Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-04-28 / 17. szám

ló'n felhasználva egyházpolitikai eszközül. Vizsgáljuk egy kissé, hogyan jártak el ezen bonyolódott ügyben. A di'vide et impera elve a politikai téren oly pompásan látszott sikerülni, hogy legközelebbi feladatul tünt fel, ugyanazt a magyar egyházzal szemben is, mint centralisaló szert, alkalmazásba hozni, annál inkább, mivel igy remélhető volt, hogy a már meglevő politico-nationalis ellentéteket a vallásos légkörbe is átültethetik. Horvátország és a temesi bánát, magától érthetőleg, e célra legalkalmasabb terrenumokul kinálkoztak. Az átalakitást 1852 dec. 3-án kiadott pápai breve kezdte meg, mely hat püspökséget, eddig magyar érsekek jurisdictiója alá tartozókat, szakitott el tőlük, és rendelt a Zágrábban alapitott uj érsekség fenhatósága alá. A pápa nem is nagyon titkolta el politikai célzatait, hanem kereken kimondotta, hogy az érsekség fölállítása a horvát fővárosban, jutalom azért, mivel a horvátok a mozgalom éveiben a magyarok ellen harcoltak. Az indokok között ugyanis a breve felhozza azt is: quod Christi Jideles illarum regionum pro catholica Jide tam contra Mohamedanos et posteros no-vatores quam hisce JSfostris turbulentis tem-porihus contra nequiores humanarum Divinarumque rerum hostes fortiter obstiferiint1

atque ad nefarios illorum ausus retundendos et cohibendos ad sanguinem usque gloriose decer-tarunt. Midőn már ő szentsége egyszer belekezdett a munkába, nem állott meg ezen egy újjáalakításnál; 1853. év dec. 6-án jelent meg a görög egyesült egyházat érdeklő pápai breve, mely a fogarasi püspökséget Erdélyben érseki méltóságra emelte, de egyszersmind ettől és a nagyváradi püspökségtől is néhány egyházközségetelszakított, hogy ezekből Lúgoson uj püspökséget alapítson, mely az uj érsekség jurisdictiója alá lőn rendelve, mig az illető' egyházközségek eddig az esztergomi érsek fenhatósága alatt állottak. Tehát ez ismét csonkítása volt az esztergomi diöcesisnek, szétszakítása azon egyházközségeknek, melyek évszázadokon át együve tartoztak; és ő szentsége az ezen ügyben kiadott brevében ebbeli eljárását ismét nem vallási, hanem politikai indokokkal támogatta, a mennyiben nyíltan kimondja: hogy „a mi kedves fiunknak Krisztusban, Ferenc Józsefnek kivánatát, akartuk teljesitni, aki ezen püspökség felállításáért nálunk esedezett." Világosan kitünt, hogy mind az esztergomi primásság, mind pedig a nagy-kalocsai érsekség a bécsi kormánynak szálka volt szemeiben, s hogy a szétdarabolást, melyet politikai téren maga eszközölt, az egyházi téren a pápa által akarta oktroyáltatni. Hogy mily buzgalommal láttak a dologhoz, kitűnik ama készségből is, melylyel az újonnan alapitott püspökségnek 10,000 forint évi jövedelmet Ígértek. De bár milyen volt is ez a buzgalom, meg lehetünk győződve, hogy a magyar egyház területének ilyetén erőszakos szétdarabolását csak azon okból merészelték, mivel az akkori prímástól egyáltalában semmi vagy csak nagyon csekély ellentállást vártak. Scitovszky az ő primási méltóságát 1849, jul- 21-én kiadott császári decretumnak köszönheté, melyet Bach Sándor contrasignált, s a prímás már el is érte ama kort, melyhez az otium cum dignitate jobban illik, mint az erélyes ellenállási nyilatkozatok; s mindezek a bécsi kormány előtt elégséges indokul szolgáltak arra, hogy azö engedékenységére számítson, és semmi merénylettől vissza ne riadjon. De a magyar kath. egyház becsületére legyen mondva, mindezen gyanitások illusoriusoknak bizonyultak be; a primás mind a két pápai breve ellen oly módon remonstrált, mely ezeknek törvénytelenségét a legkirivóbban tüntette fel. Pio Nonohoz intézett iratában először történelmileg törekedett kimutatni,— hogy az esztergomi egyház sz. István óta „Metropolis et magistrau

vala, — hogy a pápák ismételten elismerték az esztergomi érsekek fensőségét és jogait, s hogy ezen kiváltságainál fogva ő maga is, nem régen, 1850-ben Magyarország és kapcsolt részeinek minden érsekét és püspökét Esztergomba hítta össze, hogy tanácskozzanak azon eszközök felett, melyekkel az egyházon ütött nehéz sebeket begyógyíthassák; ha a két pápai breve az újonnan alakított püspökségeket illetőleg az ő beleegyezésére hivatkozik, kénytelen kijelenteni, mint a pápához intézett irataiban „határozottan kimondotta," hogy az uj püspökségekre nézve „metropolitai jogairól lemond ugyan, de semmi áron sem azokról, melyek őt mint prímást megilletik," őt „mint prímást és született követet" második folyamodásu jurisdictiói jog illeti meg Magyarország és kapcsolt részeinek minden egyh.megyéje fölött. Erre Scitovsky felhozza a nagy érdemeket, melyeket az esztergomi érse-