Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-04-21 / 16. szám

Vincent báró, mint a legkonokabb klericalis nézetek tolmácsolója, oly heves szavskban tört ki, hogy a gyűlés tagjai csaknem szakadatlanul zúgtak ellene. Rouland és később a közoktatásügy ér határozottan sikra szállottak Vincent ellen. Ezen kivül a roueni bibornok érsek nagy mérséklettel nyilatkozott a törvény egyes tételei ellen, s különösen kiemelte a gyármunkások gyermekeinek szellemi elhagyatottságát. Föllépett Ségur d' Aguesseau, aki „az ugy nevezett felvilágosodottságból" származó romlottság és más modern gyarlóságok ellen meglehetős hevességgel tört ki. Beszédének végén egy oly intermezzora adott okot, mely az egész ülésben legnevezetesebb eseménynek mondható. Ugyanis Boulandhoz, a korábbi közaktatásügyérhez fordulva, Ségur á* Aguesseau igy nyilatkozott: hogy „a volt miniszter úr lelkiismerete mindig fordulást érezhet egy oly kinevezésért,mely a legnagyobb botrányt idézte elö" (nyugtalanság). Sainte Beuve: „Tiltakozom minden személyes célzat ellen, mely nem a tárgyhoz szól, és becsületes emberek ellen van intézve." Elnök: „Sainte Beuve úr ne szakítsa félbe a tárgyalást." Sainte Beuve (folytatva) „ha a t. Ségur úr Benan úrra akart célzani, tiltakoznom kell egy talentomos és valódi meggyőződésű férfiú megsértése ellen, akinek szerencsés vagyok magamat barátjának nevezhetni (rendre !). Elnök : „Én abban amit Segur úr mondott semmi személyeskedést nem vettem észre. Bizonyos tanokról beszélt, de senkit sem nevezett," (Számtalan hang: „Rendre a félben szakitót"). Chapuis Montlaville báró: „Lehetetlen mély szomorúsággal el nem telni, hogy a modern irodalom egy részében, melynek szerzőit dicséretekkel halmozzák el, a természet örök rendje lábbal tapodtatik, s a társadalmi lét alapja, a vallás megtámadhatik;" (helyeslés). „Nern szabad megengedni, hogy itt, e teremben, oly férfiak magasztaltassanak, kik a gyujtófáklyát a társadalomba dobták, s a nagy tömeg között az atheismus és a vallástalanság, tanait terjesztik. Ez társadalmi sülnie"keTie

I

Xli ^'\en mindeíl becs

ü

letes ember erejének egye, ,, ,, teljes erejével tiltakozunk hasonlo veszelyes tanok ellen. (Uj ea , ^^ , ^ kölcstelenség özönvízként terjed, és a mi kötefáSsegíLf1 kormánynak segélyt nyujtanunk. (Helyeslés). Sainte Beuve (nyomatékkal). „Segur d' Aguesseau úr két dologról beszélt. Szólott az erkölcstelenségről és sülyedségröl, melyet sem védelmez, hanem minden becsületes ember megvetéssel utasit vissza. De vannak tiszteletünket kiérdemlő bölcsészeti nézetek, melyekét én itt a gondolatszabadság nevében védelmezek, s melyeknek bármely oldalról történő megtámadása ellen soha sem szünök meg tiltakozni. (Rendreutasitás). Maupas: „Ön akkor az egyetlen az egész senatusban, aki ily tanokat védelmez !" Egyik senator-: „Minden becsületes embernek tiltakoznia kell ily szavak ellen." Mindenoldalról: „Bizonyosan." Groselles Flamorens gróf: „Ez az első eset, hogy az atheismus e teremben védelmezőre talált.'4 Leverrier : „Mi nem követeljük senkitől, hogy e nézeteket megtámadja, de azokat tisztelni — soha !" Canrobert maréchal (hevesen Sainte Beuvehez fordulva). E teremben nem szabad védbeszédet tartani annak érdekében, aki Krisztus istenségét tagadta, s atyáink vallását, mely mégis csak Franciaország legnagyobb részének vallása, felforgatni akarta. Ami engem illet, én mindenkinek megengedem a szabadságot, hogy saját nézpontjából Ítélhesse meg ezen iró müveit, de formaliter tiltakoznom kell azon tanok ellen, melyek e müvekben foglaltatnak." (Helyeslés). Maupas i „Itt az alkalom, hogy a senatus erélyesen tiltakozzék ily mü ellen, s azon vallásellenes és erkölestelen tendenciák ellen, melyek abban védelemre találnak." (Helyeslés). Barrot Nándor és más senatorok, kik e zajos intermezzot már hosszallották, napirendre térést kiáltoztak. Saint Beuve még egyszer akar szólni, de a folytonos : „rendre !" „rendre!" kiáltások között nem juthat szóhoz. 3/.V TÁRCA. Irodalmi hitelem érdekében. Nagytiszteletü szerkesztő úr! Engedjen meg, hogy becses lapjának egy parányi részét tisztán személyes ügyben kell igénybe vennem. — Annál nagyobb sajnálattal teszem ezt részemről, mert egy régen tán el is felejtett tárgyat kell felelevenítenem egyfelől; másfelől, sokkal hasznosabb dolgokkal foglalhatná el most, midőn a támadó uj élet szabad mozgást biztosit e lapoknak is. — De reciprocitást várok a nagytiszteletü szerk. úrtól; és elnézést az olvasótól, mert irói hitelről van szó, mely meggyőződésem szerint ugyanazon színvonalon áll, mint a polgári becsület. Ha ezt támadják meg: a társadalom vagy a lovagiasság örök-törvényeihez, vagy a polgári törvényszékhez utasit; — ha pedig amaz van megtámadva: van jogunk követelni, hogy a nyilvánosság előtt igazolhassuk magunkat; — és én ugyhiszem, hogy e jogommal élni nemcsak a magam, hanem e derék lapok érdekében is kötelességem. Nehezen teszem és megvallom, hogy nagy önleküzdésbe kerül: de azon vagyok, hogy egészen objectiv téren maradjak; elfojtom magamban a méltó indignatiot, és nem a szavak vehementiájával akarom kierőszakolni az igazságszolgáltatást; — hanem a tények logikájának elbeszélése által akarom kiérdemelni irodalmi hitelem reputatioját, — s meggyőzni mindenkit, hogy én, ha szólok: szólok meggyőződésből, utógondolatok kizárásával; s ha irok: irom azt, mit Isten tudnom engedett; nem mistificálva semmit; nem kizsákmányolva a gyengébbek jóakaratát; és nem elferdítve a megtörtént tényeket. Térjünk a dologra. E becses lapok mult évi october 2l-én megjelent 42-ik számában az 133l-ik hasábon a t. Kovács Albert úrral az „erdélyi" ügyek és különösen a „papválasztási törvények" felett folytatott szóváltásban a következő sorokat irtam: „ természetesen, erkölcsi kötelessége a tractusoknak, hogy minden észlelt fogyatkozást híven és az ügy iránti jóakarattal felterjesszenek, s kötelességük az espe-