — különbeni nagy rokonság mellett, részletesben, mélyebben tárgyalja. Lásd e munkát, a mely iránt tudomásomra jött, hogy újkori bővített kiadója akar találkozni. Küzdjön meg e téren más is, én beérem a kezdemény érdemével. lelki nyomorékká lett, koldussá — mint szokták mondani, tán saját növendékeinek gúnyává, s ugyanakként, az ifjúságnál is ennek felszámithatlan kára nélkül nem működhetik, és hogy olyanná, a maga szándékos hibáján kivül, de hivataloskodása közben lett: nem áll-e itt be az erkölcsi kénytelenség és szükségesség, miszerint tenni kell róla, hogy elmozdittassék, hogy helyét ifjabb, a tanodát s az egész nemzedéket előbbre haladtató munkás állittassék? Mert nem az egy és pedig már nyomorék egyénnek kitartatása a nevelés célja, hanem — a fiatalságnak, bármily nehezen megvásárlandó áron, az elörevitele és kiképeztetése. Akkor le kell lépni, le kell léptetnie. És mitévők legyünk vele ? Szabad-e még kérdezni. Teljes fizetéssel kell nyugalmaz tatnia. Van intézet, s magam ismerek olyat, a hol a tanárok a rendes fizetésökből levonnak egy bizonyos részt, és azt tökésitik ugy tanárözvegyek és árvák, — valamint képtelenné vált tanárok nyugdíjazására. A két előbbi célját ez intézetnek, a hátrámaradt özvegy és árva segedelmeztetését, azt megérthetni könnyebben, mint magoknak a tanároknak nyugdíjaztatását. Mert az özvegygyei és árvákkal, a tanodát tartó testületnek semmi köze, ezekkel ö hiványi szerződést nem köte, e szerint segíteni sem tartozik, dehogy mindamellett ez igen sok helyütt megtörténik bizonyos erkölcsi köteléknek a kegyeleti szálainál fogva, igen méltányos, igen szép, igen nemes és emberies eljárás, hanem hogy a tanár a saját maga személyének egykori nyugdíjaztatására is fizessen, ezt, sokan vannak, kik megérteni nem tudják, nem akarják. Ök azt állítják, miszerint a tanári nyugintézetröl, egyenesen csak a tanodát tartó testület tartozik gondoskodni, mert neki van érdekében, a képtelenné vált tanártól szabadulni s ötet terheli az erkölcsi ugy, mint a hiványi kötelezettség is, a tanárról, ha munkaképtelenné lett, gondoskodni. Mások ismét azt vallják s igy okoskodnak : ha a hivány tulajdonképen nem más mint szerződés, ugy a szerződés külömben is felbomlik, mihelyt azt akár az egyik, akár a másik szerződő fél, megtartani vagy nem birja, vagy nem akarja; s e szerint a tanár irányában is, érvénytelenítve van a szerződés ereje, mihelyt ö azt a mire szerződik, teljesíteni már képtelen vagy vonakodó, igy tehát a gyülekezet nekie sem fizetést, sem nyugdíjt adni nem tartozik. Messzire jutnánk, ha mind ezt oly szigorú következetességben állítanék fel és vallanók igaznak. Akkor bizony tanárt sem kapnánk tanintézeteinkbe, kivált ha a hivatalképtelenités declaratióját egyenesen csak a gyülekezetekre biznók. — A közkedvből kiesett tanárt ekként mindannyiszor munkaképtelennek nyilváníthatnák és túladhatnának rajta. Mindennek van határa, s igy itt is határnak, s önkény elleni biztositásnak kell lennie. Ki mondhassa hát ki a hivatalra nézve a beállott képtelenséget? Elég-e erre nézve a tanár bevallása, és a netaláni orvosi bizonyítvány, több-e a gyülekezet elismerése ? vagy megkivánható-e még az esperesség, az egyházi consistorium vagy más elöljáróság beavatkozása ? És mennyi-