Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-04-21 / 16. szám

G YÁSZHin. E hó 7-én kisérte örök nyugalomra a ceglédi protes­táns hivők nagy sokasága az egyház egyik öreg szolgáját Szíjj János tanítót, mintha temetésekor akarta volna vissza­pótolni neki azt, a mit életében tőle nem egyszer megtaga­dott : mert a tanitó kényszere Cegléden sem kevésbé keserű, mint a legtöbb helyen nagy Magyarországon. A boldogult betölté a 90 évet; 50 esztendeig tanítóskodott s ez 50 év­ből az utolsó negyven a ceglédi ref. egyházé volt. Életének legutolsó 8 évét nyugalomban tölté, félfizetéssel nyugdíjaz­tatván. S bár hosszú élete egy volt azoké közül, kiket azúr — mert szeret — meglátogat: mindazáltal egész halálaig megtartá derült kedélyét, s megnyugodva, mondhatni vá­gyódással várta a percet, mely öt ama legnagyobb tanitó elé viszi, ki egyedül itél és jutalmaz. A halott fölött főtisz­telendő Dobos János úr tartá egyikét azon tartalmas szép beszédeknek, a minőket hallani tőle megszoktunk, Ézsaiás ezen szavairól (XXX. 20.) „Jóllehet az úr keserűségnek kenyerét adja tinektek és a nyomorúságok vizét: de nem távozik el tőled többé a te tanitód, és a te szemeid látják a te tanítódat." Ki a Iegrögösebb pályán oly hosszan fáradott, annak valóban édes lehet megpihenni. Közli Baráth Ferenc. Egy kis kérelem. Nagytiszteletü szerkesztő úr! Bocsásson meg, ha be­cses lapját egy kissé igénybe vesszük, mivel fontos köz­lendőinkre nézve csak is becses lapját látjuk legilletékesebb helynek. Ugyan is a mi tolnamegyei egyházvidéki gyűlésünk rendesen Kölesden vagy Szegzárdon tartatik, ez utóbbira nézve nincs is sok kifogásunk, de Kölesdre nézve igen is, mivel a központtól jó messze esik; néha a rosz utak miatt 2—3 napi fáradalmas utazást is igényel — még pedig te­gelyen. A miért is ezúttal felhívjuk a nagytiszteletü esperes urat, hogy a kellemetlen és költséges utazás kikerülése vé­gett a leendő gyűlés vagy Szegzárdon tartassék meg, vagy tétessék át Pécsváradra; igy azután a felső-vidéki collegáink is osztoznak a már általunk százszor megtett 2—3 napi utazásokban. Pécsvárad, april 4. 1867. Több alsóvidéki pap. A folyó évi , ,Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" 10-ik számában közlött Észrevételek ós Útbaigazítás cimü fel­világosító cikk alatt hibásan áll ezen aláírás: Abauj egy­házmegyei papság nevében, a hegyközi papok Abaujváron tartott kisgyülése határozatából. Ez a leírással megbízott­nak tévesztéséből eredett vigyázatlansági elnézett hibás al­irat. Mert a nevezett helyen nem kisgyűlés, hanem tanács­kozmány volt, nem is csak hegyközi papok tanácskozmá­nya, mivel azon más járások papjai közül is voltak jelen. Ugyanazért csak „az abauj egyházmegyei papság nevében" aláírás mellett maradván; a kisgyűlés kifejezés elleni óvás­tételünket felvenni, kérjük. Többen. *) „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 5. sz. megjelent „Hálanyilatkozatra." ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A gyula-fehérvár-nagyenyedi •^"iskola történetére. Több ok iridit reá, hogy teno...^ „ foglalkozásom eredményét a t. olvaso-OTtnlí!^ ,evl csássam. ' Mióla Erdély legnagyobb fejedelme Bethlen Gábor e főtanodát megalapitá: egyik legnevezetesebb gyül- és gyú­pontját képezi az hazánkban a protestáns nevelésnek. Ebből kifolyólag, ha e közel harmadfél százados főiskolának csak megközelítőleg is hü képét adhatom: nemzetünk míveltség­történetének egy darabját nyújtom a közönségnek, mely annyival tanulságosabb, mivel protestáns tanodáink belszer­kezete elvitázhatlan befolyásssal volt nemzetünk alkotmá­nyos érzülete kifejtése — megtartására. Másfelől, minél tovább hatoltam be az előttem lévő adatok halmazába; mi­nél több összehasonlítást tettem a mi és más népek tanodái­nak élete között: annál határozottabban meggyőződtem, hogy a miénk egyetlen a maga nemében. De eltekintve ezektől, maga e virágzó intézet külső története is felköllheti az iró munkakedvét, az olvasó figyel­mét. Két és fél századon keresztül, három izben a teljes megsemmisítés szélén állott. 1658-ban a tatár, 1704-ben Rabutin parancsára b. Tige ezredes, 1849-ben a balul ve­zérlett nép dúlta fel javait, épületeit, gyűjteményeit. Feltá­madott; tanuságául annak, hogy oly intézmény, melyet köz­szükség szült s közlelkesedés Ölel körül, meggyilkolhatatlan. A béke is meghozta csapásait; fanatikus türelmetlenség s szolgai kedvkeresés megfoszták legszebb javaitól: gyula­fehérvári épületei, Debrecen város dézmája s a tokaji „Hét­szöllötől"; söt voltak pillanatok, midőn legutolsó darab földje és épületköveinek birtoka is veszélyezve vala; voltak évek és pedig nem oly régen, hogy létezési joga is kérdésbe lön téve. Ezeket is luállolta. Sok vesztességgel igen sok anyagi veszteséggel az igaz; annyival, mennyi a jövőre nézve eddigi jótékonságát gyakorolhatnia, már-már képtelenné teszi: de a mennyit itt vesztett, megnyerte s meg kell nyernie hazánk, nemzetünk, felekezetünk részvétében, melyhez e kiállott csa­pások dacára még sohasem fordult. Ime a második ok. Az 1849-iki veszélyből a fötanoda legnevezetesebb okmányai kiragadtattak. A vész, mely tanodánknak 200,000 forintnál többre tehető anyagi (s ki mondhatná meg, gazdag gyűjteményei és egyebekben mennyi szellemi) kárt okozott ; nem akarta múltját is megsemmisíteni. De a jövő Isten ke­zében van . . . Maradjon meg az, ami annyiszor megmene­kült, maradjon meg a lángpallos, mely az emberiség elleni bűnöket oly kérlelhetlen szigorral bünteti, — tanuságul a késő századoknak, tanuságul részünkre a mívelt világ előtt. Sok adattal rendelkeztem a fötanoda levéltárán kivül, többi erdélyi tanodáink tanáraitól s egyesektől is számos okmányt nyertem; ezenkívül három rövidebb történelmi kí­sérlet állott rendelkezésemre: két latin, minden valószinü­séggel Párizpápai Ferenc-éi, az erdélyi muzeum s gr. Mikó Imre ö exja kegyessége útján, s egy magyar részlet nt. He­repei Károly, egykori n.-enyedi tanár, jelenleg vízaknai lelkész űr, szívességéből. Müvem mintegy 20 nyomott ívre fog terjedni s a jövő september eljsejéig megjelenend. Előfizetési ára 2 frt. Az előfizetések május 15-ig hozzám küldendők. Bátorkodom felhívni a t. közönség figyelmét. N.-Enyed, március 25-én 1867. P. Szathmáry Károly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom