Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-04-21 / 16. szám
res uraknak kitartó szívóssággal harcolni midőn lett; nem ugy^ifUamarj^^-^^ ^^sfókne k JLKolozsvárra költözése ellen s a néhai Bo£ojlí á felirat egy pár tiszteletlen kifejezése ellen rendreutasító megjegyzést tett, az esperes úr — magyarán mondva — cserbe haggta tractusát: hogy ö az egészről semmit se tud; s midőn név-aláírását mutatta meg a volt püspök, azt mondd: hiszen ö nem is nézte meg, mit irt alá', de ö kárhoztatja." Miután o sorokban egy „valósággal" megtörtént dologról van szó, ugy hittem, hogy erre csakugyan nincs „Cadentia— Azonban, egy teljes hónap múlva, a marosszéki esperes, nagytiszteletü és tudós Péterffi József úr e lapok nov. 25-iki 47-ik szám 1503-ik hasábján „Egy kis közbeszólás" felirattal, fenebbi soraimra és igy ellenem egy cikkecskét közöl, mely a mily rövid, épen oly obscur és méltatlan egy tudós espereshez. Azt régen és jól tudom, hogy a nagytiszteletü és tudós esperes úr — magán kivül — senkiről se tart semmit; képzelt nagysága oly boldoggá teszi, hogy magát annak a pontnak látja, mely megmozdithatlan, s mely körül az universum forog: épen ezért nem reflektálok arra a hangra, mely cikkén átvonul; sem arra a kenetteljes magasztosultságra (!!!), melyből reám lenézni kegyeskedik ; kitől csaknem azt látszik várni a nagytiszteletü, és tudós esperes úr, hogy tőle kérjek engedelmet, hogy élek. Hanem, azt nem hagyhatom szó nélkül, hogy midőn a nagytiszteletü és tudós esperes úr e dolgot kimagyarázni iparkodik (miután belőle sem kimenekedni, sem eltagadni nem lehet) ezt veti könyedén szememre: „Sz. G. úr jónak látta valótlanul állítani.'-'' „Valótlanul" állítottam? Ime, a hiteles documentum: Nyilatkozat. „Mi alólirottak, mint az erdélyi superintendentiában évenkint tartatni szokott generális synodusnak — ez idő szerint — rendes és az 1864-ben Kolozsvárit tartott zsinaton jelen volt tagjai, sajnálattal ugyan, de az igazság iránti kötelesség-érzettel nyilatkozunk, a mint következik: A már emiitett generális synoduson, jun. 13-án a délelőtti ülésben 66. syn. szám alatt olvastatott fel azon előterjesztése a marosi tractusnak, melyet t. Szász Gerö úr e lapok mult évi 42. számában a t. Kovács Albert úrral folytatott polémiájában felemiitett s melyben irt tractus azért folyamodott szent zsinatunkhoz, hogy az Enyeden már eladott püspöki lak váltassák vissza; — a püspök költözzék oda s legyen a Nagy-Enyedre öszpontositott papnöveldének valósággal felügyelője. E felterjesztésben fordult elő egy (vagy több f) oly tiszteletlen kifejezés, melyért a néhai Bodola Sámuel püspök a jelen levő esperes nt. Péterffi József urat rögtön, a hely szinén felelősségre vonta. — Az esperes úr mentegetőzött — az igaz — és atyailag (!!) a hibát ugyancsak jelen volt jegyzőjére hárintotta, vagy legalább, ezt tenni megkísértette. — Azonban, a néhai püspök ezzel meg nem elégedve, midőn corripiálni kezdette nevezett esperes urat, alkalmat adott arra a mulatságos jelenetre, hogy ilyen formán nyilatkozzék ö nem is nézte, hogy mi van a felterjesztésben]—ö nem tudja, mi volt benne; — hiszen, ezt tudva, nem irta volna alá;— ő hibáztatja a tiszteletlenséget leginkább stb., mire. az egész zsinat nevetésbe tört ki. — A püspök pedig — igen bölcsen — felhasználta ez esetet, hogy leckét adjon ugy az esperes úrnak, mint tractusának. Hogy megelőzőleg mi történt e fölterjesztés fogalmazásával a marosi tractusban — mint tisztán kebli dologról — nem tudunk; de, hogy e comicus jelenet az emiitett kolozsvári zsinaton, az irt napon, valóban megtörtént, arról nevünk aláírásával bizonyítunk. Szakács István, kolozs-kalotai esperes. — Hóry Farkas, kolozs-kalotai jegyző. — Miklós Miklós, n.