Protestáns egyházi és iskolai lapok – 10. évfolyam – 1867.

1867-04-21 / 16. szám

lyett, csupán az anyaszentegyházi intézkedések szelid pász­torbotja van. — A nevelés és oktatás ügyének elhanyago­lása Jcedvezöen tár kaput, nyit utat a rohanó árnak, melynek közepette egyedül állanak, mint védnemtök, az egyházak kormányára hivatott férfiak, kezeiket kiterjesztve, s ajkaik zengését hallatva a zugó örvény fölött, és a szózat ajkaikon nem más, mint Isten beszedének szózata. A honnan a társadalom létele s fönmaradásának másik nagy fontosságú tényezőjét, a népnevelést, a melyrei főfel­ügyelet prot. egyházainkban az esperesi működés majdnem fénypontját képezi, lankadni nem szűnő folytonos éber gond­dal ápolni, hivataloskodásom legszentebb feladatául isme­rendem. A mennyiben pedig a vallásos erkölcsi élet és népne­velés egyedül az önkormányzat földében, még pedig szabad földében tenyészhet legbiztosabban, s virulhat fel a nemzeti­ség áldást hozó életfájává: az önkormányzás szabadságát biztosító jogot tiszteletben tartani, idegen befolyások ellen erkölcsi erővel védeni, hü és állhatatos törekvésem leend. Azonban bármily őszinte legyen is törekvésem, tudván azt, hogy egyes erők magukra hagyatva csüggedhetnek, s könnyen leroskadhatnak; mig ellenben testületi szellem oly erkölcsi erőt képes magából kifejteni, melyet anyagi erő és hatalom tökéletesen semmivé nem tehet: bátor va­gyok erőtlenségem gyámolitására elsőben is felkérni, még a távolbol is, e.megyénk köztiszteletben álló segédgondno­kát, kit családi nyomasztó körülményei tartóztattak el gyü­lésünköni megjelenésétől; — ugy szintén az e.megye ta­pasztalásban gazdag egyházi s világi tanácsbiráit, ne tagad­ják meg tőlem a közügyekbeni bölcs tanácsaikat, szemé­lyemtől bizalmokat, hanem egyetértve, s egybeforrva mun­káljuk a földet, melyet művelni ez idő szerint nekünk jutott osztályrészül. Fölhívom lelkésztársaimat is, az érintettem elveknek hü gondviselésére; jelszavunk legyen 1848, mert az ezen évben hozott 20 t.cikkelyben a vallásos felekezetek jog­egyenlősége, állam segély, szabad iskoláztatás jogos köve­telményeinek törvénybe lett iktatása által számunkra is jobb jövő biztosítása fejeztetik ki, minek valósulását e reánk derült átalakulási korszakban szabadjon elvégre bizton re­ménylenünk. Fölhívom a tanítói testületet, hogy fontos és nehéz feladatának megfelelni, annál erélyesebben törekedjék: mi­nél inkább látjuk közeledni felénk az időt, melyben nehéz anyagi sorsuk javítását a számításból kifeledni nem szaaad, nem lehet. Fölhívom az egyházak képviselőit, s minden egyház híveit, hogy az anyaszentegyház szellemi s anyagi fölvirá­g-oztatására, minden szabados és lehető eszközöket felhasz­náljanak. Szeretet és béke lakozzék közöttök, számkivet­tessék minden versengés és türhetetlenség lelke. Csak ha keblünket szelídség engedelmesség s egyesség erényei lel­kesítik : akkor ismerjük meg igazán Jézus vallásának szel­lemét, lelkét, akkor lehetünk Jézus méltó küvetöi. De nem fárasztom tovább a nt. e.megyei gyűlés be­cses figyelmét: hanem hálás köszönetemet nyilvánítva a bizalomért, melylyel megtisztelni méltóztattak, magamat to­vábbra is kegyességükbe, nagy becsű szíves jó indulat­jokba ajánlom. Kér, april 9. 1867. Közli: Batta József, s. k. e. m. főjegyző. Ni. szerkesztő úr! Csanád (Pestm.) april 6. 1867. A csaknem egy évig rendes lelkész nélkül levő gyülekeze­tünk a legközelebb mult vasárnap (március 31-én) nyert rendes lelkészt. E papválasztáson kivül már két ízben történt itt pap­választás. Első izben a september 9-én megválasztatott az azelőtt két hónappal innen Kun-Szt.-Miklósra ment Baksay Sándor; ki a választást nem fogadhatta el; majd november 25-én Ács Zsigmond foktői lelkész választatott meg, a ki a választást nem fogadta el; mig végre március 31-én Baky István jelenleg zámolyi s.-lelkész választatott meg 174 sza­vazó közül 147 reá adván szavazatát. Zih Illés> ref. tanitó. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Napoleont egy idő óta XIV. Lajossal teszik párhu­zamba. Van is némi hasonlóság e két fejedelem között. XIV. Lajosnak fiatalabb éveiben alig volt vállalata, mely nem si­került. III. Napoleon az 50-es évek alatt egész az olasz­francia hadjárat bevégzéseig folytonosan emelkedett a ha­talomban és dicsőségben. Amazt vén korában teljesen el­hagyta a szerencse; emennek csillaga is mindinkább halvá­nyodik. XIV. Lajos uralkodása elején Franciaország az anyagi jólét magaslatára emelkedett, uralkodása végén pedig anyagi nyomor, államtönk és erkölcsi sülyedés fertőjében fetrengett az egész ország. Ugyanezt tapasztaljuk III. Napoleon alatt is. Az ötvenes években Franciaország kereskedelmét és jó­létét célszerű államintézkedései által eddig még soha el nem ért fokra emelte; most pedig, kivált a gyármunkások között aggodalmat gerjesztő mérvben terjed a nyomor, évenkint százmilliókkal szaporodik az államadósság s naponkint na­gyobb-nagyobb tért foglal el az erköcsi sülyedtség. Az im­perialismus immoralisaló hatása mindinkább szemmel látha­tóvá lesz. Franciaországban, azon Franciaországban, mely a szabadság, egyenlőség, testvériség gyönyörű elvét felta­lálta és törekedett életbe léptetni, s mely magát a humanis­mus és ízlés irányadójául szereti tekintetni, ezen országban a műveltségre leginkább igényt tartó osztályok legnagyobb részét annyira meglepte a képmutató álszenteskedés és a bigottságig menő türelmetlenség mételye, hogy nem szé­gyenli a legocsmányabb módon megtámadni azt, ami nélkül a szabadság merő fictióvá leszen, a szabad gondolkodást. Ennek szomorúan fényes példáját láthatjuk asenatus mult hó 29-én tartott ülésében, midőn az uj közoktatási törvényt vették tárgyalás alá, melyett az illető bizottmány terjesztett elé. Dur.uy miniszter volt jelen, mint a kormány képviselője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom