Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-04-21 / 16. szám
lyett, csupán az anyaszentegyházi intézkedések szelid pásztorbotja van. — A nevelés és oktatás ügyének elhanyagolása Jcedvezöen tár kaput, nyit utat a rohanó árnak, melynek közepette egyedül állanak, mint védnemtök, az egyházak kormányára hivatott férfiak, kezeiket kiterjesztve, s ajkaik zengését hallatva a zugó örvény fölött, és a szózat ajkaikon nem más, mint Isten beszedének szózata. A honnan a társadalom létele s fönmaradásának másik nagy fontosságú tényezőjét, a népnevelést, a melyrei főfelügyelet prot. egyházainkban az esperesi működés majdnem fénypontját képezi, lankadni nem szűnő folytonos éber gonddal ápolni, hivataloskodásom legszentebb feladatául ismerendem. A mennyiben pedig a vallásos erkölcsi élet és népnevelés egyedül az önkormányzat földében, még pedig szabad földében tenyészhet legbiztosabban, s virulhat fel a nemzetiség áldást hozó életfájává: az önkormányzás szabadságát biztosító jogot tiszteletben tartani, idegen befolyások ellen erkölcsi erővel védeni, hü és állhatatos törekvésem leend. Azonban bármily őszinte legyen is törekvésem, tudván azt, hogy egyes erők magukra hagyatva csüggedhetnek, s könnyen leroskadhatnak; mig ellenben testületi szellem oly erkölcsi erőt képes magából kifejteni, melyet anyagi erő és hatalom tökéletesen semmivé nem tehet: bátor vagyok erőtlenségem gyámolitására elsőben is felkérni, még a távolbol is, e.megyénk köztiszteletben álló segédgondnokát, kit családi nyomasztó körülményei tartóztattak el gyülésünköni megjelenésétől; — ugy szintén az e.megye tapasztalásban gazdag egyházi s világi tanácsbiráit, ne tagadják meg tőlem a közügyekbeni bölcs tanácsaikat, személyemtől bizalmokat, hanem egyetértve, s egybeforrva munkáljuk a földet, melyet művelni ez idő szerint nekünk jutott osztályrészül. Fölhívom lelkésztársaimat is, az érintettem elveknek hü gondviselésére; jelszavunk legyen 1848, mert az ezen évben hozott 20 t.cikkelyben a vallásos felekezetek jogegyenlősége, állam segély, szabad iskoláztatás jogos követelményeinek törvénybe lett iktatása által számunkra is jobb jövő biztosítása fejeztetik ki, minek valósulását e reánk derült átalakulási korszakban szabadjon elvégre bizton reménylenünk. Fölhívom a tanítói testületet, hogy fontos és nehéz feladatának megfelelni, annál erélyesebben törekedjék: minél inkább látjuk közeledni felénk az időt, melyben nehéz anyagi sorsuk javítását a számításból kifeledni nem szaaad, nem lehet. Fölhívom az egyházak képviselőit, s minden egyház híveit, hogy az anyaszentegyház szellemi s anyagi fölvirág-oztatására, minden szabados és lehető eszközöket felhasználjanak. Szeretet és béke lakozzék közöttök, számkivettessék minden versengés és türhetetlenség lelke. Csak ha keblünket szelídség engedelmesség s egyesség erényei lelkesítik : akkor ismerjük meg igazán Jézus vallásának szellemét, lelkét, akkor lehetünk Jézus méltó küvetöi. De nem fárasztom tovább a nt. e.megyei gyűlés becses figyelmét: hanem hálás köszönetemet nyilvánítva a bizalomért, melylyel megtisztelni méltóztattak, magamat továbbra is kegyességükbe, nagy becsű szíves jó indulatjokba ajánlom. Kér, april 9. 1867. Közli: Batta József, s. k. e. m. főjegyző. Ni. szerkesztő úr! Csanád (Pestm.) april 6. 1867. A csaknem egy évig rendes lelkész nélkül levő gyülekezetünk a legközelebb mult vasárnap (március 31-én) nyert rendes lelkészt. E papválasztáson kivül már két ízben történt itt papválasztás. Első izben a september 9-én megválasztatott az azelőtt két hónappal innen Kun-Szt.-Miklósra ment Baksay Sándor; ki a választást nem fogadhatta el; majd november 25-én Ács Zsigmond foktői lelkész választatott meg, a ki a választást nem fogadta el; mig végre március 31-én Baky István jelenleg zámolyi s.-lelkész választatott meg 174 szavazó közül 147 reá adván szavazatát. Zih Illés> ref. tanitó. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Napoleont egy idő óta XIV. Lajossal teszik párhuzamba. Van is némi hasonlóság e két fejedelem között. XIV. Lajosnak fiatalabb éveiben alig volt vállalata, mely nem sikerült. III. Napoleon az 50-es évek alatt egész az olaszfrancia hadjárat bevégzéseig folytonosan emelkedett a hatalomban és dicsőségben. Amazt vén korában teljesen elhagyta a szerencse; emennek csillaga is mindinkább halványodik. XIV. Lajos uralkodása elején Franciaország az anyagi jólét magaslatára emelkedett, uralkodása végén pedig anyagi nyomor, államtönk és erkölcsi sülyedés fertőjében fetrengett az egész ország. Ugyanezt tapasztaljuk III. Napoleon alatt is. Az ötvenes években Franciaország kereskedelmét és jólétét célszerű államintézkedései által eddig még soha el nem ért fokra emelte; most pedig, kivált a gyármunkások között aggodalmat gerjesztő mérvben terjed a nyomor, évenkint százmilliókkal szaporodik az államadósság s naponkint nagyobb-nagyobb tért foglal el az erköcsi sülyedtség. Az imperialismus immoralisaló hatása mindinkább szemmel láthatóvá lesz. Franciaországban, azon Franciaországban, mely a szabadság, egyenlőség, testvériség gyönyörű elvét feltalálta és törekedett életbe léptetni, s mely magát a humanismus és ízlés irányadójául szereti tekintetni, ezen országban a műveltségre leginkább igényt tartó osztályok legnagyobb részét annyira meglepte a képmutató álszenteskedés és a bigottságig menő türelmetlenség mételye, hogy nem szégyenli a legocsmányabb módon megtámadni azt, ami nélkül a szabadság merő fictióvá leszen, a szabad gondolkodást. Ennek szomorúan fényes példáját láthatjuk asenatus mult hó 29-én tartott ülésében, midőn az uj közoktatási törvényt vették tárgyalás alá, melyett az illető bizottmány terjesztett elé. Dur.uy miniszter volt jelen, mint a kormány képviselője.