-enyedi e.megyei jegyző. — Benkö János, görgényi esperes. — Báthori Dániel, széki esperes. — Vadas József, kolozsvári ev. ref. esperes, — Vályi Elek, n.- sajói dékán. — Baló Béniámin, Y.-Hunyad, zarándi esperes. — Elekes György, Károly-fehérvári ev. ref. egyházm. jegyző. — Szász Domokos, *) kolozsvári ev. ref. pap és egyhm. közügyigazgató. E nyilatkozat után bátran letehetném tollamat; mert — ugy hiszem — nincs senki e lapok olvasói között, ki meg ne győződött volna, ki ,,állított valótlanul1 1 ; s ha ugyan lehetséges (mit nem hiszek) még nagytiszteletü és tudós esperes úr átláthatta, hogy nem olyan nagyon „apró fegyver" az, melylyel én lövöldözök. Hanem, van még egy kis „Curiosumom," mit szükségesnek látok ez incidensből felemlíteni. — Nagytiszteletü, és tudós esperes úr említett, „közbeszólásában" szokott (!) szerénykedéssel igy szerénykedik a legmélyebb megvetés hangján: „de tudja meg (t. i. én; jaj nekem!) hogy engem az ö apró fegyvere nem jár, attól én bátran nyugszom, annyival inkább, mivel én már esetekben is mindig tractusom közvéleményének hü védje voltam, szembe százszorta nagyobbakkal is, mint Sz. G. úr (óh, hiszem! Sz. G.) a mit jegyzőkönyvileg is nagy méltánylással elismert tractusom, de én kivonattam a jegyzőkönyvből (onnan kivonatta, s itt dicsekedik vele. Oh, szerénység! Sz. G.) vagyis, kérésemre kivonatta tractusom part. synodusa, mert én a hiú dicsvágyat utálom." (E sorokból épen a látszik. Sz. G.) Nagytiszteletü és tudós Péterffi úrnak e szerénykedése oly magasztos (! ), hogy én szinte elérzékenyedem annyival inkább, mert az itt elbeszélt tény valóban igaz. Ugyanis 1864-ben, tehát ugyanazon évben, melyben a kolozsvári zsinaton oly következetesen ( ! ) védte a tractus álláspontját, a zsinat után, az őszi part. synoduson sept. 13— 14-én e lapok 42- ik számában B., aláírással egy cikket olvasunk az 1366-ik hasábon a mint következik: „A közelebbi főt. közzsinatra felküldött indítványaink, felterjesztéseinkre beküldött válaszok, határozatok felolvastatván, egész részletes zsinatunk felállva, egyhangúlag köszönetet szavazott t. t. esperesünknek, egyházmegyénk véleményei, indítványai derék, erélyes védelmezéséért. (Lásd : fennebbi nyilatkozatot Sz. G). Egyhangú köszönet-nyilvánításunkat szerényen kívánta elutasítani a nyilatkozattal: hogy csak kötelességét teljesítette stb." — S ezzel zárja be B., úr: „Bár e meggyőződés eidélyi ref. anyaszentegyházunkban általánossá válnék, s az illetők mind szemük előtt tartanák!" Nem akarom commentálni e sorokat, hogy mily méltatlan vád, és igaztalan óhajtás nyilatkozik bennök : miután oly szánalomra méltóan nevetséges, hogy óhajtandó: vajha, a nyilvánosságot mindenki annyi tisztelettel használná, mennyit az megvár minden józanon gondolkozó embertől. Nyilvánítom, hogy bárminő megtámadással szemben, e tárgyban, többé egyetlen szavam sincs. Kolozsvárit, april 11-én 1867. Szász Gerö s ev. ref. pap. *) Meg kívánom jegyezni, hogy t. Szász Domokos úr, mint püspöki vizsgálat alatt álló városi pap szavazott a gen. nótárius választásnál s igy constituens tag volt. Továbbá azt is, hogy mert csak ennyi név van s nem több : nem az az oka, mintha valaki megtagadta volna az aláírást, — kivéve legfőbb hivatalnokainkat, kik a pártok fölött állanak — hanem, mert (bocsánatot kell kérnem a zsinat többi tagjaitól) — nem is alkalmatlankodtam kérésemmel (egyen kivül még, ki ugy látszik, elkésett) s már tovább nem akartam halasztani. Sz. Gr.
