Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-04-21 / 16. szám
G YÁSZHin. E hó 7-én kisérte örök nyugalomra a ceglédi protestáns hivők nagy sokasága az egyház egyik öreg szolgáját Szíjj János tanítót, mintha temetésekor akarta volna visszapótolni neki azt, a mit életében tőle nem egyszer megtagadott : mert a tanitó kényszere Cegléden sem kevésbé keserű, mint a legtöbb helyen nagy Magyarországon. A boldogult betölté a 90 évet; 50 esztendeig tanítóskodott s ez 50 évből az utolsó negyven a ceglédi ref. egyházé volt. Életének legutolsó 8 évét nyugalomban tölté, félfizetéssel nyugdíjaztatván. S bár hosszú élete egy volt azoké közül, kiket azúr — mert szeret — meglátogat: mindazáltal egész halálaig megtartá derült kedélyét, s megnyugodva, mondhatni vágyódással várta a percet, mely öt ama legnagyobb tanitó elé viszi, ki egyedül itél és jutalmaz. A halott fölött főtisztelendő Dobos János úr tartá egyikét azon tartalmas szép beszédeknek, a minőket hallani tőle megszoktunk, Ézsaiás ezen szavairól (XXX. 20.) „Jóllehet az úr keserűségnek kenyerét adja tinektek és a nyomorúságok vizét: de nem távozik el tőled többé a te tanitód, és a te szemeid látják a te tanítódat." Ki a Iegrögösebb pályán oly hosszan fáradott, annak valóban édes lehet megpihenni. Közli Baráth Ferenc. Egy kis kérelem. Nagytiszteletü szerkesztő úr! Bocsásson meg, ha becses lapját egy kissé igénybe vesszük, mivel fontos közlendőinkre nézve csak is becses lapját látjuk legilletékesebb helynek. Ugyan is a mi tolnamegyei egyházvidéki gyűlésünk rendesen Kölesden vagy Szegzárdon tartatik, ez utóbbira nézve nincs is sok kifogásunk, de Kölesdre nézve igen is, mivel a központtól jó messze esik; néha a rosz utak miatt 2—3 napi fáradalmas utazást is igényel — még pedig tegelyen. A miért is ezúttal felhívjuk a nagytiszteletü esperes urat, hogy a kellemetlen és költséges utazás kikerülése végett a leendő gyűlés vagy Szegzárdon tartassék meg, vagy tétessék át Pécsváradra; igy azután a felső-vidéki collegáink is osztoznak a már általunk százszor megtett 2—3 napi utazásokban. Pécsvárad, april 4. 1867. Több alsóvidéki pap. A folyó évi , ,Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" 10-ik számában közlött Észrevételek ós Útbaigazítás cimü felvilágosító cikk alatt hibásan áll ezen aláírás: Abauj egyházmegyei papság nevében, a hegyközi papok Abaujváron tartott kisgyülése határozatából. Ez a leírással megbízottnak tévesztéséből eredett vigyázatlansági elnézett hibás alirat. Mert a nevezett helyen nem kisgyűlés, hanem tanácskozmány volt, nem is csak hegyközi papok tanácskozmánya, mivel azon más járások papjai közül is voltak jelen. Ugyanazért csak „az abauj egyházmegyei papság nevében" aláírás mellett maradván; a kisgyűlés kifejezés elleni óvástételünket felvenni, kérjük. Többen. *) „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 5. sz. megjelent „Hálanyilatkozatra." ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A gyula-fehérvár-nagyenyedi •^"iskola történetére. Több ok iridit reá, hogy teno...^ „ foglalkozásom eredményét a t. olvaso-OTtnlí!^ ,evl csássam. ' Mióla Erdély legnagyobb fejedelme Bethlen Gábor e főtanodát megalapitá: egyik legnevezetesebb gyül- és gyúpontját képezi az hazánkban a protestáns nevelésnek. Ebből kifolyólag, ha e közel harmadfél százados főiskolának csak megközelítőleg is hü képét adhatom: nemzetünk míveltségtörténetének egy darabját nyújtom a közönségnek, mely annyival tanulságosabb, mivel protestáns tanodáink belszerkezete elvitázhatlan befolyásssal volt nemzetünk alkotmányos érzülete kifejtése — megtartására. Másfelől, minél tovább hatoltam be az előttem lévő adatok halmazába; minél több összehasonlítást tettem a mi és más népek tanodáinak élete között: annál határozottabban meggyőződtem, hogy a miénk egyetlen a maga nemében. De eltekintve ezektől, maga e virágzó intézet külső története is felköllheti az iró munkakedvét, az olvasó figyelmét. Két és fél századon keresztül, három izben a teljes megsemmisítés szélén állott. 1658-ban a tatár, 1704-ben Rabutin parancsára b. Tige ezredes, 1849-ben a balul vezérlett nép dúlta fel javait, épületeit, gyűjteményeit. Feltámadott; tanuságául annak, hogy oly intézmény, melyet közszükség szült s közlelkesedés Ölel körül, meggyilkolhatatlan. A béke is meghozta csapásait; fanatikus türelmetlenség s szolgai kedvkeresés megfoszták legszebb javaitól: gyulafehérvári épületei, Debrecen város dézmája s a tokaji „Hétszöllötől"; söt voltak pillanatok, midőn legutolsó darab földje és épületköveinek birtoka is veszélyezve vala; voltak évek és pedig nem oly régen, hogy létezési joga is kérdésbe lön téve. Ezeket is luállolta. Sok vesztességgel igen sok anyagi veszteséggel az igaz; annyival, mennyi a jövőre nézve eddigi jótékonságát gyakorolhatnia, már-már képtelenné teszi: de a mennyit itt vesztett, megnyerte s meg kell nyernie hazánk, nemzetünk, felekezetünk részvétében, melyhez e kiállott csapások dacára még sohasem fordult. Ime a második ok. Az 1849-iki veszélyből a fötanoda legnevezetesebb okmányai kiragadtattak. A vész, mely tanodánknak 200,000 forintnál többre tehető anyagi (s ki mondhatná meg, gazdag gyűjteményei és egyebekben mennyi szellemi) kárt okozott ; nem akarta múltját is megsemmisíteni. De a jövő Isten kezében van . . . Maradjon meg az, ami annyiszor megmenekült, maradjon meg a lángpallos, mely az emberiség elleni bűnöket oly kérlelhetlen szigorral bünteti, — tanuságul a késő századoknak, tanuságul részünkre a mívelt világ előtt. Sok adattal rendelkeztem a fötanoda levéltárán kivül, többi erdélyi tanodáink tanáraitól s egyesektől is számos okmányt nyertem; ezenkívül három rövidebb történelmi kísérlet állott rendelkezésemre: két latin, minden valószinüséggel Párizpápai Ferenc-éi, az erdélyi muzeum s gr. Mikó Imre ö exja kegyessége útján, s egy magyar részlet nt. Herepei Károly, egykori n.-enyedi tanár, jelenleg vízaknai lelkész űr, szívességéből. Müvem mintegy 20 nyomott ívre fog terjedni s a jövő september eljsejéig megjelenend. Előfizetési ára 2 frt. Az előfizetések május 15-ig hozzám küldendők. Bátorkodom felhívni a t. közönség figyelmét. N.-Enyed, március 25-én 1867. P. Szathmáry Károly.