Protestáns egyházi és iskolai lapok – 10. évfolyam – 1867.

1867-04-21 / 16. szám

S mint a búvár, ki hab közé dől: Él a fennröl vitt tiszta légből, Mig rá mélység s tenger borul: Erőt innen kölcsönzők, innen ! S mig lenn futok, küzdelmeimben, Én lábam meg nem tántorul. — Itt a természet elén támadnak legszebb gondolatai, cz erősíti, vigasztalja, itt szeret leginkább foglalkozni, fiá­nak azt tanácsolja, hogy szántson, vessen, fákat növeljen. S a legújabb költemények kötetében a „Hajtsátok meg".... cimü és kezdetű versben szépen olvad össze családi sorsa s a természet iránti szeretete. Hajtsátok meg fejeteket ró­zsafák — mondja — itt az óra, hogy nyugalomra szálljatok. A sárgull lomb hull, a harmat dérré válik a mezőn. Én puha földdel betakarlak titeket s átaluszszátok a telet, s mig an­nyi elhaló fa siratja hervadását, ti meglesztek az anyaföld kebelében óva. Én leszek álmotok őre, s mihelyt a kikelet langy fuvalmit érzem, széttöröm sírotok zárát s fölkeltek uj virágozásra. „Óh ha a sírt — folytatja : „Óh, ha a sírt, melyre annyi Könnyem elhull titkon . .. Ha a sírt a temetőn is Föl lehetne nyitnom 1" Ime Tompa Mihály költői egyénisége; halványan s nagyon is vázlatosan rajzolva az eredetihez képest; elbe­szélői oldalára nem terjeszkedhettem, víg oldalát egyénisé­gének, mert ez főképen *) szinte elbeszéléseiben nyilatko­zik, nem tüntethettem elö s ha még népdalaira utalok és satyricus költeményei közül, mint igen sikerültet megemlí­tem a legjobbat a „Florentina levelét Zsuzsannához" QKét levél cim alatt; egyik Zsuzsánna egy egyszerű falusi nő le­vele Florentinához nagyvilági, és nagyvárosi barátnőjéhez, ki szabad, emancipált nő; a másik emezé amahhoz. 114. 1. VI. kötet) akkor kimutattam azt, mit birunk Tompában. — Helyét irodalmunkban a jövő történetírás fogja kijelölni, mely valószínűleg nem fog az első sornál hátrább esni. Még csak pár szót! Horatius azt mondja aranymondatai közt az epistolák egyikében („Ad Pisones"): ,,Non satis est pulchra esse poemamata, dulcia sunto PJt quocunque volent, animum auditoris agunto," s ha e tekintetben valakire az áuzo<, é<pa-\ alkalmazhatjuk, akkor Horaliusra igen, a biblia pedig azt mondja, hogy: „a sziv teljességéből szól a száj;" s ha e tulajdonokat keres­sük valamely költőnél: akkor forduljunk mindenkor bátran Tompához, mert a szép nála soha sincs édesség nélkül, s a mi a vonzó hatást illeti, nincs költőnk, a ki oly édes rokon­szenvvel tudna az emberhez szólani, mintha csak azt követné, a mit Pál olyan szépen mond : „Ha embereknek vagy an­gyaloknak nyelveken szólnék is, a szeretet pedig nincsen én bennem, olylyá lettem, mint a zengő érc és pengő cimba­lom." A ki a hideg művészetben több élvet talál, mint a minden körülmények közt nemesen, igazán, emberileg nyi­latkozó szívben : az menjen, keressen magának más ked­venceket, mi maradunk Tompa mellett, mert nekünk : Non satis est pulchra esse poemata ; dulcia sunto !" Dömötör János. B E L_FÖ L I). Gyűlési tudósítás Abaujból. *) A „Jónás deák"-ot, az „én lakásom"-at különben is tán minden olvasónk ismeri; nincs miért hosszabban szólni róluk. />. Az abauji helv. hitv. e.megye f. évi tavaszi közgyűlé­sét megtartotta Göncön márc. 27, 28, és 29-ik napjain. — Megyei gyűléseink mindig népesek szoktak lenni, részint mert 78 anya, s néhány leányegyházból állván, mindig jön­nek elö ügyek, melyek elintézésöket gyűlésünktől várják,— részint mert Istennek hála népünkben, világi urainkban még nem halt ki a vallás és egyház ügyei iránti érdekeltség és lelkesülés, — s ilyenkor Károlyi Gáspár hajdani egyháza és városa élénk tekintetet mutat, s kegyeletes emlékeket költ fel a visszaemlékezoben. — Tanácskozmányunkat a városi templomban tartandó reggeli közönséges isteni tisztelet megtartása után szoktuk kezdeni, — s a tágas templomot egészen betöltő több százra menő, vallásosságáról és buz­góságáról vidékszerte ismeretes áhítatos gönci nép, — s a lelket emelő szépen hangzó énekek zúgása között, szivünk hangosabban dobog, s meghatott lelkünk azt hiszi, hogy nem e közönyös és a vallás külsőségei iránt hideg korban és században, — hanem Luther és Kálvin korában, a hit és vallásos élet fénykorában él. Azonban jelen gyülésünket még népesebbé telte azon érdekeltség, — miszerint, nt. Á t á n y i József esperesünk­nek mult 1866. év deci 13-án történt halála után, az espe­resi hivatalra már másodízben megrendelt szavazatok fel­bontása, a jelen gyűlés reggeli órájára tüzetett ki. — Két esperesi jelölt lévén, a két részre szavazók feszült figye­lemmel várták az eredmény eldölését, annyival is inkább, mert az első szavazat egyenlő lévén, a győzedelem ugy az egyik, mint a másik félre kétséges volt. — Azért is szívből fakadt éljenekkel üdvözöltünk, s hajoltunk meg a többség akaratja előtt, midőn a szavazatbontó választmány jegyzö­könyvének felolvasásakor nt. Futó Dániel hely. esperes, és szikszai lelkész űr 45 szavazattal rendes esperessé lett elválasztatása kijelentetett. — Meghatva volt az elválasztott esperes űr is, — s felállván, egyikét mondá el azon, egy valódi prot. esperes ajkára illő székfoglaló programmjának, melynek kitűzött elveit követni és ösvényén haladni szilárd lelke és akarata, minket ígéretén kivül is biztosított. —Mily szivünk s lelkünk húrjait megérintő volt e remek beszéd, bizonyítja, hogy az, egy világi részről azonnal tett indítvány nyomán, kinyomatni, s minden egyházzal közöltetni rendel­tetett kérve én is a nt. szerkesztő urat e.megyénk nevében annak becses lapjában leendő közzétételére. Továbbá a szavazatbontó választmány jegyzökönyve szerint, az e.m. tanácsbirói hivatalról, — a hároméves kor­szakban elválasztott, s annak elteltével lemondott t. Sebők Károly űr ujolag elválasztatott, — néhai t. Frencel József főjegyző halála ntán, alólirott főjegyzőnek, — s egy PÁPA ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom